2012. január 30., hétfő

Találkozás a Mesterrel 3/4.

Leplezetlen Misztériumok Találkozás a Mesterrel Godfré Ray King (Unveiled Myteries, 1934) 4/3. rész Ahogy a beszéde véget ért, elkezdtem felfogni, hogy neki az egyik Felemelkedett Mesternek kell lenni, mivel nemcsak, hogy csapadék által bizonyítékot szolgáltatott számomra az elemek feletti Fennhatóságáról, hanem tájékoztatott is róla és el is magyarázta, hogy mit is tett. Azon töprengtem, hogyan lehetett, hogy ismert engem." "Fiam," mondta, rögtön a gondolatomra válaszolva, "eónok óta ismerlek téged. Miközben a saját tudatos törekvésed által felemelted gondolataidat, az lehetővé tette most a hozzád való eljövetelemet. Míg én mindig kapcsolatban álltam veled, amikor mindketten a finomabb testünkben voltunk, a tudatos törekvésed azzal kapcsolatban, hogy elérd az egyik Felemelkedett Mestert, utat nyitott számomra, hogy eljöjjek hozzád egy olyan kézzelfoghatóbb módon, ami érzékelhető a fizikai érzékeid számára." "Látom nem igazán ismersz fel engem a külső tudatosságodban. Jelen voltam a születésed alatt, az anyád eltávozásánál, és közreműködtem az idehozatalodban, a megfelelő időben, hogy az elérkezésed ne legyen késleltetve. Abban is segítettem, hogy kapcsolatba hozzalak téged és a fiadat ebben a megtestesülésben. Mindazonáltal légy nyugodt:" "Ülj le néhány pillanatra, nézz meg közelről, és fel fogom fedni identitásomat neked." Úgy tettem, ahogy kérte, és talán egy teljes percig néztem az arcát, a testét, a ruházatát, ami az élő, lélegző, tapintható Szent Germain Mester "Jelenlétévé" vált, aki elképedésemre elmosolyodott és élvezte a meglepődésemet. Ott állt előttem egy Fenséges Istenszerű figura, egy fehér ékszerekkel díszített köntösben, a Fény és a Szeretet szikrázott szemeiben, ami felfedte és bizonyította Fennhatóságát és Fennségességét. "Ez," mondta "az a test, amiben sok időt dolgozom, amikor az emberiség jólétéért tevékenykedek, hacsak a munka amit végzek abban a pillanatban, közelebbi kapcsolatot nem igényel a külső világ ügyeivel, és ilyen az esetben úgy teszek, hogy a testem felvegye az arra a nemzetre jellemző karakterisztikát és öltözetet, amellyel abban a pillanatban dolgozom." "Ó! Felkiáltottam, "most megismerlek, mivel láttalak már sokszor a tudatosság Belső szintjein." "Fiam," mondta, " nem érted mi a Valódi Mesteriesség valójában? Mi a felemelkedett állapotban, úgy tudjuk irányítani világunk atomi struktúráját, mint egy fazekas az agyagját. Minden elektron és atom az univerzumban, engedelmeskedik a mi vágyunknak és parancsunknak azon Isteni Erő végett, amivel mi irányítjuk azt, és mivel kiérdemeltük a jogot, hogy az Igazgatók legyünk." "Az emberiség a felemelkedettlen állapotban, csodálkozik ezeken a dolgokon, de én elmondom neked, hogy nem nagyobb erőfeszítés számunkra megváltoztatni a testünk megjelenését és aktivitását, mint a szokásos emberi lényeknek ruhát váltaniuk. Az emberi tudatosságban lévő sajnálatos körülmény az, ami az egyént a saját maga által megteremtett korlátoltságban tartja, ami az ő elméjének magatartása, mellyel vagy fél tőle, vagy kigúnyolja azt amit nem ért, vagy még mindig erősen azt hajtogatja tudatlanságában, hogy "Ez lehetetlen". Egy dolog talán nem lehet valószínű bizonyos emberi kondíciók alatt, de az Isten-Én, ami a Nagy "Fény", képes megváltoztatni az összes emberi kondíciót, úgyhogy semmi sem lehetetlen." "Minden egyénen Belül, van az Életének Egy Isteni Lángja, és az Isteni részének, Hatalma van bármit megmozgatni az univerzumban. Ha ő a saját mentális tehetetlensége miatt nem fogja kifejteni a szükséges erőfeszítést, hogy átrendezze elméjének és testének a régi szokásait, a saját maga által összekovácsolt lánccal köti meg magát, azonban ha úgy dönt, hogy megismeri a magában rejlő Belső Istent, és át meri adni annak az Isten-Énnek az összes irányítást az ő külső cselekedetei felett, ismét meg fogja kapni a tudást, az összes anyag fölötti Hatalmáról, ami már az övé volt kezdetektől fogva." "Elérkezett az idő, amikor sok ember gyorsan felébred, és valamilyen módon meg kell érteniük, hogyan élhetnek ismét több száz, néha több ezer évig minden alkalommal egy új fizikai testben." "Az újra-testesülés Törvénye az az aktivitás, amiben az ember növekszik, és ami megadja az egyénnek azt a célt, hogy helyreállítsa az egyensúlyt azokban a kondíciókban, melyeket tudatosan azért okozott, hogy kilökjék őt az egyensúlyból. Az ellensúlyozás (kompenzáció)törvényének van egy tevékenysége, az ok és az okozat, vagy hívhatnánk egy Automatikus Kiegyensúlyozási eljárásnak is, mely az összes erőt vezérli mindenütt az univerzumban. A helyes megértése ennek a törvénynek, egy magyarázatot ad arra a sok körülményre az emberi tapasztalatban, melyek egyébként teljesen igazságtalannak látszanak. Ez az egyetlen, logikus magyarázat az emberi teremtés végtelen összetettsége és megtapasztalása terén, és felfedi azon Törvény működését, melyen az összes megnyilvánulás nyugszik. Ez egy dolgot tesz, tudatja, hogy nincs olyan dolog, hogy véletlen, vagy baleset. Minden egy közvetlen, pontos, és Tökéletes Törvény alatt zajlik. A tudatosság minden tapasztalatának van egy azt megelőző oka, és ugyanakkor minden egy jövőbeli okozat oka is." "Ha egy férfi megkárosít egy nőt az egyik életében, bizonyos, hogy egy női formában fog reinkarnálódni, és keresztülmegy egy hasonló tapasztalaton, míg fel nem fogja és meg nem tapasztalja, hogy mit kellett elszenvednie a másiknak. Ugyanez igaz, ha egy nő hűtlenkedik, vagy megkárosít egy férfit. Ez az egyetlen módja, amivel valaki késztetheti, vagy inkább kényszerítheti önmagát, hogy megtapasztalja ugyanazt az okot és okozatot mindennel kapcsolatban, amit ő generált a világában. Az egyén képes megteremteni és megtapasztalni bármit a világában, de ha ügy dönt, hogy megteszi azt amivel másoknak azt okozza, hogy kellemetlenséget tapasztaljanak, akkor ő arra kényszeríti saját magát, hogy keresztülmenjen egy hasonló körülményen, míg meg nem érti, milyen hatással van az ő saját teremtése az univerzumban lévő Élet többi részére." "Gyere velem, és átnézzük azt a fizikai életet, amiben egy nőies alakot használtál Franciaországban, melyben egy páratlanul szép és erős hangú énekes voltál." Azonnal, részemről a legkisebb erőfeszítés nélkül, a fizikai testemen kívül álltam, miközben tisztán láttam, ahogyan az a földön pihen. Azon töprengtem, hogy biztonságban van-e ott a hegyoldalban, és a gondolataimra válaszul, Szent Germain azt válaszolta: "Ne zavarjon. Nincs olyan dolog a világban, ami árthat a testednek míg mi távol vagyunk. Figyelj!" Azonnal egy Fehér Lánggal láttam körülvéve, ami egy kört formált kb. ötven láb átmérőben. Ő körül fogott jobb karjával, és azt láttam, hogy gyorsan felemelkedünk a földről, de hamar hozzászoktam az ő vibráló mozgásához. Nem volt határozott érzése a téren át való mozgásnak, de lenéztünk egy dél Franciaországban lévő településre és ő így folytatta: "Itt születtél meg egyedüli gyermekként, egy olyan gyönyörű nő lányaként, akinek az élete az Idealizmus egyik példája volt, mely távol állt a többségtől abban az időszakban. Az apád felettébb odaadó férj és társ volt, a korai Keresztény Egyház által nagyon művelt és művészi volt." "Minden környezet légköri étere feljegyez mindent ami valaha megtörtént azon a helyen. Én fel fogom eleveníteni ezeket az Éterikus Feljegyzéseket, és látni fogsz olyan élő képeket, melyek megadják életed minden részletét." "Ennek a falunak a templománál énekeltél, és egy olyan tanárral tanultál, aki meggyőzte szüleidet, hogy engedjék meg neki, hogy képzést adjon neked. Gyors előrehaladást végeztél, és aztán még nagyobb előnyökhöz jutottál, amikor ők Párizsba költöztek." "Egy éves intenzív tanulást követően, lehetőséget kaptál, hogy énekelj Franciaország Királynője előtt, és a pártfogása által, fellépéseid voltak az ő számos szalonjában. Ez egy sikeres zenei karriert biztosított neked. Franciaország és a siker bőségesen ontotta rád ajándékait a következő öt évben, és nagy gazdagságot halmoztál fel." "Hirtelen mindkét szülőd keresztülment azon a változáson, amit halálnak hívnak, és a sokk nagy volt számodra, amit sok hetes súlyos betegség követett. Amikor helyreálltál és visszatértél ismét a koncert munkába, egy új kellemes minőség került a hangodba a legutóbbi tapasztalataidon keresztül." "Egy férfi, aki sok musical-edet tanulmányozta, a közösségi munkád igazgatójává vált, és úgy döntöttél, hogy rá nyugodtan támaszkodhatsz, mivel ő olyan, aki bizalomra érdemesnek látszik. Aztán tizennégy év briliáns siker következett, aminek a végén hirtelen megbetegedtél és egy héten belül eltávoztál. Az ékszereidet és a vagyonodat az igazgató gondjaira bíztad, hogy arra használja fel, hogy segítsen másokat, és bizonyos terveket beteljesítsen, amiken egész életedben dolgoztál. A végső szertartások nem sokkal korábban értek véget, mint amikor egy teljes változás történt benne. A kapzsiság teljesen a hatalmába kerítette. Most meg fogom mutatni neked ezt az embert, akivel néhány évvel ezelőtt találkoztál Amerikában a jelenlegi életedben. Biztos vagyok benne, hogy tisztán emlékszel az esetre." Itt mutatott nekem egy olyan üzleti társaságot, melyben próbáltam segíteni több embernek, néhány tíz évvel korábban Nyugaton, egy a belga kormányból való képviselővel kapcsolatban. "Ez az ember", folytatta, "egy esélyt kapott itt arra, hogy jóvátegye azt a rosszat, amit veled tett Franciaországban. Megmutatták neki a körülményt, és jól ismerte a helyzetet, mivel megmutattuk neki, de ő még nem volt elég erős hozzá, hogy beengedje az Igazság Nagy Kozmikus Törvényét és ellensúlyozza az adósságot. Ha így tesz saját akaratából, az sok szempontból megadta volna a szabadságot neki, és lehetővé tette volna, hogy sokkal gyorsabban haladjon előre ebben a megtestesülésben." Így a külső élet a nélkülözés, újjászületés, folyamatos küzdelem és fájdalom mókuskerekén tartja az egyént, míg mi magunk meg nem engedjük a "Belső Krisztus Fényének", hogy megvilágosítson és úgy megtisztítson minket, hogy csak Isten Tervére, a Szeretetre, a Békére, és az Ő Tökéletes Teremtésére válaszoljunk. Ez az egyetlen olyan lecke, amit az ember soha el nem felejt, mert a tárgyilagos tanítás jegyzi a tapasztalatokat a látásban és az elmében is. A látványban történő feljegyzés mélységesebb, és több figyelmet követel az intellektus külső tevékenységétől." A régóta elfeledett tapasztalat lényege bizonyára állandóra berögzítette magát a memóriámba, mivel vissza tudom idézni minden részletét ennek a napnak olyan tisztán, mint amikor azt vele együtt láttam. TOVÁBB A KÖVETKEZŐ RÉSZRE Vissza az ELŐZŐ RÉSZre
dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése