Plejádok tanításai

"A tudatos lény szabad lény, kinek joga van szabad döntéseket hozni, és senkinek sincs joga őt ebben korlátozni és uralni... ...Minden természeti létező szent és sérthetetlen, függetlenül attól, hogy egyéni szinten mennyire szolgálja a magasabb ÉN szükségleteit."

2012. május 28., hétfő

A belső föld - Agartha (összefoglalás)




„A Föld belül üreges!” Ezt lehetett hallani néhány évvel ezelőtt bennfentes körökben. Ezt még egy - a Déli-sarkról készült - műholdas NASA-fénykép is alátámasztotta, amely 1968-ban készült és amelyet a NASA titokban tart.

Ezen azt lehet felismerni, hogy nincs mágneses pólus, hanem ahelyett a 83. szélességi foknál egy nyílás létezik, amely a Föld belsejébe vezet. Eszerint a Föld belsejében egy üreges tér tátong, amelyet a földkéreg belső oldala határol. És az a hír járja, hogy ott szárazföldek vannak, egy központi, Földön belüli Nap és egy magasan fejlett emberi civilizáció.
Már a 18. században egy üreges bolygóról írt a svájci matematikus Leonhard Euler, amelynek központjában egy belső Nap van, amely meleget és fényt ad egy földön belüli emberiségnek.

A 19.században, amire a Földet körbeutazták és a felszínén mindent kikutattak, fogott hozzá a felszíni ember a Föld utolsó részének a felfedezéséhez, melyre addig még nem tette rá a lábát: az Északi-sark jeges sivatagaihoz. 1818-ban az amerikai volt katonatiszt, John Cleves Symmes azt terjesztette, hogy a Föld belül üreges és lakható. Senki nem figyelt rá és senki sem tudta, hogy honnan szedte ezt. Belefáradva harcaiba, melyeket azért folytatott, hogy a Szenátus hallgassa meg őt, 1829-ben halt meg anélkül, hogy egy expedíciót küldtek volna a sarkvidékre. Mégis azonban ugyanabban az évben két másik ember megtette azt az utazást, amely Symmesnek már nem jutott ki: A két skandináviai, Jens és Olaf Jansen anélkül, hogy észre vették volna, bejutott a Föld belsejébe és 2 teljes évig egy olyan emberiség vendégeként élt ott, amelyik állítólag nálunk sokkal fejlettebb. Csak Olaf Jansen élte túl az utazást. De miután beszélt a kalandjaikról, 28 évre egy zárt bolondok házába száműzték.

Jules Verne ugyanebben az időben írta meg „Utazás a Föld középpontjába” c. regényét. Más írók két másik regénye hasonló történetekről szólt.
1827-ben jutott el az angol Parry a 82º47’ északi szélességig.
1881-ben honfitársa Marckham elérte a 83º20’-et.



Számos további kutató is megpróbálta elérni a 83. szélességi fokot, de teljesen sose voltak erre képesek. A norvég Fritjof Nansen azonban az Északi Sark keresése közben elérte a 86. szélességi fokot. Ő egy addig megmagyarázhatatlan jelenséggel találkozott: dél tájban egy gyengén vörösen pislákoló napot látott, ami úgy nézett ki, mint egy korong. Laposnak látszott és egyenetlen fekete csíkok voltak rajta. Ezenkívül különösnek találta, hogy minél északabbra ment, annál kevesebb jeget látott.
1894. augusztus 3-án a következőt jegyezte fel naplójába: „Ma rókanyomokat láttunk. A klíma meglepően enyhe, alváshoz majdhogynem túl meleg.”

Az amerikai Isaac-Israel Hayes 1869-ben Grönlandra utazott, hogy az annak északnyugati részén fekvő Ellesmere és Grinnel vidékén folytasson kutatásokat. A naplójában ilyen bejegyzést találunk: „Északi szélesség 78º71’. Egy sárga pillangót láttam, valamint – ki hinné – egy moszkitót. Ezenkívül tíz molyt, három pókot, két méhet és két legyet.” Mindezeknek a rovaroknak tulajdonképpen nem is lenne szabad ott létezniük. Az újságíró Charles F. Hall 1860-62-ben az eszkimók között élt. Azt írta: „Sokkal melegebb van, mint vártam és nincs itt sem hó sem jég. A szárazföld tele van élettel: fókák, ludak, kacsák, nyulak, farkasok, rókák, medvék, foglyok és még sok minden más.” Más Északi-sark kutatók is láttak medvéket, akik télidőben észak felé húztak, nem délnek, valamint rókákat, amelyek a Sark irányába mennek, és nyilvánvalóan jól tápláltak.

1902-ben a „Discovery”-expedíció résztvevői arról tudósítottak, hogy kb. 2000 császárpingvint láttak a Déli-sarkon. 1911. július 20-án a kutatók látták ugyanazt a helyet, de ott a 2000 helyett már csak vagy 100 császárpingvin volt. Hova lettek? Eddig senki sem tudta megmondani, hogy hova ment az a sok pingvin. Ugyanígy azok a madarak is, amelyeket évről évre megfigyeltek, hogy a Sark felé vonulnak és amelyek a meleg évszakban évről évre újra visszatérnek a Sarkvidékről: hol teleltek át ezek a madarak? Egy további rejtély volt a hó elszíneződése. Egyszer csak fekete, piros, zöld vagy sárga lett. Alapos vizsgálatok kiderítették, hogy a fekete színt vulkáni hamu okozta, a pirosat, zöldet és sárgát virágok pollenjei. Ráadásul azt találták, hogy a pollenek olyan növényektől származtak, amelyeket senki sem ismer!

Robert McClure (1807-1873) hordalékfát talált. A gyökerüktől megszabadított fák észak felől érkeztek. Hordalékfa az Északi-sarkon, ami dél felé tart!

Nansen és Hall mindketten leírták, hogy a 83. szélességi fok mögött az egybefüggő jégtakaró helyett nyílt tengerre bukkantak. Ezenkívül Nansen valamint Jens és Olaf Jansen felfedezték, hogy a sós tengervíz tetejére néhány méter vastagságban egy legtisztább édesvízréteg halmozódott fel.

A leginkább vitatott az állítólagos Északi-sark felfedező, Robert E. Peary, aki azt állítja, hogy 1909.április 6-án a Sarkon volt. Azt mondta, hogy kutyás szánnal érte el a Sarkot a jégtakaró tetején. Viszont pont ezen a helyen nyílt tenger van. Sem ő, sem konkurense, Frederick A. Cook nem tudta soha bebizonyítani az állítását. Utóbbi azt állította, hogy már 1908.április 21-én elérte az Északi-sarkot.

Jens és Olaf Jansen beszámolója
1829-ben a norvég Jens Jansen és az akkor 19 éves fia, Olaf Jansen egy tengeri utazás során úgymond véletlenül bejutottak a Föld belsejébe. Mindketten 2 ½ évig tartózkodtak ott. Ott éltek a Föld belsejében.

1829.április 3-án kezdődött a történet, amikor az említett két ember egy halászat kedvéért elhagyta Stockholm kikötőjét. Június 23-án elérték a Spitzbergákat, hogy onnan tovább vitorlázzanak a Ferenc József-földre. Kedvező szelet találtak ahhoz, hogy a nyugati parthoz érjenek. És 24 óra múlva egy gyönyörű szép öbölben kötöttek ki.


Annak ellenére, hogy messze északon jártak, ezen a helyen zöld vegetációt találtak és meleg éghajlatot. Messze nyugaton még látták a jéghegyeket, de előttük északi irányban már csak nyílt tenger volt. Tovább vitorláztak, majd három nap múlva elérkeztek egy szigethez, amelynek északi partján nagy mennyiségű hordalékfát találtak. A következő napig pihentek a kis szigeten, majd folytatták az útjukat. Mindketten csodálkoztak, hogy a klíma olyan meglehetősen meleg volt, annak ellenére, hogy egyre északabbra jártak. Olaf Jansen aztán nagyon elfáradt, és néhány órára lefeküdt. Az édesapja továbbra is a fedélzeten akart maradni. Azonban amikor Olaf felébredt, az apja volt elaludva és közben egy tomboló hóviharba keveredtek, ami három órán keresztül dobálta őket a tornyosuló hullámok és jéghegyek között.

Aztán minden elcsendesedett körülöttük. A felszerelésük fele odaveszett a tengerbe, és nem volt már ivóvizük sem. A nap tűzött, annak ellenére, hogy a legészakibb északon tartózkodtak.

Meglepetésükre megállapították, hogy a tenger vize nem volt sós, hanem tudtak inni belőle. Aztán feltámadt megint egy szél, és a kompasz bolondot játszott. Ezután 11 napig hajóztak egy kellemesen meleg napsütésben, de újra sós vizű tengerbe jutottak. Akkor Jens Jansen egy új látványra hívta fel a fia figyelmét: „Az egy látszólagos nap”, mondta neki. „Már olvastam róla. Azt mondják, hogy ez egy légköri visszatükröződés. Nemsokára újra eltűnik majd.” A nap azonban nem tűnt el. És másképp is nézett ki. Matt-vörös párából sütött és mindig ugyanazon a helyen maradt. Aztán 12 óráig nem lehetett látni, amíg ismét újra fel nem tűnt. Felhők és ködök részben eltakarták néha. Az ég eközben bíborvörös volt. Azt sem lehetett mondani, állította később Olaf Jansen beszámolója, hogy hasonlított volna a megszokott naphoz. Ha épp nem párásan vörösen vagy bronzszínűen fénylett, akkor fehér volt, de inkább egy felhőre hasonlított, semmint hogy egy nagyobb fényforrás lett volna.
Néhány nappal később végül szárazföldet láttak meg. Homokos strandot, fákat és vegetációt. A kompasz újra rendesen viselkedett. Még mindig észak felé utaztak, amin csodálkoztak, mert azt feltételezték, hogy már áthaladtak a Sarkon és már jó ideje dél felé tartanak – legalábbis a látott tájhoz képest! Három napon át vitorláztak a part mentén, mire egy gigantikus méretű folyó torkolatához értek. Rákanyarodtak a folyóra, és 10 nap múlva egy friss édesvizű csatornához érkeztek. A folyóparton nagy erdők voltak gigantikus méretű fákkal. Ez szeptember 1-én volt, 5 hónappal utazásuk megkezdése után, amikor egyszer csak emberi hangokra lettek figyelmesek. Ezek a hangok énekeltek! Röviddel ezután egy hatalmas hajót fedeztek fel, amely egyenesen feléjük tartott. A hajón óriás termetű férfiak voltak, akik egy idegen nyelven szóltak hozzájuk. A viselkedésükön Jens és Olaf Jansen felismerték, hogy nem ellenségesen viszonyultak hozzájuk, sőt mintha valamin szórakoztak volna. Ezek a férfiak mind legalább 3,65 m magasak voltak. A nők épp hogy elérték a 3,65 m-t.

Arcvonásaik finomak és szabályosak voltak. A férfiaknak szelíd, szép arca volt finom, szabályos arcvonásokkal. Tekintetük vonzó volt. Körszakállakat hordtak és gazdag öltözékük volt. A magatartásuk barátságos és udvarias volt. Kedvesek voltak és meglehetősen képzetteknek tűntek. Óriási termetük ellenére nem voltak ügyetlenek. Olaf Jansent és édesapját felvették a hajójukra, ami nagyon gyorsan és hangtalanul siklott a vizen (a folyón, amit Hiddekel-nek hívtak, mint később megtudták). A hajót olyas valami hajtotta és világította meg, amit Olaf Jansen csak öreg emberként ismert meg elektromosságnak. A levegő állandóan elektromosan töltött volt és ezáltal nagyon élénkítően hatott. Olaf Jansen később arról is beszámolt, hogy sosem érezte jobban magát, mint éppen akkor. Két nap hajózás után aztán megérkeztek egy kikötővároshoz, amit Jehu-nak hívtak. Ő és édesapja 1 évig maradtak ebben a városban.

Úgy tűnt, hogy ott az emberek főfoglalkozása a mezőgazdaság volt. A domboldalakon szőlőültetvényeket láttak, a völgyekben pedig gabonatáblák voltak. Minden arannyal volt burkolva. Az ajtók, a bútorok, a falak, az épületek, és még az asztalterítők is. Az arany volt a leghasználatosabb fém, amit itt alkalmaztak. A vegetáció dúsan nőtt.

Minden gyümölcs jó nagy volt. Voltak például szőlőfürtök, amelyek akár 1,5 m hosszúak voltak, és egy szem szőlő akkora volt, mint itt egy narancs. Az almák meg akkorák, mint egy férfinak a feje. Olaf Jansen beszámol arról is, hogy a Föld belsejében lévő nap reggel és este vörösen, nappal pedig fehéren és világosan sütött. Esténként mindig köd támadt és éjjel egyfajta éjjeli felhő takarta el a napot, ami 12 órán keresztül gondoskodott a sötétségről.



A Föld belsejében lévő nap a nagy vákuum (?) közepében lebeg és a gravitáció vagy ahogy Olaf Jansen sejtette, valami más atmoszférikus erő által marad a helyén. A belső Föld lakói a „belső világ” „füstös istenének” nevezik.

A nappal-éjjel váltakozását Jansen szerint a Föld forgása okozza, úgy mint nálunk. Az erdők fái óriásiak voltak, és láttak nagy állatseregleteket. A belső Föld lakóinak nyelve nagy hasonlóságot mutatott a szanszkrithoz (ami a régi indiai főnyelv). Ezt a nyelvet megtanították nekik, melynél a tanáraik nagy türelmet tanúsítottak irányukban.
Egy napon az uralkodó egyik küldönce látogatta meg őket, és két nap alatt sok mindent kérdezett tőlük arról, honnan jöttek. Azt akarta tudni, hogy „kint” milyen fajta emberek élnek, milyen a vallási elképzelésük, stb.

Miután Olaf Jansen és édesapja 1 évet eltöltöttek Jehu-ban, elutaztak az ország fővárosába. Az a jármű, amelyik szállította őket, hangtalanul siklott egyetlen sínen nagyon nagy sebességgel. A kocsi tetejére szárnyas kerekek voltak felszerelve, amelyek megnövelték a sebességet, amikor gyorsult a jármű. Azt mondták nekik, hogy ezek a kerekek megszüntették a légköri ellenállást, a gravitációt. Ezáltal a jármű egy vákuumba kerül, ami megőrzi a felborulástól.
A főváros, Éden a belső kontinens egyik magaslati platóján terült el és egy óriási tetszetős paradicsomi kerthez hasonlított, amelyből mind a négy égtáj felé egy-egy folyó indult ki. A négy folyó neve Pison, Gihon, Hiddekel és Eufrátesz volt. Édenben megismerték az egész ország uralkodóját, aki egy főpap volt. Ő magasabb volt mindenki másnál, legalább 4 -4,5 m magas volt és gazdagon öltözködött.

Sok kérdést tett fel nekik, és tudni akarta, hogy maradnak-e vagy vissza akarnak térni a Föld külső felszínére, feltételezve, hogy képesek lesznek arra, hogy áthatoljanak a fagyos jégövezeten, amelyek elterülnek mind az Északi-sarki, mind a Déli-sarki nyílás körül. Jansen papa azt válaszolta, hogy ő és a fia szívesen körbeutaznának még egy kicsit ebben a csodálatos világban, mielőtt elindulnának hazafelé.
Az ezután következett körutazásukon sok falut és várost látogattak meg, ezek között a nagyobbak Nigi, Delphi és Hectea voltak. A Delphi körüli fák 240-300 m magasak voltak (akkorák, mint az Eiffel-torony) és törzsük átmérője 30-37 m volt.

Megismerkedtek az emberekkel és megtudták, hogy hogyan élnek. A belső Föld emberei pl. elbeszélésük szerint mind muzikálisak és képzettek, mindenekelőtt a geometriában és a csillagászatban. A gyerekek csak 20 éves korukban kezdenek el iskolába járni, amit aztán 30 éven keresztül látogatnak, amelyből 10 év a zenetanulásnak van szentelve. Nem házasodnak a 75. – 100. életévük előtt és 600-800 éves kort élnek meg. Utazóink megtudták, hogy a belső földi embereknek majdnem olyan jó fogalmaik vannak a külső felszín földrajzáról, mint egy átlagos iskolai tanácsosnak Stockholmban. Így tudták meg azt is, hogy a belső Föld felszínének ¾-e szárazföld és csak ¼-nyi felület van víz alatt, és hogy hatalmas folyamaik vannak, melyek között egyesek 45 km szélesek. Északon és délen állítólag vannak jéghegyek is, amelyek aztán feltűnnek a mi poláris tengereinken. A Föld belsejében a madarak, ahogy Jansenék beszámoltak róla, akkorák, mint nálunk, de a szárnyaik fesztávolsága eléri a 9 m-t, és 60x38 cm nagy tojásokat raknak. Hecteában voltak 7,5 – 9 m hosszú teknősök, melyek szélessége 4,5 – 6 m és magasságuk 2 m. Az elefántok 30 m hosszúak és 23-26 m magasak voltak. A pingvinek 2 m nagyok voltak.

Minden 24 órában egyszer esett az eső. A különleges klíma, a magas nedvességtartalom és a Föld belsejében uralkodó élénkítő elektromos fény a felelős állítólag a nagy méretekért és a hosszú élettartamért.
Miután Jansenék több mint 1 éven keresztül utazgattak körbe, eljött a nap, amikor elindultak hazafelé. Kaptak jó térképeket, amelyeken a Föld teljes belső felülete fel volt tüntetve, majd ugyanaz a hajó, amely jövetelükkor szállította őket, elvitte őket a Hiddekel-folyó torkolatához, közel a Föld északi nyílásához. De az az erős déli szél, amely fújt, mindig visszaterelte őket. Így megfordultak, újbóli készleteket vettek fel, majd a Déli-sark irányába hajóztak, ahol a nyíláson keresztül újra ki akartak vitorlázni a külső felszínre.
Amikor elérték a külső felszínt, jéghegyes tengerbe értek, és az egyiknek nekiütköztek. Ez Jens Jansennek az életébe került. A hajójuk elmerült, és így elvesztették minden emléktárgyukat, beleértve azokat a térképeket is, amiket a belső Föld lakóitól kaptak. Olaf Jansent egy „Arlington” nevű skót bálnavadász hajó mentette ki.

Senki nem hitte el neki a történetét, mert nem voltak bizonyítékai. Így szellemileg zavarodottnak nyilvánították, és őrizetbe vették. Csak akkor engedték el, amikor kitalált egy történetet a származására vonatkozóan. Amikor hazaérkezett, megtudta, hogy időközben az édesanyja meghalt, így a nagybácsijának mesélte el az igazságnak megfelelően mindazt, amit átélt. De ő beutaltatta egy bolondok házába. Ott töltött Olaf Jansen 28 keserves évet, - bezárva azért, mert olyasmit élt meg, ami ’nem lehetett igaz’. Ugyanis az, hogy mi, itt kívül élő emberek nem a Föld egyedüli uralkodói vagyunk. Csak életének a végén, egy nappal a halála előtt mondta el történetét egy bizalmas barátjának, Willis George Emerson-nak, egy amerikainak, akit még nem is olyan régóta ismert. Azzal a kéréssel mondta el neki a történetet, hogy adja azt tovább.

Forrás: www.siriusnetwork.worldpress.com
Fordította: Borosnyay Gábor

Kapcsolódó:


2012. május 24., csütörtök

Ismeretlen ókori nyelvet azonosítottak

Egy több mint 2500 éves, az Asszír Birodalomban használt, eddig ismeretlen ősi nyelv nyomait találták meg régészek Törökországban. Az ókori Tušhan város valószínűsíthető helyén található Ziyaret Tepe török településen dolgozó kutatók úgy vélik, a nyelvet a mai Irak és Irán határán fekvő Zagrosz-hegység vidékéről származó üldözöttek beszélhették.

Az Asszír Birodalomban elterjedt politikának megfelelően a lakosokat erőszakkal mozdították el szülőföldjükről és áttelepítették a mai Törökország délkeleti részébe, ahol új várost alapítottak, miközben továbbra is őseik életformáját élték. Az általuk beszélt nyelv bizonyítékát egy egyszerű agyagtáblán találták meg, amely azért őrződött meg ilyen jól, mert a tűz elpusztította a Tušhan-i palotát az i.e. 8. század végén, kiégetve az agyagtáblát. Az ékírásos jelekkel televésett tábla azon nők neveinek listáját tartalmazza, akik a palotában teljesítettek szolgálatot és a helyi asszír adminisztrációhoz tartoztak. Dr. John MacGinnis, a Cambridge-i Egyetem Régészeti Intézetének munkatársa elmagyarázta, miért keltette fel a kutatók figyelmét a lista.

„Az eddig elemzett 60 név közül egy-kettő valóban asszír, továbbá néhány még az asszírral rokon nyelvek családjából származik – mint például a luwi vagy hurri – azonban a nagy többség egy korábban ismeretlen nyelvhez tartozik. Ha az elméletünk helyes és ezek az emberek valóban Irak nyugati részéről származtak, akkor valószínűleg Asszíria volt a világ első multietnikus birodalma. Ennek az agyagtáblának a segítségével megtudtuk, hogy az asszírok a keleti régiók lakosságát is meghódították.”

A Tigris-folyó mellett levő Ziyaret Tepe már 1997 óta a régészeti ásatások egyik fő helyszíne. A helytartói palota monumentális épületét még II. Assur-nászir-apli (i.e. 883-859) idején emelték. A Mainzi Egyetem munkatársa, Dr. Dirk Wicke által felfedezett trónteremben találták meg a szerencsétlenségnek köszönhetően kiváló állapotban konzerválódó táblát.

MacGinnis kapta a megtisztelő feladatot, hogy a 144 nevet tartalmazó tábla írásjeleit megfejtse. Az új nyelv mellett eddig egyiptomi, elámi, urartui és nyugat-sémi nyelvcsaládba tartozó neveket talált. Már számos elmélet látott napvilágot a titokzatos nyelv származását illetően. Az egyik elképzelés szerint a Tušhan vidékén beszélt bennszülött nyelv, a shubri lehet a frissen felfedezett nyelv, amit – a történészek legjobb tudomása szerint – sohasem írtak le. Emellett úgy vélik, hogy a hurri nyelv egyik dialektusa, amelyet már ismertek a kutatók és semmiféle hasonlóságot nem mutat a tábla többi nevével.

Egy másik elmélet szerint a muskik által beszélt nyelvről van szó, akik a tábla készítésének ideje környékén vándorolhattak Kelet-Anatóliába. Ez a gondolat azonban kevésbé látszik valószínűnek, hiszen ezek az emberek sohasem szivárogtak be a birodalom határain. A legmeggyőzőbb elmélet szerint azok a lakosok beszélhették a nyelvet, akik a birodalom más vidékein éltek, s csak az erőszakos áttelepítések után csatlakoztak az adminisztrációhoz.

Az asszír királyoknál – különösen az i.e. 9. század környékén, amikor növekedni kezdett a birodalom területe – bevett szokás volt a meghódított népek áttelepítése, amivel az újonnan elfoglalt terület feletti kontrollt akarták megszilárdítani. Az új környezetben kevesebb esély volt a lázadásukra, s teljes mértékben az adminisztrációtól függött a megélhetésük.

Bár a történészek már tudják, hogy a Zagrosz-hegység vidékét a birodalomhoz csatolta az asszír sereg, azonban az asszír annexió alatt álló területen létezhetett egy eddig nem ismert nyelv. Esarhaddon asszír király szövegeiben tett utalást egy mekrani nevű, ismeretlen nyelvre, amelynek képviselőit a Zagroszból üldöztek el, azonban valószínűleg egy másik fejedelemségről lehetett szó.

„Ha feltételezésünk helyes, Irán egy korábban ismeretlen nyelv otthona lehetett” – mondta MacGinnis. „A szöveget tekintve az első benyomásunk egyből az volt, hogy a táblán lévő női nevek csoportja egy elszigetelt közösséghez tartozik” – tette hozzá.

Ki volt Jézus valójában ?!

"Az 1945-ben előkerült pergamenek alapján kimondható, hogy az eredeti szentiratok 95 %-át kivágták a Bibliából (mivel e pergameneken a 100 % szerepel).
A maradék részt pedig sok helyen átírták.
És ma csak ezt a meghamisított Bibliát olvashatja a legtöbb ember." (Avatara)

- [Ki az az Avatara: Ezt a becenevet az ismerősei adták neki.
16 éve kutat ókori írásokat !
Eredeti nyelven (!) tanulmányozott 20 ókori szent könyvet, amik a Föld legkülönbözőbb helyeiről származnak (tehát nagyon széles látókörrel rendelkezik),
és 15.000 tiltott iratot, stb.
Amelyik idézet után nem írtam oda hogy kitől való, azt az ő (6 órányi) előadásából idéztem. ]


-"A Talmud Jézust állandóan NIMRÓD fiának nevezi." - (Talmud = a zsidó vallás szent könyve.)

-"... Nem kellett tolmács, Jézus HUN nyelven szólalt meg."
-"Ez az én testem ... Ez az én vérem ..." >
"Egyetlen nyelv van, amiben egy új szó keletkezik, ha e 2 szót összerakjuk (test-vér) : a MAGYAR."
(Szántai Lajos, művelődés-történész)
Így teszi Jézus egy mágiával a "testvéreivé" a tanítványait (szimbolikusan) , így "adja át beléjük" az ő lelkületét.

-"A Jézus név szanszkritül azt jelenti: a FÉNY FIA.
Héberül viszont nem jelent Semmit,
tehát Nem héber név,
tehát Jézus Nem héber származású !"


-"A 3 király, aki Jézus bölcsőjéhez megy (az eredeti írásokban) a PÁRTUS birodalom küldöttei:
SZKÍTA mágusok !
Ugyanis Pártiában meghalt a király, és egyenes-ági fiú örökös hiányában
a királynő unokaöccse volt a jogos örökös, vagyis Jézus !
EZT jelzi a tömjén, mirha és arany küldése a küldöttekkel.

Viszont a héber vallás szerint ezeknek az ajándékoknak Semmi értelmük sincs,
sőt a tömjén még törvénysértő is."

-Jézus az ács fia > "A héberben ugyan az a szó jelenti az ácsot, ami az arámiban a HELYTARTÓT.
A Pártus királynő húgának a férje egy (Pártus) helytartó volt Izraelnek az északi területén (ahol a kánaániták* éltek), és az Ő fia volt Jézus !"


* : Kik voltak a kánaániták:
"Akik Kánaán földjén éltek (vagyis a mostani Izrael területén), mielőtt a zsidó nép (Jáhve* parancsára) oda nem ment, és le nem mészárolta a 90 %-ukat, hogy elfoglalja a (gazdag és fejlett) országukat.
A megmaradt 10 % lakosság az északi területre szorult ki.
A kánaániták ABC-je 24 betűből állt, amiből 18 a székely rovásírásban is szerepel !
Templomaikban egy szent SÓLYOM volt az oltár fölött !
"
[Turul = Kerecsen-sólyom]

"Az Eredeti ószövetségben a kígyó helyett egy SÓLYOM mondja Évának, hogy egyen a tudás fájáról."
(Egyébként ... miért lenne bűn enni a Tudás fájáról ? Bűn a Tudás ?? :)

* : Ki volt Jáhve:
-"Jáhvét kérte Mózes, hogy mutassa meg magát.
Jáhve mondta: Abba belehalnál (!)
Mózes erősködött, hogy látni akarja.
Jáhve megjelent, és rátámadt Mózesre, aki egy bárányt dobott elé, így Jáhve azt falta fel, és Mózest nem bántotta."
(Mózes 2. könyve)
-"Jáhve egyetlen ábrázolását találták meg: ami egy szamárfej, vörös szemekkel.
Szamárnak egyedül Széth-et ábrázolták még (az egyiptomi mitológiában), aki a harag és a káosz istene, akit Hórusz győz le, a jóságos SÓLYOM-fejű isten.
Jézus egyszer azt mondta, hogy ő volt Hórusz (egy korábbi életében).
Vallás-történészek szerint pedig Jáhve és Szét (is) azonos."
-A Rítus című (2011-es) filmben egy Vörös Szemű Szamárban ölt testet egy démon.
-Alaje pedig ezt írta: "Jehovah egy földönkívüli volt a Földön több ezer évvel ezelőtt, aki azt akarta, hogy istenként tiszteljék."


Ne haragudjunk a zsidóságra !
-1.) Mert csak a tudatlanságuk miatt követték egy "nagyobb" lény parancsát !
-2.) A holokausztkor visszakapták amit adtak, ezzel Törlesztették a karmikus adósságukat !
-3.) A mostani (vagyis a 9.) földi civilizáció legelső népe (Hérodotosz és Pompejusz írásai szerint) a SZKÍTA nép:
a Szelídség, Megbocsátás, Vendég-szeretet és a Szeretet (vagyis a Fény) népe volt !
Legyünk méltó utódaik az Aranykor kezdetén ! Mutassunk példát ezekből !
- (Rockefeller végeztetett egy kutatást, hogy melyik nép DNS-e a legdominánsabb (bízva abban, hogy az övé), de a MAGYAR jött ki eredményül !)
-4.) Nincs rossz nép, rossz ember, rossz sejt, ... , csak Eltévelyedett !


Hogy is volt akkor:

1.) Jézus 12 éves korában került el Izraelből és 30 évesen tért vissza. A kettő között keleten tanult és tanított (Egyiptomban, Indiában és Tibetben), amit mind kivágtak a Bibliából !A Koránban és tibeti írásokban viszont szerepel Jézus ezen útja ! (ők Isszának nevezik).

2.) "Halála" után 300-400 évvel különböző zsinatokon:
-Kivették Jézus tanításaiból a reinkarnáció, asztrológia, numerológia tanait,
és ... hogy "Isten országa Bennetek van !" , "Ugyanaz a Fény van Benned ... "
Ezek "helyébe" írták: hogy Isten rajtad Kívül, elérhetetlen magasságokban van, és így az Isten és közted szükség van egy közvetítőre: a papságra.

De elkerülte a figyelmüket ez a 2 rész:
Károli Gáspár fordítás, 82. zsoltár 6. vers: "Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan."
Illetve: "Én vagyok a világ világossága" - mondta Jézus. Később pedig a tanítványainak mondta: "Ti vagytok a világ világossága." - Tehát nem azt mondja, hogy .. én vagyok az Isten fia, ti pedig csak emberek, hanem hogy ugyan azok vagyunk !

-Kitalálták, hogy legyen bűn,
amiért büntetés jár,
és hogy legyen pokol,
és ördög.
Míg Jézus azt tanította:
"Nincs bűnös, csak tudatlan. Ezért meg kell Tanítani !
Nincs gonosz, csak beteg. Akit a Szeretet gyógyíthat meg !"


-Próbálták összemosni Jézus tanait a zsidó vallással (ami valójában Ég és Föld) :
Elnevezték Jézus tanait Újszövetségnek,
Jézus származását átírták zsidóra,
és egy zsinaton kimondták, hogy Jézus apja: Jáhve.
(Aki kiirtatta a kánaániták 90 %-át, és a maradék 10 % területén született Jézus ! :) ?? )

-"A női princípium kitörlése:
-Az Atya, Anya és Fiú szent-háromságot átírták
Atya, Fiú, Szentlélek -re.

-Jézus mindig azt mondta: "... az Isten és az Istennő ..." > Mindenhonnan kiradírozták, hogy: Istennő.
-A történetből (ahonnan csak tudták) kitörölték Mária Magdolnát - Jézus legKözelebbi Tanítványát - a 12 tanítvány közül " , ... de Leonardo Da Vinci odafestette az "Utolsó vacsora" című művére Jézus mellé.
-Jézus, amikor feltámad, Mária Magdolnával találkozik először (mintha megvárná, míg a többiek elhagyják a sírt), és Jézus úgy szólítja Mária Magdolnát, ahogy egyik tanítványát sem ! Ez a megszólítás csak a legközvetlenebb tanítványnak járt ki !
-Mária Magdolnát (aki Egyiptomban tanult, és felnőtt korára már nagy hatalmú mágus főpapnő volt),
"bűnös nővé" írták át, ... amit később egyesek prostituáltként értelmeztek.

Visszatérve,
és összefoglalva:
az írások szerint Jézus:

-A SÓLYMOT tisztelő kánaániták
PÁRTUS helytartójának fia volt,
PÁRTIA trónörököse !
-Akit SZKÍTA névre kereszteltek ! aminek a jelentése: a FÉNY fia !
-Tudott HUNUL !
-A Talmud NIMRÓD fiának nevezi.
(Talán arra gondolnak, hogy leszármazottja.)

Mondjuk ki: Jézus az ősi MAGYAR népbe született le.Trónörökös volt, de az uralkodás helyett az emberiséget tanította,
félelmet nem ismerve, tűzön-vízen keresztül,
adta át az embereknek a Fényt.

Tegyük mi is ezt.

SZERETET Mindenkinek!


(Justin Mátyás)

Az eredeti videót is nézzétek meg, nagyon érdekes: Jézus igazi tanításai bővebben az "Avatara - Ami a Bibliából kimaradt " című előadás:





Más bolygók lakói megmentették a Földet a Tunguz meteoritól


Több mint száz évvel ezelőtt más bolygók lakói megmentették a Földet a Tunguz meteorittól. Ilyen hipotézist állított fel Jurij Lavbin szibériai tudós. Amikor hatalmas üstökös nagyon közel került bolygónkhoz, egy idegen „öngyilkos űrhajó” nekirepült. Az összeütközés eredményeképpen hatalmas robbanás történt, az üstökös töredékei szétrepültek Szibériában, a legnagyobb szilánkot viszont a Tunguz meteori tnak nevezték el, mondja a tudós.

Más bolygó lakóinak ilyen hősies magatartásnak az okait egyelőre még nem tudjuk. Talán így próbálták megmenteni bolygónkat. Egy másik verzió szerint, ez véletlen körülmények végzetes egybeesése volt. Jurij Lavbintudós, a Tunguszka Jelenség közalapítvány vezetője fejti ki véleményét erről:

- Ez öngyilkos űrhajó volt. Úgy tűnik, nem volt elég energiája, túl nagy volt a tömeg, és az űrhajó direkt nekiment. Az üstökös szétesett. Töredékei egész Szibériában találhatók. A robbanás színhelye alatt, Krasznojarszk környékén (Kelet-Szibériában) egy 500 méteres átmérőjű és több kisebb, 100-150 méteres kráterre bukkantunk.
Ugyanott egy idegen űrhajó töredékeire bukkantak. Vegyi elemzés kimutatta, hogy az anyagot, amelyből a töredékek állnak (szilícium és vas speciális ötvözete), nem lehetett földi körülmények között előállítani. Jurij Lavbin így folytatja:


- 1908. június 30-án a szibériai tajga fölött 50 millió tonna TNT erősségű robbanás történt. Ereje egyenlő volt a második világháború összes robbanáséval, 2-3-szor nagyobb, mint azoknak az amerikai bombáknak, amelyeket Hirosimára és Nagaszakira dobtak. Hasonló robbanás volt a Novaja Zemlján (az Arktiszon), amikor a Szovjetunió kipróbálta a hidrogénbombát. A világ minden szeizmográfusa rögzítette a robbanást. Az nem a földön és nem az űrben történt, hanem valahol a légkörben.
A szibériai tudós biztos benne, hogy a száz év alatt felállított összes hipotézisből, csak egy helytálló van: hogy az eseményben földönkívüli civilizációk vettek részt.

- 99%-ra biztos, hogy földönkívüliek vettek részt benne. Hiszen a szeizmikus hullámmal egyidejűleg mágneses vihart is regisztrálták. Ez viszont csak akkor keletkezhet, ha a légkörben valamilyen technikai eszköz robban fel.
Jurij Lavbin talált még egy bizonyítékot a földönkívűli elméletének. Ezek a bizonyítékok kis kövek, amelyeken rombusz és négyzet képek láthatók.

- Ezek kvarc kristályok. Szilárdság tekintetében csak a gyémánt erősebb náluk. Ahhoz, hogy ilyen képeket rajzoljunk, különleges technológia szükséges. Elhatároztuk, hogy kipróbáljuk, mivel lehet ilyen képet rajzolni az anyagon. Fizikai Intézethez fordultunk, ahol megvan a lézeres berendezés. De az csak egy kicsit megkarcolta a kristályt, bár az acélt úgy vágja, mint a vajat. Amikor megmutattuk a kristályt geológusoknak, azt mondták, hogy a kő valamilyen más bolygóról származik.
Nem kizárt dolog, hogy ezek a kristályok valamilyen információt hordoznak. A titokzatos rajzok megfejtése nemcsak a Tunguz meteorit titkait felfedhetné, hanem sokat mondhatna a világegyetemről, és értelmes lényekről, akik élnek benne.

Forrás

2012. május 17., csütörtök

SZER-TAN... - A Világegyetem SZERkezete

Magyarnak születtél és ha hiszed, ha nem, ez óriási ajándék a számodra! Esélyt kaptál, hogy megértsd a Világegyetem működését, megtaláld és használd a Bölcsek Kövét pusztán azzal, hogy a magyar nyelvet használod anyanyelvedként. Ha odafigyelsz arra, mit mondasz, mit mondanak mások... ha igazán megérted a szavak jelentését és kialakulását egy időben, nehéz ajtók nyílnak meg előtted, és bizonyos szintű beavatásban lesz részed. De ezt a tudás meg kell értened, használnod kell, és tudnod kell, hogy ez felelősség! Felelősséggel tartozol Minden iránt. Ha ezt megérted, léted bármilyen is volt eddig, most biztos értelmet nyer! Hiszen megértetted az Emberi lét célját, a Világegyetem szerkezetét és működését. Olyan párhuzamokat találsz dolgok, vallások, történések között, hogy eztán senki sem vezethet félre többé... Használd a Tudást és mutass példát emberségből a többieknek, hisz többek közt ezért vagy MAGYAR... a Teremtő ezért osztotta meg veled a nagy Titkot! 
Nézd meg Színia filmjét, és töltsd be a feladatod.


2012. május 12., szombat

Cáfolja a világvégét a legősibb maja naptár

Egyedülálló, eddig ismeretlen falfestmények és számítások kerültek elő egy ősi maja város most feltárt termében. A falakon lévő naptár 7000 évre előre számítja ki a különböző csillagászati eseményeket, és a 9. században készülhetett.
Forrás: National Geographic/Tyrone Turner
A ház lakója
A régészek majdnem egy évszázaddal ezelőtt fedeztek fel egy nagy maja várost Guatemala Petén nevű tartományában. Az annak idején több tízezer lakosnak otthont adó, Xultúnnak elnevezett város alapos régészeti feltárása azonban csak pár éve kezdődött a National Geographic Társaság támogatásával. A kutatóknak nem is kellett soká várni egy szenzációs felfedezésre - írja a Science legújabb száma.

A fagyökerek közt rábukkantak egy olyan lakóépületre, amelynek falait eddig még nem látott, i. sz. 9. századi falfestmények borítják, többek közt egy díszes ruhába öltözött férfi képe. Az egyik falat pedig festett, bekarcolt számok tömege foglalja el. A számítások zöméről kiderült, hogy az eddig ismert legrégibb maja naptárhoz tartoznak. Az eredményekről a National Geographic magazin júniusi száma is tudósít majd.

A háznak gondolt építménynek három fala maradt épségben, mindegyik egy önálló történetet mesél el a kutatóknak, és mindnek megvan a maga rejtélye, mondta a régészeti feltárások vezetője, William Saturno, a Bostoni Egyetem archeológusa.
Forrás: National Geographic/Tyrone Turner
Az ősi maja lakóhely bejárata (Forrás: Tyrone Turner / National Geographic Society)

Egyedülálló falfestmények és számítások

Az északi fal egyenesen szemben van, ahogy belép valaki a szobába. A falon egy kék tollakat viselő, ülő király festménye látható. A falra csontból készült hosszú rudat szereltek, amely lehetővé tette, hogy egy függönyt húzzanak a király portréja elé. A király portréja közelébe élénk narancsszínnel egy tollat tartó férfi képét festették.

A férfi arca melletti maja írásjelek "Obszidián öccsének" nevezik őt. Ez a különös titulus ritkán bukkan fel maja szövegekben. Saturno szerint a férfi valószínűleg a király fia vagy öccse lehetett, és talán a művész felírta, ki élt a házban. "A király portréja a királyi család és a házban élő személy közti rokoni kapcsolatra utal" - mondta Saturno.

Forrás: National Geographic/Tyrone Turner
Jobbra a király képe a fülkében, középen "Obszidián öccse", balra az egyik fekete alak (Forrás: Tyrone Turner / National Geographic Society)

A falon négy hosszú, a napokat 1/3 milliótól 2,5 millióig reprezentáló szám látható, melyek valószínűleg valamennyi csillagászati ciklust egyesítik (mint a Mars, a Vénusz és a holdfogyatkozások), amelyet a maják fontosnak tartottak. A dátumok úgy 7000 évre nyúlnak a jövőbe. Ez a régészek által feltárt első maja hely, ahol ilyen módon táblázatba rendezték az összes ilyen ciklus. A gipszfelületbe karcolt másik szám valószínűleg a dátumot rögzíti: i. sz. 813 - az az időszak, amikor a maja világ kezdett összeomlani.

A maják különböző naptári ciklusokat tartottak számon. Ezek közé tartozott a 260 napos ünnepi naptár, a 365 napos szoláris (Napra vonatkozó) naptár, a Vénusz 584 napos ciklusa és a Mars 780 napos ciklusa. "Ez az első alkalom, hogy bepillantást nyerhetünk abba, milyenek lehettek egy írnok tényleges feljegyzései, akinek az volt a munkája, hogy hivatalosan feljegyezze egy maja közösség történéseit" - mondta Saturno. "Ez olyan, mint egy rész az Agymenők (The Big Bang Theory) tévésorozatból, egy bonyolult matematikai feladat, amelyet a falra festettek. Úgy tűnik, mintha a falat használták volna táblaként."
Forrás: National Geographic/Tyrone Turner
A naptári számítások részlete (Forrás: William Saturno, David Stuart / National Geographic Society)


A szoba nyugati falán három ülő férfialak látható. Mindhármat feketével festették, és fehér ágyékkötőt viselnek. Nyakukon érmék függnek, és egyforma egytollas, püspöksüvegszerű fejdíszt viselnek. "Sosem láttunk még sehol ehhez hasonló egyforma fejdíszeket" - mondta Saturno. "Nyilvánvalóan valamiféle jelmez." Az egyik alak különösen testes, "mint egy szumóbirkózó", és mellette ez a felirat látható: "Obszidián bátyja". A másik mellett az "ifjú" címke olvasható.

A keleti falon egy meglehetősen rossz állapotban lévő fekete emberi alak és több más alak maradványa látható. A falat azonban alapvetően számokat jelképező írásjelek uralják, köztük számolásokat és naptári számításokat jelentő számoszlopok. Egyes számok a holdfázisokat követik nyomon, mások megpróbálják összeegyeztetni a holdidőszakokat a szoláris naptárral. "Az ehhez hasonló égi megfigyelés szolgált eszközként a holdfogyatkozások előrejelzésére" - mondta Saturno. Az egyik jó állapotban megmaradt rész pirossal festett számjegyeket tartalmaz. Úgy tűnik, ezek a mellettük lévő hivatalosabb számítások korrekciói.

Nem lesz világvége 2012-ben
A programban részt vevő kutatók szerint a népszerű hiedelem ellenére semmi jele annak, hogy a maja naptár - vagy a világ - 2012-ben véget érne, csupán az egyik naptári ciklus fejeződik be. "Olyan ez, mint az autó kilométerórája, a maja naptár átfordul a 120 000-es számokról 130 000-re" - mondta Anthony Aveni, a Colgate Egyetem csillagászat és antropológia professzora, a Science-ben megjelent cikk társszerzője.

A maja naptár ismert ciklusai a következők:
nap (kin)
vinál (20 nap, "hónap")
tun (18 vinál, 360 nap)
katun (20 tun, 7200 nap, azaz körülbelül 19,7 napév)
baktun (20 katun, 144 000 nap)
piktun (20 baktun)
kalabtun (20 piktun)
kincsiltun (20 kalabtun)
analtun (20 kincsiltun, körülbelül 64 millió év)

Ha a naptár kezdetét 0.0.0.0.0.-ra tesszük (0 baktun, 0 katun stb.), akkor 13 baktun eltelte előtt egy nappal 12. 19. 19. 17. 19. lesz a maja dátum; ez 2012. december 21-re esik. Utána viszont nem 0. 0. 0. 0. 0. jönne megint, hanem 13. 0. 0. 0. 1. Ez lesz 2012. december 22-e.

A maja naptár egy ciklusa tehát 2012-ben valóban véget ér. Ebből azonban senki, a maják sem következtettek arra, hogy a világtörténelemnek ez lenne a vége. December 31-én, amikor a mi naptárunk egy "ciklusa", azaz egy év véget ér, mi sem beszélünk világvégéről, hanem - ha megérjük az újév napját - új naptárt veszünk.

"A legizgalmasabb dolog az, hogy most már látjuk, a maják több száz éven át végeztek ilyen számításokat, mielőtt rögzítették volna ezeket a kódexekben" - mondta Aveni. A kutatók azt mondják, hogy a szimbólumok egyfajta világszemléletet tükröznek. "Az ősi maják azt jósolták, hogy a világ folytatódni fog, hogy mostantól 7000 évre a dolgok pontosan ugyanolyanok lesznek, mint most" - mondta Saturno. "Mi állandóan a befejeződéseket kutatjuk. A maják arra kerestek garanciát, hogy semmi sem fog változni. Ez egy teljesen más gondolkodásmód."

Magyarul beszélő törzsek a vietnámi őserdőben

2010. október 1-én, Kína nemzeti ünnepe alkalmából általa adott fogadáson Gao Jian asszony, Kína rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövete, ünnepi beszédében rokon népeknek nevezte a kínaiakat és a magyarokat. Sajtószolgálatunk már több ízben adott hírt arról, hogy Kínában sokan vallják a kínaiak és a magyarok rokonságát. Ez a tudat vélhetően több forrásból táplálkozik. A magyarságtudományi füzetek kiadás előtt álló következő száma – MTF-16: Dr. Nagy Sándor – A magyar nép kialakulásának története. A sumir kapcsolat – érdekes adalékkal szolgál e tekintetben. Dr. Nagy Sándor megosztja olvasóival annak a második világháború végén francia idegenlégióba került leventének a tudósítását, aki Indokinában állomásozva értesült a vietnámi őserdőben élő, magyarul beszélő törzsekről. Az itt közzétett részlet végén olvasható dél-kínai szavaknak egy jegyzéke, amelyek mind kiejtésük, mind jelentésük szerint teljesen azonosak a magyar szavakkal.
Részlet a megjelenés előtt álló MTF-16-ból:

… ízelítőnek megírok egy érdekes esetet, amelyről egy magyar leventéből lett francia idegenlégionista adott hírt. Ez – névleg Stubacher László – a Nógrád megyei Romhány községből került ki a leventéinkkel – a magyar ifjúság színe virágával – Németországba a második világháború vége felé. A háború után azonban nem engedték őket haza, ahogyan kellett volna, hanem a franciák valami suskussal, amiben magyar vezető férfiak keze is benne volt, besorozták őket a francia idegenlégióba. Mint katona került ki Stubacher francia Indokinába, a mai Dél-Vietnamba. Innen írt egy levelet Gazsi István romhányi lakosnak, aki azt volt szíves nekem elküldeni. Ebből idézem szó szerint a következőket:

"Indokina keleti részén vagyok, Turán nevű tartományban, a történelem szerint innen indultak el az ősmagyarok nyugatra. Beszéltem egy idősebb magyar fiúval, aki már négy éve, hogy itt van. Ö mondta nekem, hogy az őserdőben még most is vannak néhol olyan törzsek, amelyeknek tagjai úgy beszélnek, mint mi."

Kétségtelen, hogy ez az utolsó mondat azt jelenti, hogy olyan nyelven beszélnek, mint mi, azaz magyarul. A közölt adat hitelességéhez nem fér semmi kétség, mert semmi gyanúra nem lehet ok a levélíró jóhiszeműsége és igazmondása tekintetében. A levél eredeti szövege pedig nálam van. Tény az is, hogy azok az őserdei nyelvrokonok nem a mai Magyarországról vetődhettek oda. A Kárpátok ölelte magyar földről nagyobb néprajok nem vándoroltak ki. Egyedül csak a mezopotámiai ősök kerülhettek oda Dél-Kínába akkor, amikor egyes rajaik a Kárpát-medencébe is eljutottak. De miért vannak most az őserdőben? A tartomány Turán neve sumirul nagy térséget, síkságot jelent. Valamikor ott laktak a sumir menekültek, de idővel lassan odatelepedtek a kínaiak is, akik szívós munkával, meg tömegeik nyomásával elvették jól termő földjeiket, s ők pedig az őserdő biztonságába húzódtak. Erre is ad felvilágosítást Stubacher levele, amikor közli, hogy ahol ő van, a lakosság kínaiakból áll, akik földműveléssel foglalkoznak. A legközelebbi város hozzá Tai-Fu. Ez az egész terület tehát a dél-kínai tengerpart vidékéhez tartozik, amelyet Fu-Kien vagy Ho-Kien néven neveznek ma. Az itt levő kínai nyelv arról nevezetes, hogy benne nagyon sok a magyar szavakkal értelem és kiejtés szerint egyező kínai szó, amiként megírta azt annak idején Somogyi Ede, aki a sumir és magyar nyelv rokonságára az én figyelmemet is felhívta még ifjú egyetemista koromban.


A következő kínai szavak úgy kiejtés, mint jelentés szerint teljesen azonosak magyar szavakkal. Pld. én-én, ég-ég, fi-fi, gaz-gaz, hang-hang, hit-hit, hiu-hiu, hó-hó, (hónap), hon-hon, hős-hős, ír-ír, is-is, íz-íz, hamu-homu, kincs-kincse, kő-kő, ló-ló, kupa-kupa, kút-kút, mag-mag, mos-mos, nap-nap, oszt-oszt, pad-pad, pej-pej, pír-pír, sík-sík, szén-szén, szép-szjep, szív-szív, szög-szeg, tő-tó, tor-tor, tű-tű, vív-ví, víz-víz, zsír-sjer, stb.

Ezekből bármely magyar megállapíthatja a teljes megegyezést.



(Szöveg: Dr. Nagy Sándor – A magyar nép kialakulásának története. A sumir kapcsolat – MTF-16; térkép: Wikipédia)