Móricz János csodálatos felfedése, a Tayos- barlang

   „Életemet annak szenteltem,  hogy az emberi történelem ősi misztériumainak a mélyére hatoljak, tehát azt kell mondanom Önnek, hogy ahogy ma ismerjük, teljes mértékben meghamisított, és az emberi faj félrevezetésére szolgál. E misztériumok egyike, amelyet megpróbálok megvilágítani a magyarság eredetének a megismerése, és ennek a keresése hozott engem ide Amerikába, mivel ezen a kontinensen próbáltam lokalizálni azokat a helyeket, amelyeket ő  nagyon részletesen leírt és amely a magyar mitológián alapszik. Sokat sikerült meglepő pontossággal beazonosítani, többek között az amerikai földalatti világ helyét és a létezését. Önnek tudnia kell, hogy a földalatti világ létezése a Föld nevű bolygón nem csak földrajzi valóság, hanem történeti, régészeti és mitológiai is.  A föld alatti világ ember által épített több ezer kilométernyi alagút- és barlangrendeszerből áll lehetővé téve a Föld mélyében való élést, amelynek köszönhetően az emberiség túlélte történelmének legvégzetesebb időszakait. Az, hogy most mi erről beszélgetünk, annak köszönhető, hogy őseink túl tudták élni a nagy kozmikus kataklizmákat és tragédiákat, ellenkező esetben nem létezhetnénk és az emberiség kihalt volna. Most még nincs itt az ideje, hogy elmagyarázzam Önnek a lét értelmét, az építmény szisztémáját és a földalatti világ létezésének a miértjét, csupán azt közlöm Önnel, hogy felfedeztem, és hogy Amerikában, pontosabban ebben az országban található egy lejárat, amelyet megtaláltam és megvizsgáltam.”

 /Móricz János Dr. Gerardo Peňa Matheusnak „A Tayos barlangok felfedezésének a dokumentált története”/

   „Móricz János szakított az élenjáró tudósok által meghatározott iránnyal, és túlcsorduló géniusza elvezette őt minden nyelv ősének, a magyarnak  a valódi amerikai eredetének, e kontinens földalatti világának, a prekolumbián népek óceánok közti hajózásának, a vízözön előtti kultúrák bölcsőjének és az amerikai és a Föld kultúrái elterjedése központjának a felfedezéséhez, amely a mai Ecuadori Köztársaság területére tehető."

 /Dr. Gerardo Peňa Matheus/

   ,,A Harvard Egyetemnek a Peapody Museum jelentette, hogy a Puebla-ba (Mexikó) kiküldött kutatócsoportjuk, az ott lefolytatott ásatások leletanyagából megállapította, hogy az amerikai ember nem 12-15 000 éve jelent meg Amerikában, hanem több mint negyvenezer éve. Az ásatásoknál emberi csontvázakat, csiszolt kőszerszámokat találtak olyan őslényekkel együtt, amelyek már több mint 40 000 éve kihaltak. Az USA hírügynökségei a hírt világgá röpítették."

   Móricz János a vas megyei Horvátnádalján született 1923. február 20-án, majd ismeretlen körülmények között, egy hotelszoba zuhanyzójában vesztette életét 1991- ben, Guayaquil- ben (Ecuador).  A II. világháború után érkezett Argentínába, ekkor már tudomása volt az amerikai földalatti világról. Egy hatalmas ezoterikus, néprajzi és nyelvészeti tudásanyagot hozott magával, amely e témák iránti érdeklődésének volt gyümölcse, mely érdeklődés az évek múltával csak fokozódott. Ezek között volt Paál Zoltán, aki felfedte a misztikus Arvisurát, amely története Ataiszban kezdődik, más leírások ezt Muként, Lemuriaként, Ilamuridesanként , illetve Austerríaként („nagyon délen”) is említik, ahonnan a magyarok 24 törzse szóródott szét a világ különböző tájaira Koszko és Béla (mint a „bélák”, a földalatti világ lakói, akikről Móricz is beszélt) királyok vezetéseivel, Észak-Amerika felé pedig András vette útját. Ezzel magyarázhatóak az olyan „elszigetelt” nyelvek, mint a magyar, algonkin, huave, purepecsa, uru, tszafike, csalapacsi, baszk, shuar, nyelvi hasonlósága is.

Móricz sok éven keresztül élt Ecuadorban. Keresztüljárta az amazonasi- i régiót és a shuarok földjét (Morona- Santiago tartomány, Dél-Ecuador). Ezt tette egyrészt munkájából adódóan (aranybánya feltárások és koncesszió szerzési megbízások), másrészt, hogy minél kézzelfoghatóbb bizonyítékokat találhasson és igazolhassa teóriáját: az európai népek amerikai eredetét. 

   Az ott élő shuarokkal együtt töltött idő folyamán az ismeretségből barátság lett a helyi törzsek vezetőivel, és idővel Móriczot az őslakosok bizalmukba fogadták. Nem elhanyagolható tény, hogy a kommunikáció nagy része az archaikus (tehát még a nyelvreform előtti) magyar nyelvünk szavaival történt! Ha elfelejtjük a nyelvújítás 

utáni szabályokat, az irodalmi magyar nyelvet, akkor néhány óra elegendő egy átlag magyar ember számára, hogy megértse és megértesse magát a shuarokkal!

   Móricz olyan helyiség-és családneveket is felfedezett, mint Jokay, Zalai, Saka, Zoyomi.

Amikor a spanyolok elfoglalták Quito- t, a fehér ruhás papok elmenekültek az őserdőbe, hogy megmenthessék és őrizzék az ősi tudást. Hollétükről csak a falvak vezetői tudtak, akik senkinek sem adtak információt ezzel kapcsolatban. Így őrizték a tudást évszázadokig, generációkon keresztül. 
Móricz új barátaitól megtudja, hogy Quito-t régen a spanyolok előtt úgy hívták, Kitus, ami azt jelentette: Két ős, és úgy tudják, két ma távolban élő nép őse alapította. Feltárták neki egy barlangrendszer titkos részét is, ahol a megannyi bejárat közül egyen át megközelíthető az a járat, ami egy sok-sok ezer éves titkos kamrába, az azóta "Arany Könyvtárnak nevezett" terembe vezet. (Az őslakosok elmondása szerint nyári napfordulókor a termet beragyogja a fény!)


A Magyar Ifjúság "Móricz 1969" Expedíció 1970- es cikkje részletesen számol be a csodálatos felfedezés körülményeiről és eredményeiről.

   Hogy mit talált pontosan? Elsősorban több száz, különböző méretű aranylemezt bonyolult írással és szimbólumrendszerrel, mely máig megfejtetlen. E szimbólumok némelyike egyéb ősi civilizációk tárgyain szintén megjelenik (pl. ó-egyiptomi, ó-mezopotámiai, babiloni, káldeusi, szkíta, ural-altáji leletek!), de néhány ismert és ma is használt India bizonyos területein.  Ugyanúgy vannak komoly párhuzamok japán és kínai írásjelekkel és szimbólumokkal. Több ezer aranyszobor állatokról (sok közülük soha nem volt honos a régióban sőt a földrészen sem, s megannyi évmilliókkal ezelőtt kipusztult).

                                                                

Leletek a Táltos- barlangból

   A komoly expedícióhoz azonban sok pénz és a kormányok által adott garanciák voltak szükségesek, miszerint minden leletnek a helyén kell maradnia, ugyanis ez volt a feltétele annak, hogy Móricznak megmutatták a barlangot. A hivatalos szervek hitegették is, miközben a mormonok ajánlatot tettek neki, mondván, ezek az aranylemezek csakis a Moroni angyal által Joseph Smith-nek említett aranytáblák lehetnek. Természetesen nem megy bele az üzletbe, miután megtudja, hogy a mormonok nem tiszta szándékkal szereznék meg maguknak a lemezeket. Erről barátja, Julio Goyen (baszk származású argentin ügyvéd, később régész) is tájékoztatta, aki egy időben áttért a mormon vallásra, majd hátat fordított nekik.

   1972- ben találkozik Erich von Daniken- nel, de kapcsolatuk hamarosan megkeseredik, mivel Móricz visszutasítja az író állításait a pillanatok alatt bestsellerré vált könyvében (The Gold of Gods-ban - Az Istenek aranya). Azt állítja, hogy az Arany Könyvtárban járt Móriczal, amit utóbbi elutasít, hisz csak egy parciális lejárathoz vitte el pár órára a populista írót. 

A barlangban talált leletek hihetetlenek, és ha nem készült volna egy hivatalos dokumentum az akkori ecuadori köztársasági Elnök alírásával és pecsétjével, most nyugodtan legyinthetne a kedves Olvasó. De készült! Móricznak megengedték az őrzők (akik egyik törzsét nem mellékesen Belak-nak nevezik és a magyarhoz hasonló ragozó nyelvet beszélik), hogy a leletek egy részét megfelelő biztosítokok mellett a világ tudomására lehet hozni, ugyanis "közeleg az idő" az "ÚJ TUDÁS" nyilvánosságra hozatalára.

   
   Szintén 1972- ben személyesen találkozik Stan Hall- al Guayaquilben, Ecuadorban, hiszen nagy szükség lenne könyvének (Tayos Gold- The archives of Atlantis) magyar megjelenítésére. Stan Hall meg tudta mozgatni az "angol korona" pénzeit, így Móricz inspirálása mellett létrejött az 1976- os Brit-Ecuadori expedíció, melynek tiszteletbeli feje Neil Armstrong, első amerikai űrhajós volt. 

   Móricz az utolsó pillanatban azonban kiszállt, mivel egyik akkori kormány sem adott garanciáit a leletek mozdítatlanságára és sértetlenségére, s így az "őrzőknek" tett szavát szegte volna meg. Ezek után nem találták meg a lejáratot a titkos Arany Könyvtárba.

   Móricz János rejtélyes halála után tovább akartak kutatni és mindenképpen neves expedícióvezetőt szerettek volna erre a célra megnyerni. Először a frissdiplomás archeológusnak tanult Károly hercegre gondoltak, végül mégis Niel Amstrongra esett a választás, akinek sajnos semmilyen eredményt sem sikerült produkálnia. Utána 

Stan Hall vette át a kutatást. Nagy erőkkel kereste azt a személyt, aki annak idején bizalmába fogadta és a barlang bejáratához vezette Móriczot. Tudta, hogy van a közelben egy törzs, akik arra hívatottak, hogy a barlangot és annak titkát őrizzék. Végül Hall megtalálta az összekötő személyt, aki mesélt neki élményeiről a barlangot illetően. Mesélt egy kb. 20 kilós könyvről - amely vélhetően rézből készült- melyet a barlang könyvtárának egyik polcáról emelt le. A lapok írásjeleket, geometrikus alakzatokat és ideográfiákat tartalmaztak. (Az ideográfia olyan írásrendszer, melyben a jegyek fogalmakat jelölnek, egyszóval fogalomírás.) Az összekötő elmondása szerint volt egy kisebb könyvtár is, ahol áttetsző lapokon (valószínűleg kristálylapokon) voltak írásjelek. Mellette egy csontvázat is találtak, amely aranyfüsttel volt bevonva. Egy szarkofág, oszlopok, valamint emberi alakzatokat ábrázoló szobrok is szem elé kerültek, majd egy féldrágakövekkel borított, zárt ajtóra is leltek.


                         

Ecuador, 1974                                                                                                                                                                           "Móricz 1969" Expedíció
Balra Móricz János, jobbra Stan Hall


(Mj.: Agnes Golenya Purisaca az idős Stan Hall-t 2008-ban meghívta Magyarországra egy előadást tartanni, amit nagy örömmel elfogadott, ám sajnos októberben váratlanul meghalt.)

A következő expedícióra évtizedekig kellett várni, elsősorban a háború miatt, de aztán a vezetőt Aramiot is hirtelen megölték. Problémát jelentett azonban az is, hogy az ezen a területen élő shuar törzs engedéjét kellett kérni. 

A felfedezés eredményei tehát:

   1. Ma már biztosan tudjuk, hogy hatalmas, máig ismeretlen és javarészt feltáratlan alagútrendszer húzódik Dél-Amerika alatt, Ecuadortól Perun át Chile-ig átnyúlva Bolíviába. Kik és miért építették ezt a javarészt mesterségesen kialakított labirintust? 

   2. A dél-ecuadori bejárat egy olyan "Arany Könyvtár"-nak nevezett kamrához vezet, ahol érdekes leletekkel, a mezopotámiai, óegyiptomi, ural-altáji kultúrák "ikertestvérei"-vel találkoztak. Az aranylemezek feltehetően "üzenetet" rejtenek... De vajon mit üzennek nekünk őseink?

   3. Az ügyben érintett több személy is rejtélyesen életét vesztette. Miért haltak meg nem megnyugtató módon ezek az emberek? Kinek, vagy kiknek állt érdekében az ő haláluk?

   4. Egy 1970- szeptember 11-i Magyar Ifjúság 10.000 éves kultúra az Andok mélyén címmel beszámol az 1969-es Móricz János expedíciójáról! Ezen az expedíción Móricz elkereszteli a barlangot Táltosok Barlangjának, tehát a nemzetközi szakirodalom ezentúl így kénytelen hivatkozni rá!

   5. Móricz bebizonyítja, hogy igenis lehetett tengeri közlekedés a kontinensek között az óceáni áramlatok ismeretében. Callao (Lima, Peru), egy balsafa tutajon 4 fiatal átvág Ausztráliába! Thor Heyeldahl pár évtizeddel előbb szintén több útvonalon ugyanezt bizonyította Kon-Tiki I. és II. hajóival.

   6. Móricz felveti a régi- új teóriát, miszerint az emberiség bölcsője az "Újvilágnak" nevezett Amerika. Ezt sok tény és sok elődje támasztja alá. E szerint egy kataklizma után menekült egy itteni magas fejlettségű nép Európába, majd széledt szét az "új hazában". Innen lehet a megdöbbentő azonosság nyelvek, hiedelemrendszerek, mitológiák és régészeti leletek között. Ez az ősi civilizáció lehet, hogy Atlantisz, de még inkább Atais, vagy Ata-isis.

   A legújabb expedícióról, melyet Rafael Calderon vezetett, 2010 júliusában számolt be az ecuadori televízió. Calderon elmondása szerint a barlang valóban létezik a könyvtárral egyetemben. Sőt, a barlang mélyén idegen ényekkel is találkoztak, akik egy nagyon fontos üzenetet hagytak az emberek számára.

Néhány érdekesség:

   Az ősmagyar Két-Ős királyság területén található Turubamba. Ezt a földrajzi nevet, mint minden mást, a spanyol- inkvizítor történelemhamisítók teljesen kiforgatták és megváltoztatták. A régi okiratokon még mint PUXA szerepel. A spanyolok csináltak az erőszakos nyelvcsere idején a magyar pusztából pamba, bamba vagy pampa- t. Valóságos neve nem Turubamba, hanem TURU-PUXA, azaz Turul-puszta volt.

   A régi feljegyzéseken sűrűn szerepel a Béla mint név és mint tisztség. A Bélából csináltak a spanyolok Buala-t, Zela-t stb.
   Tampusnak nevezték az inkák birodalmában azokat a helyeket, ahol a birodalmi utakon és bizonyos távolságokra elhelyezve a hadsereg részére pihenő és utánpótlási célokra szolgáló épületcsoport volt, melyekben hadiszerek és élelmiszerek voltak elraktározva. Ezt mi a mi nyelvünkön támpontnak nevezzük. Ebből a Tampus = Támpontból csináltak a spanyolok „tambo”-t.
   Vámos Tóth Bátor, Hawaii-n élő emigrált földrajzszakos tanár a Hawaii-szigeteken 50 magyaros földrajzi nevet írt össze. A szigetvilágban pedig olyan neveket talált, mint például a Balaton menti Aliga, Kiliti, Lelle stb. Térképekkel igazolta, hogy Indonéziában minden negyedik, az Indus völgyében pedig minden harmadik földrajzi név magyar."