Az út a Boldogsághoz!

Kedves Olvasóim!

Találtam egy nagyon jó videót arról, hogyan élhetünk úgy, hogy az életünk teljes és boldog legyen, mit tehetünk ezért... és mindez olyan nyelven, hogy egy gyermek számára is érthető legyen! Nézzétek meg! Külön ajánlom sok Szeretettel azok figyelmébe, akik a többi ehhez hasonló anyagot nem igen tudták magukévá tenni, nem értették, vagy nem ismertek saját helyzeteikre!
Lássatok, drága Barátaim és cselekedjetek!
Namasté!



A filmet a Szcientológia film készítette, további információk ITT.

A hét alma - Régi magyar nevükön a táltosok állítólag almáknak nevezték a központokat

Részlet Balogh Béla A tudatalatti tízparancsolata című könyvéből

Rendelkezésünkre áll  egy olyan megnevezés, amely számunkra sokkal érthetőbben érzékelteti, hogy ezeknek az energiaközpontoknak mi is a szerepük. Régi magyar nevükön a táltosok állítólag almáknak nevezték ezeket a központokat. Hogy ez igaz vagy sem, arról keveset tudunk, és aligha találunk hiteles történelmi forrást erre vonatkozólag, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a régészek vajmi keveset foglalkoznak az emberi lélekkel, a finomanyagi testekkel és azok energetikai összetevőivel. Tény azonban, hogy maga az alma, mint hatalmi jelkép, „országalma" néven mindannyiunk számára ismert. Tekintsük hát a csakrákra vonatkozó
megnevezéseket pusztán érdekességnek, és játsszunk egy kicsit a szavakkal.

URAD-ALMA

Kezdjük mindjárt a gyökércsakrával, más néven kundalinivel, amely a testben a hátgerinc alsó részén helyezkedik el. Ennek - történelmi források által meg nem erősített - régi magyar neve: URAD-ALMA. Ez az, amit az Úrtól kaptunk, hogy energiájának segítségével boldogulni tudjunk az anyagi világban. Ez a Föld felé irányuló tölcsérszerű energiaörvény az, amin keresztül „leszületünk", megjelenünk fizikai testünkkel az anyagi világban.
Amint ez megtörtént, elsőrendű szükségleteink kielégítésével vagyunk elfoglalva, mégpedig azzal, hogy biztosítsuk a magunk számára a mindennapi betevőt, azaz az élelmet.
Életünk későbbi szakaszában, amikor már nem szüleink gondoskodnak rólunk, szintén elsőrendű szempont, hogy legyen meg a mindennapi élelem, a megfelelő ruházat és a lakás, vagy ház, amely az időjárás viszontagságai ellen védelmet nyújt. Az anyagi világba való leszületés tehát elsősorban arra ösztönöz bennünket, hogy létünket anyagi szinten biztosítsuk.
Azt is mondhatnánk, hogy ezen cél elérésének érdekében ez az energiaközpont irányítja a gondolkodásunkat. A biológusok ezt túlélési vagy életben maradási ösztönnek nevezik, és valóságos rémtörténetek egész sora szól arról, hogy az ember mi mindenre képes, ha például az éhenhalás veszélye fenyegeti.
Bár a földi, anyagi létet mindannyian szeretnénk bebiztosítani, hozzáállásban mégis nagy különbség van spirituálisán fejlett és kevésbé fejlett embertársaink között. A spirituálisan kevésbé fejlett embert a félelem [félelem) irányítja, főként a halálfélelem. A teremtő erőt, amivel rendelkezik, még nem ismerte fel. Lényének lényegéről, arról, hogy valójában örök életű, halhatatlan energialény, még fogalma sincs, mint ahogy arról sem, hogy következmények nélkül nem bánthat másokat, nem veheti el tőlük erőszakkal a javaikat, és nem kínozhatja őket úgy, hogy mindezt neki is át ne kelljen majd élnie. A földi civilizációk fejlődésének egyik-másik mélypontján, amikor a spirituális tudás gyenge, egész társadalmakat és népeket ez a bizonyos gyökércsakra-gondolkodás vezérel, és zászlójukra rendszerint ki is tűzik a gyökércsakra meghatározó színét, a szivárvány színei közül a legalacsonyabb energiaszinttel rendelkező vöröset, így lett „vörös" Kína, így lett „vörös" a Szovjetunió hadserege, de említhetjük a „Vörös Khmereket" is Kambodzsában.

LAKOD-ALMA

Amikor életkorban és fejlődésben odajutunk, hogy anyagi létünk hátterét sikerült biztosítani, természetes módon egészen más ösztönök és vágyak kerülnek előtérbe. Szeretnénk valakivel megosztani az életünket. Ekkor aktiválódik a következő energiaközpontunk, a szexualitást irányító második, ún. szakrális csakra, amelynek ősi magyar neve - ha igaz - a LAKOD-ALMA.
Szinte mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy gondolkodásunk kizárólag agyi tevékenység; a népi bölcsesség azonban számon tartja, hogy bizony van, aki a „farkával", vagy a „fenekével" gondolkodik, és „elveszíti a fejét", mihelyt szoknyát vagy nadrágot lát.
Amint ez az energiaközpont kezdi vezetni a gondolkodásunkat, már valamivel kevesebb az önzés, és a /"él-elem, és hajlandók vagyunk megosztani életünket és javainkat valaki mással.
Ezen a szinten - hacsak nem rendelkezünk magasabb spirituális tudással - nagyon gyakori a szexuális partner kisajátítása, és sokan valósággal birtokolni szeretnék élet- vagy házastársukat. Gyakori az ebből adódó féltékenyég, és erről tanúskodnak a féltékenységi drámák. A szexuális csakra domináló színe a szivárvány színei közül sorrendben és energetikai szempontból a második, tehát a narancs.
Amint egy társadalom átlagos spirituális fejlődési szintje meghaladja a vörös színhez tartozó gondolat- és érzésvilágot, természetes, hogy nem lehet hirtelen nagy ugrásra számítani, és energiaszintben is csak a következő lépcsőfokra lehet fellépni. így aztán nem véletlen, hogy például Romániában 2004-ben az ellenzék narancsszínbe öltözött. Ukrajnában ugyanebben az évben „Narancssárga forradalomról" beszélnek, és az emberek narancssárga lobogókkal vonulnak az utcákra. A szexualitás fokozottan jelenik meg a reklámokban, és a mai állapotokra jellemző, hogy a garázskaputól az üdítőig, a tetőcseréptől a csokoládéig szinte minden reklámnak van valamilyen mértékű szexuális vagy erotikus töltete.

VÍG-ALMA

Nos, mi történik akkor, ha az anyagi háttér már biztosított, és a párkapcsolat is működik? Ekkor aktiválódik erőteljesebben a következő energiaközpont, a napfo-nat-csakra, ősi magyar nevén - ha igaz - a VÍG-ALMA.
Mit is akarunk valójában, amikor ez a központ irányítja a gondolkodásunkat?
Élvezni szeretnénk az életet.
Többet és jobbat szeretnénk kapni mindenből, jóval többet és jobbat, mint ami alapvető szükségleteinket kielégíti. Finomabb ételt, elegánsabb ruhákat, jobb autót, luxussal felszerelt házat.
Habzsolni szeretnénk az élvezeteket, legyen az utazás, hegymászás vagy mélytengeri búvárkodás, legyen az étel-és Italkülönlegességek egész sora, de lehet kábítószer vagy extrém, életveszélyes helyzetek keresése Is.
Tulajdonképpen több szabadságot, több lehetőséget szeretnénk. A lényeg az, hogy „történjen már végre valami", amitől az élet szebb, gazdagabb, érdekesebb és izgalmasabb lesz. A napfonat-csakrának a színe a szivárvány energetikai szempontból is a narancs után következő színe, tehát a sárga.
Az első három csakra irányítása alatt élő és gondolkodó ember kizárólag kapni akar az élettől. Kapni, kapni és kapni, mert „nekem jár", „megérdemlem", „hát még ennyit se engedjek meg magamnak?", és a sort bátran folytathatnánk.
Az igazi változás az ember spirituális fejlődésében valójában akkor következik be, amikor életében az irányítást - ha eleinte csak pillanatokra is - a szívhez tartozó energiaközpont veszi át.

FOGAD-ALMA

A szívhez tartozó csakra meghatározó színe a zöld, de kisebb mértékben ott van mellette a rózsaszín is. A szívcsakra, vagy a vibráló fényből álló lótuszvirág csokra ősi magyar nevén a FOGAD-ALMA. Talán ezért van az, hogy amikor leteszünk egy-egy esküt, ami minden esetben arról szó, hogy valakinek vagy valaminek a szolgálatába állunk, kezünket a szívünkre tesszük. Maga a fogad szó is sokat rejt magában, hisz egyszerre fog és ad. A szív, mint szerv, a szó orvosi, fiziológiai értelmében, befogad, majd továbbad. Befogadja az oxigéntartalmát
leadott vért, valami pluszt hozzáad, és nagy nyomással továbbadja, amit befogadott. Azt is mondhatnánk, hogy mindig többet ad, mint amennyit kap, és egy pillanatra sem igyekszik megtartani magának azt, amit befogadott. A szív tehát nem gondolkozik önző módon, és csodák csodája, éppen ez az, ami az életet lehetővé és fenntarthatóvá teszi. Ha csak rövid időre is, de úgy gondolná, hogy „a vér, amit kaptam, vagy megszereztem, az enyém, és ebből a többi szervnek nem adok", nos, akkor megnézhetnénk magunkat.
De mit is csinál a szív, mint energiaközpont? Mit csinál a szívcsakra? Honnan az energia, hogy mindig hozzáadjon valamit ahhoz, amit kap?
A válasz egyértelmű. Az univerzum fenntartó ereje a szeretet. A szív motorja a szeretet. Sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a szeretet csupán egy érzés a többi között, és nem is tulajdonítanak neki különösebb jelentőséget. A szeretet azonban lényegesen több ennél. A szeretet az univerzális Erő, Bölcsesség és Intelligencia szüntelen sugárzása a világba, amely a fizika nyelvére lefordítva nem más, mint fény. Fény a fizikai világban; belső fény, amelyet csak belső látásunkkal láthatunk, a mentális szférákban, a teremtő képzelet világában; isteni Fény és Szeretet a lélek világában.

RIAD-ALMA

Sorrendben a következő energiaközpontunk vagy csakránk a torokcsakra. Ha tisztánlátó szemmel nézzük, a színe világos kék.
Szinte mindannyian megtapasztaltuk már, ha veszélyes helyzetbe kerültünk, hogy „elszorult a torkunk", vagy „a torkunkban dobogott a szívünk". Nagy riadalom esetén aktiválódik az energiaközpont, amely többek között a kommunikációért is felelős, hogy hatékonyabban tudjunk segítségért kiáltani, ha erre szükség volna. Talán ezt hivatott kifejezni a régi név, a RIAD-ALMA.
Gyakran megtörténik azokkal, akik a Fehér Sas Páholy vezetett meditációin kezdőként részt vesznek, hogy a zene után, a rituálé által létrehozott és megemelkedett spirituális erőtérben váratlanul aktiválódik a torokcsak-rájuk, és ellenállhatatlan köhögés vesz erőt rajtuk. Kezdetben ez velem is előfordult, és az érzés körülbelül olyan, mintha az ember torkán átszúrnának egy kötőtűt. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a rituális gyógyító és öngyógyító meditáció előtt lecsendesítsük gondolatainkat, kikapcsolódjunk a mindennapi élet rohanásából, és előkészítsük magunkat a csend és harmónia világába való belépésre.
Ez természetesen nemcsak a Páholyon belüli meditációkra érvényes. Érvényes a Gyógyító meditáció c. könyv mellékleteként kiadott CD segítségével végzett meditációkra, és természetesen érvényes minden más típusú és más irányzatot követő meditációra, amennyiben a belső csend és nyugalom megteremtésén dolgozunk.

HAT-ALMA

A következő központ a „harmadik szem", a hatodik alma, más néven HAT-ALMA. Színe indigókék.
Valódi hatalma azonban csak annak van, akinek gondolatait, szavait és cselekedeteit már a szíve irányítja.
Az első három csakra vagy energiaközpont irányítása alatt nem történnek váratlan, kiszámíthatatlan dolgok vagy csodák. A vörös valójában a cél elérésének érdekében szentesíti az eszközt, és gátlástalanul elveszi másoktól azt, amire jogot formál. Ezt a történelem folyamán többféleképpen nevezték, vörös forradalomnak, kulturális forradalomnak stb. Irányítója a halálfélelem, a betegségektől való félelem, az alárendeltségtől való félelem. A fél-elem oka pedig nem más, mint az egészségre vonatkozó hiányos információ, alacsony szintű tudatosság. Az ilyen emberek és embercsoportok vélt biztonságuk érdekében hatalomra törnek, anyagi biztonságra törnek, de a szív irányító szerepét megkerülve, a hatodik alma, a HAT-ALMA bölcsessége nélkül. Innen ered a hatalomvágy.
így hatalmuk valójában csak félelmen és félelemkeltésen alapuló hatalmaskodás, vagy hat-almáskodás. Ezt idézi a régi mondóka, miszerint:

Azt mondják a hatalmasok,

Hogy akinek hat alma sok,

Az éppen elég hatalmas ok,

Hogy ne legyenek hatalmasok.

Az egyének és társadalmak azonban idővel - és sok szenvedés árán - meghaladják ezt a szintet. Eljutnak oda, ahol már hajlandók adni is valamit cserébe. Ekkor hangolódnak rá a szakrális csakra színére, a narancsra. Az emberek vagy embercsoportok azonban ezen a szinten gondolkodva még mindig többet igyekeznek elvenni és megtartani, mint amennyit adni képesek.
Az egyéni és társadalmi fejlődés következő állomását a fokozott szabadság és a korlátok levetésének igénye jellemzi. A sárga -jó esetben - egy kiegyensúlyozott „cserekereskedelem", ahol hosszú távon az ember maximum annyit kaphat, mint amennyit befektetett.
A fejlődés „iránya" tehát adott, úgy is mondhatnám, előre meghatározott. A vörös képezi az alapot, és miután eztfelépítettük, tovább léphetünk a narancs, majd a sárga irányába.
A „csoda" azonban a szívcsakra, a FOGAD-ALMA szint-|én kezdődik.
A fejlődésnek az iránya adott, de a fejlődés üteme egyéni. Egy és ugyanazon társadalmon vagy nemzeten belül de vonatkoztathatjuk ezt a Föld egészére is - vannak olyanok, akik még erősen a gyökér-csakra szintjén élik mindennapjaikat. Vannak olyanok, akik már a lakod-alma érzés- és gondolatvilágát vallják a magukénak, és vannak természetesen olyan társaink is, akiknek legfőbb gondjuk a víg-alma. Arányukban, szám szerint nézve lényegesen kevesebben vannak jelen a Földön a fogadalma szintjén élő és gondolkodó emberek. Mindezen változatosságból - a népek, nemzetek, országok és a bolygó szintjén - kialakul egy „átlag", és ez az átlag fogja meghatározni azt, hogy az illető nép vagy nemzet adott körülmények között milyen utat választ, és elérkezett-e az idő, hogy magasabb szintre lépjen a lelki fejlődésben.
A nép vagy a nemzet azonban egyénekből áll. Az egyén lelki fejlődése tehát kulcsfontosságú. Minél magasabb csakrának az irányításával történik meg a befogadott energia átalakítása, annál nagyobb az egyénnek a környezetére kifejtett hatása. A narancs magasabb energiaszintet képvisel, mint a vörös, a sárga magasabbat, mint a narancs, és a zöld magasabbat, mint a sárga. Ezért, amikor egy nép vagy nemzet átlagos energia- és tudatszintjéről beszélünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy nem szám szerinti átlagról van szó. Egyetlen ember, akinek a szíve és a gondolkodása tiszta, többezer társára fejthet ki lelkesítő, lélekemelő, pozitív hatást.
Természetes az, ha naponta többször más és más csakra veszi át az irányítást. Van a napnak olyan szakasza, amikor az anyagiak biztosítását tartjuk a legfontosabbnak, van olyan szakasza, amikor a szexualitást, és van olyan, amikor az élvezeteket. Ha eléred azt, hogy minden napnak legyen olyan szakasza is, amikor az önzetlen segítségnyújtás, az embertársaidnak nyújtott segítség és szolgálat határozza meg a cselekedeteidet, elérhető közelségbe kerül számodra a megvilágosodás.

ÚR-ALMA

Sokan vágynak a megvilágosodásra, a csodára, ami megnyitja előttük a mennyei világok kapuit. Jógagyakorlatok, koplalás, tantrikus szex és meditáció csak néhány azon megközelítési módok közül, amelyekkel az ember siettetni próbálja a csodát, és bizonyosságot akar szerezni akár a halál utáni életről, akár mindarról, ami eddig rejtve volt előtte.
Ez a tudásszomj egyáltalán nem új keletű. A Biblia szerint valamikor réges-régen, amikor az emberek még „paradicsomi" állapotban éltek, a kígyó megkísértette Évát, hogy belekóstoljon a tudás fájának gyümölcsébe.
Bizonyára sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy ez valóban így történt. Éva sétált a paradicsomban, és egy fáról egy sziszegő kígyó elkezdett hozzá beszélni, és rávette, hogy kóstoljon bele valamibe, amiről az Úr azt mondta, hogy tilos.
És mi volt az a valami?
Egy alma.
A tudás fájának gyümölcse, amitől az ember olyan lesz, mint az Úr.
Természetesen, ha rápillantunk egy távolkeleti ábrára, amely a csakrarendszert ábrázolja, azonnal feltűnik a kígyószerű dupla spirál, amely ezeket az energiaközpontokat összeköti. Ha megnézzük Hermész botját, a caduceust, azon is két feltekeredett kígyót látunk. A legenda szerint Hermész két marakodó kígyó közé dobta a botját, a két kígyó feltekeredett rá, és attól kezdve a bot alkalmassá vált a gyógyításra.
Nos, ebből a szemszögből nézve már nyilvánvaló, hogy nem egy külső kígyóról, egy állatról van szó, hanem egy belső, kígyó formában elhelyezkedő energiaáramról, amelynek felébresztése és aktiválása valóban egyenlő lehet az isteni tulajdonságok és képességek elérésével. Az is kiderül, hogy miért nem lett volna szabad az embereknek a teremtés hajnalán hozzáférniük a Tudás almájához. Kellő spirituális tudatossággal, bölcsességgel és szeretettel kell rendelkeznie annak, aki az isteni erőt szeretné használni. Ez a szint senki számára nem elérhetetlen, de ha túl korán szeretnénk megszerezni, csak árthatunk vele magunknak. Az Atya bölcsessége nyilvánul meg a korlátozásban. A gyermekeink nevelése is hasonló módon történik. Minden szülő tudja, hogy „kés, villa, olló, gyermek kezébe nem való". A bölcs szülő nem ad olyan eszközt gyermeke kezébe, amelyet a gyermek még nem képes a megfelelő módon és a megfelelő célra használni. Miért feltételeznénk mást a Teremtőről? Nem a Tudástól zár el bennünket, csak a tudás átadásának idejét köti bizonyos szintű lelki fejlettséghez.
Más szóval: az embernek csak akkor válik hasznára a „kígyó-erő", ha gondolatait, szavait és cselekedeteit a szív-csakra irányítja, és nem az alacsonyabb rendű energiaközpontok.

A világ leginkább példamutató miniszterelnökét mindenkinek hallania kell

Egy olyan videót és egy olyan miniszterelnököt fogok mutatni nektek, aki méltán megérdemli az elismerést. Minden szavát érdemes meghallgatni.
Hogy ki is ő valójában ? A 3 milliós Uruguay elnöke, egy ország vezetője....
Nem szoktam ilyet kérni, de OSSZÁTOK amennyire csak tudjátok, hogy ez a pozitív példa mindenkihez eljuthasson! Főleg politikusainknak nem ártana egy ilyen szemlélet ....

A világ legszegényebb államfője az uruguayi José Mujica. Megválasztása után „Pepe" nem költözött be az elnöki palotába, hanem felajánlotta az üresen álló épületet a montevideói hajléktalanoknak, arra az esetre, ha ítéletidő esetén betelnének a város hajléktalanszállói. 

Mujica mind a mai napig vidéki házában él, zöldség és virág termesztéséből teremti elő napi betevőjét. 

Farmja, három traktora és egy régi Volkswagenjének piaci értékét 44 millió forintban állapította meg az uruguayi adóhivatal. Ezen felül az elnök fizetésének – mintegy 2,6 millió forint – 90 százalékát jótékonysági célokra fordítja vagy civil szervezeteknek adományozza. Nem vizet prédikál és bort iszik.  Elnöki terminusa végén az exállamfőknek járó tiszteletdíjból iskolát kíván építtetni.

„Nincs szükségem a fizetésemre – így is bőven megtermelem, amire igényt tartok"

A fenntartható fejlődésről rendezett konferencián Mujica elnök beszél a piacgazdaságról, fogyasztói társadalomról, túlhajszolt életről, szembeállítva azokat az emberi élet igazi céljával, a boldogsággal. 

Követendő példa minden politikus számára!

Mivel annyira, de annyira fontos, amiket mond, nagyon szeretném, ha sok emberhez eljutna, ezért a beszéd szövegét, le is írtam nektek, hogy írásban is megmaradjon.....

"Azt kérdezem magamban: Mi történne, ha Indiában az emberek családonként ugyanannyi autóval rendelkeznének, mint a németek ? 
Mennyi oxigén maradna nekünk, hogy belélegezhessük ?
Még világosabb leszek.
Van a világon jelenleg annyi erőforrás, ami lehetővé teszi, hogy 7 vagy 8 milliárd ember ugyanolyan fogyasztási szintet és pazarlást élvezhessen, mint a leggazdagabb nyugati társadalmak ?
Lehetséges lesz ez valaha is ? Vagy egy napon egész másfajta párbeszédet kell megkezdenünk ?
Mert mi hoztuk létre ezt a civilizációt, amiben élünk: a piac, a verseny termékeit, ami egy elképesztő és kirobbanó anyagi folyamatot indított el. A piac azonban piacközösségeket hozott létre. Ennek lett a végeredménye ez a globalizáció. Mi irányítjuk a globalizációt vagy az irányít bennünket ?

Lehet a könyörtelen versenyen alapuló gazdaságban szolidaritásról beszélni?... hogy mindannyian egyek vagyunk ? Milyen messzire terjed a testvériességünk ?
A nagy válság nem gazdasági válság..., jóval inkább politikai válság.
Ma már nem az emberek uralják azokat az erőket, amiket szabadjára eresztettek.
Sokkal inkább ezek az erők uralják az embereket és az életet.

Mert nem azért jöttünk erre a bolygóra, hogy egyszerűen csak fejlődjünk..., tekintet nélkül mindenre. 
Azért jöttünk erre a bolygóra, hogy boldogok legyünk! Mert az élet rövid és pillanat alatt véget ér !
És egyetlen anyagi holmi sem olyan értékes, mint az élet. Ez mindennél fontosabb. 

De ha az élet úgy csúszik ki az ujjaink közül,  hogy dolgozunk, folyton csak dolgozunk azért, hogy még többet fogyaszthassunk...., és a fogyasztói társadalom a motor, hiszen ha a fogyasztás megbénul, akkor a gazdaság leáll és a stagnálás kísértete jelenik meg mindenki szeme előtt.... Pedig éppen ez a túlfogyasztás az, ami a bolygóra veszélyes.
Ezt a túlfogyasztást pedig azzal tudják fenntartani, hogy rövid ideig használható eszközöket gyártanak, mert úgy sokat lehet eladni. Így aztán egy izzó élettartama alig 100 óra, pedig vannak olyan izzók, melyek 100.000 órát égnek ! De ilyeneket nem szabad gyártani, mert problémát okoz a piacon...., mert dolgoznunk kell és fenn kell tartanunk a "használd és dobd el" civilizációt, így aztán egy gonosz csapdába kerülünk.

Alázatosan azt mondom, amit a régi gondolkodók, Epicurus, Seneca és az ajmara indiánok is megfogalmaztak:

"szegény ember nem az, akinek kevés vagyona van, hanem az, akinek a végtelenségig többre van szüksége és végtelenségig többet és többet kíván."

Ez egy nagyon fontos kulturális dolog. Tudom, hogy amiket mondok, nem könnyű megemészteni.De rá kell jönnünk, nem a vízkészletek válságos helyzete és a környezettel szembeni erőszak az igazi ok. Az igazi ok az a civilizációs modell, amit mi hoztunk létre. És az életmódunk az, amit felül kell vizsgálnunk.
Egy olyan kis országban élek, mely bővelkedik természeti erőforrásokban. Kis országom lélekszáma, alig több, mint 3 millió. De van kb. 13 millió tehén..., a világ legjobbjai. És van kb. 8 vagy 10 millió kiváló birka. Országom élelmiszert, húst, tejterméket exportál. A föld csaknem 90%-a termékeny.

Munkatársaim keményen harcoltak a 8 órás munkanapért. És most ezt 6 órára csökkentik. De az az ember, aki 6 órát dolgozik, két állást vállal, ezért hosszabb ideig dolgozik, mint azelőtt. 
De miért ?
mert havonta kell fizetnie az autóért, amit megvett, a motorkerékpárért, és fizetnie és fizetnie kell és mikor mindezzel végzett, rájön, hogy reumás öregember, mint én és már vége is az életének. És akkor megkérdezhetjük: Hát ez az emberi sors ? 

Azt mondom, ezek a dolgok a legfontosabbak. A fejlődés nem lehet a boldogság ellen !
Az emberi boldogságot kell szolgálnia, a Föld szeretetét, az emberi kapcsolatokat, a gyermekek nevelését, barátságok ápolását, az alapértékek őrzését ! 

Pontosan azért, mert ez a legértékesebb kincsünk, amink van : a boldogság ! 

Amikor a környezetért harcolunk, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a környezet első eleme, az emberi boldogság. Köszönöm! "


Forrás: Világ Helyzete

A tiszta lap az egyetlen alap

Írta: Spirituális UFO-kutató

Valamikor 1877 elején, Custer tábornok legyőzése után, a sziú vezetők már látták, hogy népük pusztulása elkerülhetetlen. És ekkor történt, hogy az egyik vezető, Tasunka Vitko ( Crazy Horse, Szilaj Ló ), aki népének 2000 tagjával megszökött az őt üldöző katonaság elől, és dermesztő hidegben élelem és lőszer nélkül vándorolva végül meg kellett adnia magát, a rezervátumba vonulás tényével szembesülve mély fájdalommal ezt kiáltotta : "Ez nem valóság, ez a világ nem létezik!"



És teljesen igaza volt! Az ilyen mértékű lelki szenvedés tapasztalata eleve nem lehet valóság.

Ám ennél a történetnél is jól látszik, hogy a valódi metafizikai felismerések téridőkeretét általában nem az egyetemek kellemesen kávéillatú filozófiai tanszékei adják, hanem olyan élettapasztalat, amely elől mind a tömeg, mind az értelmiséginek mondott vezetői minden másodpercben menekülnek.

A mai ember ugyanis állandóan a narkózist keresi, hogy a teljesen lepusztult valóságának a tényét mind önmaga, mind mások előtt vagy letagadja, vagy legalábbis a szőnyeg alá söpörje.

Ez a narkózis vagy kábítás pedig a születés pillanatától elkezdődik, mikor is a család és a társadalom az újszülöttet valóban "újnak" kezeli, és nem egy olyan öreg léleknek, aki csak bizonyos tapasztalat miatt inkarnálódott ide, mivel a tudása eleve megvan!

A régi misztériumok ezért nem véletlenül kábulatnak, részegségnek is nevezték a tudatlanságot, ami akkor áll elő, ha az ember elveszti a spirituális emlékezetét. Ködös téli estéken pedig minden ember személyesen is átélheti, hogy mit jelent, amikor a tudatlanság köde vagy kábulata ereszkedik rá a lélekre, az ezzel összefüggő beszűkült, azaz félelmet gerjesztő érzékszervi tapasztalattal együtt.

Ám ez nem a valóság!

Mert valóságról, és éppen ezért valódi emberi életről csak akkor beszélhetünk, ahol a megvilágosodott tudat fénye világít.

De ki is nézne egy újszülöttet megvilágosodottnak, egy Buddhának!!? Mikor még testileg teljesen tehetetlen.

A tudatlanság ( a család és a társadalom ) természetesen mindent önmaga szintjére akar lehúzni ösztönösen, így a testi tehetetlenség tényéből és a verbális kommunikációs képesség hiányából ( tudatlanul ) azt a következtetést vonja le, hogy akkor semmilyen tudással sem rendelkezhet az újszülött.

Így aztán a növekvő gyermeket tanítani kell!

Ám ez egy alapvető tévedés, sőt, a modern emberiség legalapvetőbb tévedése, melyből gyakorlatig minden társadalmi-természeti katasztrófa természetszerűleg következik!


Az emberiség, miután az atlantiszi korszaka tragikusan véget ért, a teljes amnézia, vagyis a lelki halál állapotába süllyedt le. Ám mivel a világegyetemben nincs olyan, hogy "nulla", "semmi", kitöltetlen tér ( pl. ezért a Vénuszon még a nulla számjegyet sem használják ), hanem mindig van "valami", ami kitölti az adott tudat által generált téridőt, ezért a teljes tudatosság elvesztésével párhuzamosan azonnal megjelentek a sötét erők, hogy a milliárd éves ősemlékezetétől megfosztott emberiségnek számukra megfelelő új gondolati formákat adjanak. Először a vallás területén - mely minden más mítosz alapja, így a modern tudományos mítoszoknak is!

Valójában a modern tudományos elméletek hátterében is van egy mögöttes gondolat : a "bűn" metafizikai fogalma! Amely miatt pl. minden természettudományos elméletet úgy csűrik-csavarják, hogy igazolja a korlátozott tudatra süllyedt emberiség 3D-s érzékszervi illúzióját. Korábban a vallás ezt az érzékszervi észlelés-szintet vagy idealizálta ( keleti vallások ), vagy dogmatizálta ( nyugati vallások ), de az igazi elme-bebörtönzöttség korszaka akkor jött el, amikor ezt a súlyos fogyatékosságot már nem "isten teremtette", hanem a hivatalos tudomány az anyag "a priori" tulajdonságaként kezdte magyarázni, melyet aztán metafizikailag az egész világegyetemre is kiterjesztett.

Mert már, mondjuk, akárcsak egy 4 dimenziós térben ( nem az einsteini téridőben! ) lehetne-e beszélni "bűnről", kedves Barátaim? Lehetne-e beszélni társadalmi korlátozottságról, vagyis egyetlen bolygóhoz kötött, átlag 70-80 évig tartó primitív életről, mely után a vallás még isteni törvényszékkel is fenyeget?

Vagy lehetne-e beszélni pl. a kvantummechanika gyerekes trükkjeiről, amivel minden áron ki akarja játszani azt az egyszerű tényt, hogy az elektronok legalább egy 4 dimenziós térben élnek és mozognak, és csak ezért látszanak egyszer részecskének, másszor hullámnak, mert mozgásuk 3D-s vetületét akarják mindenáron egyetlen realitásként értelmezni. Mivel azonban az elméleti fizikusok így azonnal ellentmondásba is kerülnek az önmaguk által felállított "metafizikai" szemléletmódjukkal, ezért ezt az ellentmondást úgy akarják kijátszani, hogy itt atomi szinten feloldják a logikus magyarázat létjogosultságát, persze mi mással megint, mint egy újabb törvénnyel, a határozatlansági törvénnyel ( amely megint egy ellentmondás ), de hozzá teszik, hogy ez a szabadságfok, mellyel az elektron rendelkezik, már nem érvényes a makroszkopikus szinten! ( Mert akkor pl. a tudat teremtő erejét is el kellene ismerniük, amely viszont eleve ellentmond a legfőbb tudományos dogmának, a megmaradási törvényeknek stb... stb... )

Látható tehát, hogy a vallás és tudomány mindig is kéz a kézben jár annak érdekében, hogy az emberi tudatot rabságban tartsa, éppen ezért, hogy még véletlenül se gondoljon az ember a szabadság lehetőségére!

Az olyan jelenségek pedig, mint a repülő csészealjak tömeges földi megjelenése 20. század közepétől, szintén nagy kihívást jelentett a sötét erőnek, mivel ezen földönkívüli járművek puszta mozgása is olyan szabadságfokot mutat, mely már egyetlen másodperc alatt nevetségessé teszi a dogmatikus természettudomány egész eddigi 300 éves erőlködését, hogy mindenáron 3D-s durvaanyagi denzitás súlyos korlátozottságát fogadtassa el az egyetlen valóságnak.

Ám ez nem a valóság!

A valóság multidimenziós, sőt, az igazi valóság még efölött áll!

Mert : az igazi valóság VAN, és nem volt vagy lesz!

És ez a "van" egy újszülöttnél jön elő a legtisztábban - szó szerint, mert a legtisztább biológiai testtel rendelkezik, ahogy legtisztábbak a finomanyagi testei is, melyek még nincsenek teleszemetelve a teljesen erre a földi élet önfenntartására irányuló társadalom érzelmi és mentális rögeszméinek elementál-fantomjaival.

Ezek az elementálok aztán - melyeket ahogy nő az ember a nevelés és oktatás teremt meg -, elkezdik a szokásos óra mutató járása szerinti keringésüket az aurikus térben, ami miatt kialakul az identitás, az én-azonosság, annak is legprimitívebb foka, a testtel való azonosság - mint az állatoknál!

Azonosság-illúziót pedig pusztán a folyamatos keringés tartja fenn, elsősorban a mentális fantomok millióinak folyamatos keringése! Mely miatt aztán a modern ember folyamatos megszállottság alatt áll, állandó gondolkozási kényszer alatt, mivel az aurikus terét a múltról és jövőről alkotott, ciklikusan keringő mentális képek uralják.

Ráadásul ezen mentális képek ( elementál-fantomok ) legtöbbjének az energiája is nagyon alacsony, mert a félelem teremtette meg őket. ( A félelmen, azaz önfenntartáson alapuló társadalomban ez másképp nem is történhet. ) És mivel a teremtett mindig a teremtőjéhez fordul energiáért, a modern társadalom felnőtt embere nagyon hamar egy zárt aurikus rendszer lesz, akit mentális szokásai mókuskerekéből már csak a fizikai halál eseménye tudja kiszakítani! ( Vagyis az az esemény, amikor a lélek rádöbben, hogy nem azonos a testével. )

Az újszülött tiszta aurikus tere tehát a nevelés és oktatás révén fokozatosan elszennyeződik és a felnövekvő ember minden másodpercben távolabb kerül attól a lelki alaphelyzettől, hogy megújítsa magát, azaz megtisztítsa a tudatát. Ezért volt a korábbi korszakokban a fizikai halál eseménye az egyetlen lehetőség arra, hogy a fokozatosan elszennyeződő, majd mentális szokásaiba megmerevedő lélek az újraszületés lehetőségével megújuljon.

És mivel a földi társadalom vezetői és tekintélyei az idősebb korosztályból kerülnek ki, akik általában azzal szerzik meg a tömegek elismerését, hogy nagyon "okosak" ( bár legtöbbször csak nagyon ravaszak ), így a 'vak vezet világtalant'-alapon, a földi emberiség újabb katasztrófája, sőt teljes megsemmisülése már akkor borítékolható volt, amikor kb. Kr.e. 500 körül mindenütt a mediterráneumban a "demokráciák" kezdtek uralomra jutni, azaz amikor a hideg spekulatív ész felülírta a korábbi mágikus kultúrákat, és egy olyan élet- és természetidegen társadalom alapjait teremtette meg, amelyben mind a mai napig pl. a római jog szemlélete az egyik uralkodó alapelv.

Ám nemcsak a tiszta gondolkozáshoz kell tiszta aurikus szféra, hanem a tiszta érzékeléshez is!

Vagy talán azt gondolják, hogy egy aurikusan súlyosan szennyezett földi ember - minden ember, kivétel nélkül -rendelkezhet egyáltalán valós érzékszervi képességgel? Amikor ilyen állapotában csak a saját mentális szokásainak sötétségét, azaz a szemét eltakaró gerendák árnyékait veheti csak észre!

És hozzájuthat-e az ilyen ember bármilyen kozmoszról, életről vagy emberről szóló valós ismerethez? - Ez kizárt dolog. Mert ugyan a valós ismeret mindig ott van az ember mellett/mögött/előtt/felett, de a sötétségben mindig titkon fénylő világosságot a nevelés és oktatás által kondicionált agy sötétsége nem fogadhatja be.

Mert a sötétség csak a sötétséget tartja az egyetlen világosságnak! ( Ha nem csak azt tartaná, akkor nem lenne jelen a világunkat meghatározó negativitás! ) Azt a mátrixot tehát, amelyet most a földi ember mindennapokban egyetlen realitásként ész-lel ( vagyis amit a biológiai agy érzékel ). És éppen az "egyetlen realitás"-illúzió miatt van az, hogy nem veszik észre, hogy egy olyan mesterséges világban élnek, amelyet valakik készítettek és tartanak fenn nap mint nap!

Ezért reménytelen pl. minden társadalmi reform, forradalom, népfelkelés is addig, amíg ezt egy mátrix, egy Truman-show keretei között akarják véghezvinni! Mert éppen a legfontosabb tényt hagyják figyelmen kívül! Azt ugyanis, hogy ők is a mátrix szereplői, és itt minden történés csak a mindent látó rendező engedélyével történhet!

Vegyük ehhez példának az űrkutatást.

Az ötvenes évek spirtuális kontakta-kapcsolatai egyértelműen bizonyították, hogy a Naprendszerünk más bolygóin is van élet ( amit egyébként már a 19. század végi csillagászat is észrevett ), sőt, nem is akármilyen élet!

Ezért az akkor induló hivatalos űrkutatás vezetőinek ( is ) alapvető érdeke volt, hogy hiteltelenítsék ezeket a reményt adó tudósításokat, mivel a földönkívüli élet elfogadásának a tudata az emberiséget előbb-utóbb a mátrix elhagyására ösztönözheti! Így a sötét hatalom fokozatosan egy halott Naprendszer mátrixát teremtette az emberiség fölé. Ezt megtehette, mivel az egykézben lévő űrkutatás ( orosz-amerikai ellentét ugyanis sohasem volt ) szondákról bejövő adatait úgy hamisították meg, ahogy akarták ( mint most is ).

Mert ne feledjük : egy mátrix valódiságának 100%-os illúzióját csak 100%-os hazugságokkal lehet fenntartani! Olyan hazugságokkal, melyeknek már az ellenkezője sem igaz.

Az űrkutatás, a tudományos intézetek, az oktatás, a médiák stb-k erős központosítása, pontosabban a mátrix-irányítók kemény diktatúrája és cenzúrája ezen intézmények felett már önmagában biztosíték volt arra az ötvenes évek végétől kezdve, hogy olyan Naprendszer és világegyetem képét mutassák be az emberiségnek, ami az irányítók szándékainak legjobban megfelelt.

És ehhez talán a legjobb példát a hatvanas évek Vénusz-szondáinak meghamisított adatai szolgáltatták.

Mert semmitől sem féltek jobban a "valóság-show rendezői", mint attól, hogy kiderül az igazság a két legközelebbi bolygónkkal, a Vénusszal és a Marssal kapcsolatban! Az első lépésként tehát a Vénusz-szondák adatait hamsították meg, mégpedig annyira durván, hogy az akkor közölt kb. 500 C felszíni hőmérsékletet 100 atmoszféra légköri nyomást, mint standard vénuszi adatot még manapság is minden kisiskolás kivülről fújja, annyira az "általános műveltség" része lett.

Ám azt kevesen tudják, hogy ezek az adatok már akkor "készen voltak", mielőtt még a szondákat elindították volna! És ki is lenne más, aki "megálmodta" ezeket a paramétereket, mint az egykor agyonsztárolt Carl Sagan! Nézzük, mit ír erről a Wikipédia :

"Sagan központi alakja volt a Vénuszon uralkodó magas hőmérséklet felfedezésének. Az 1960-as években senki sem tudta, milyenek lehetnek a körülmények a Vénuszon. Sagan egy listában összegezte a saját elgondolásait, miszerint a bolygó száraz és rendkívül forró. A bolygó felől fogott rádióhullámok vizsgálatából jutott a forró felszíni hőmérséklet teóriájáig (és állította, hogy ott 500 °C fok hőmérséklet uralkodik). Mint vendégtudós, alkalma volt a NASA Jet Propulsion Laboratory munkájában és a Naprendszer bolygóihoz indított Mariner szondák tervezésében is részt venni. 1962-ben a Mariner–2 aztán méréseivel igazolta is Sagan feltevését.

A Vénusszal kapcsolatban további ösztönös megérzései is voltak a bolygó légkörének forróságára és roppant nyomására vonatkozólag. A Vénuszon természetes módon lejátszódott globális felmelegedés katasztrofális hatásait párhuzamba állította a Földön, az ember által előidézett hasonló folyamattal, felhívva az emberiség figyelmét az éppen csak elkezdődött folyamat veszélyeire, az üvegházhatású gázok elszabadulásának katasztrofális következményeire."

Gondoljunk csak bele : akkor, 1960-61-ben, egy 26-27 éves fiatal hirtelen előjön a semmiből és csak úgy az egyik napról a másikra legfőbb tudományos tekintély lesz a Naprendszerkutatásban, akinek minden szavát mind a média, mind a tudományos világ szinte isteni kinyilatkoztatásnak veszi egészen haláláig,1996-ig!

Ám mi van akkor, ha a mátrix-vezetőség által nem támogatott vélemények is napvilágot látnak a Naprendszerrel kapcsolatban? Vajon ezeket mennyire veszi komolyan egy átlagos "mátrix-állampolgár"? Például John Lear 2008 áprilisi Project Camelot-interjúját? Részlet ebből az szövegből :

...Kérdező : Jól van, bázisaink vannak ott ( megj: mármint a Holdon és a Marson ) Ez tényleg azt... 

John Lear : Semmi kétség afelől! Bázisaink vannak a Marson. Tudod, van ez a Titkos Asztronauta Testület, amely minden bolygóra eljutott, vagy legalábbis a legtöbbjére. 

K: Minden bolygóra??? 

J: Sokkal több bolygóra, nem csak az itteniekre. Más naprendszerekbe is eljutottunk. Ám amikor az emberek ezt a témát hallják, csak legyintenek : "Ó, a Vénuszon nagyon meleg van, marhaságot beszéltek!"
Nézd, a Nap nem más, mint egy elekromágneses szféra. Egyáltalán nem magfúziós reaktor. És nem is sugároz meleget vagy ehhez hasonlót. Elektromagnetizmust sugároz. Mindenegyik bolygónak pedig megvan a saját szűrőrendszere. Így ezek a bolygó körüli szűrőrendszerek határozzák meg a hőmérsékletet is. Ezért a Földünkhöz nagyon hasonló hőmérséklet van a Vénuszon, a Marson, a Plutón, de a Merkuron is. Minden egyes bolygón pedig ugyanolyan emberek élnek, mint amilyenek mi vagyunk!
Hallunk aztán olyan óriás gázbolygókról is, mint a Szaturnusz és a Neptunusz... Azonban csak egyetlen gázóriás létezik a Naprendszerünkben, ez a NASA ( a kérdező nevet ) Más gázóriásról nem tudunk. Mert a gázóriásnak nevezett bolygókon is ugyanolyan emberek élnek, mint a többi másikon...

Ehhez pedig még hozzátehetnénk pl. Dana Howard, George Adamski, Howard Menger, Omnec Onec, Willaru Huayta vagy Luis Fernando Mostajo Maertens tudósításait is a Vénusz valódi állapotáról, mind fizikai szinten, mint pedig asztrális szinten. ( John Lear a fenti interjúban a Vénusz fizikai szintjéről beszélt, mely hasonló egy földi félsivatagos tájhoz, mind flórájában, mind faunájában - épp úgy, ahogy a fizikai Mars is. )

Nos, nem furcsa, hogy mind a spirituális tapasztalatok révén, mind a fizikai kontakták személyes bolygólátogatásai által, mind a titkos földi programok kiszivárogtatóin keresztül ugyanarról az egyszerű, mégis hihetetlen tényről értesülünk? Mármint arról, hogy nem csak a Naprendszerünk minden bolygóján földszerű viszonyok vannak, hanem ráadásul minden egyes bolygón még emberhez nagyon hasonló lények is élnek civilizációkat alkotva!

Az ilyen tudósításokat olvasva azonban a Truman-show rendezője eléggé feszenghet, mivel az ő mesterséges Napjában, Holdjában és csillagaiban akkor ki fog hinni??? Mert ha megrendül a hit a mátrix-univerzumában, akkor a mátrix szereplői azonnal el is szeretnék hagyni azt, vagyis minden veszélyt vállalva ( melyet persze a "nagy rendező" állít fel nekik, mert a mátrixon belül minden lát ) el akarnak jutni a mátrix határáig, hogy megtalálják az átjárót egy szabad világ felé!

És bizony a "nagy rendező", vagyis a NASA most elég nehéz helyzetben van, mivel az utóbbi 20-25 évben eléggé felgyorsult ennek a földi mátrixvilágnak a területvesztesége, és  2012. dec. 21. után pedig már csak egy nagyon vékony réteg maradt a Föld felületén ( jóllehet az eredeti terv szerint a mátrixnak már 2012 tavaszán már kellett volna szünnie ), egy nevetségen kicsi és jelentéktelen látszatvalóság, még a Föld bolygóhoz képest is!

Ám ezt az alapvető jelentéktelenséget és lényegtelenséget a mátrix szereplői, vagyis az egész emberiség addig nem veszi észre, míg a rendszeren mint "egyetlen valóságon" belül tartózkodik és amely "egyetlen valóságot" aztán a földi vallás és a tudomány roppant komolyan és tekintélyt parancsolóan még meg is erősiti neki!

Mégis most már talán megérthetjük, hogy mi az emberiség teljes megújulásának, azaz szabad életének a kulcsa :a tiszta lap!

Az emberiségnek ugyanis választania kell :

1. elhagyja a mátrixot - és most már tudjuk, hogy ez mit jelent : vállalnia kell a teljes mezitelenséget, azaz azt, hogy az eddigi mátrixban töltött mentális, érzelmi és cselekedeti élete nem képezheti az alapot egy új, magasabb dimenziós, megszentelt életre, vagy

2. a mátrixban marad - most már egy másik bolygóra telepítve, még sűrűbb denzitásban, vagyis még többet szenvedve, hogy egy asztrológiai ciklus alatt megérjék a mátrix elhagyására!

A fenti elválasztás, vagyis az interdimenzionális hasadás pedig 2012. december 21. után még könnyebben és még gyorsabban végbemegy, mert a mátrixon kívüli Föld már a 5. dimenzióban van!


Forrás: Spiritufo

Csak a győzelem számít? - Íme a fair play bajnoka!

A Facebookon terjed az a történet, amelynek során egy spanyol atléta győzelemhez segíti figyelmetlen ellenfelét. Egy olyan történet részese ugyanis a baszk atléta, amely manapság már szinte elképzelhetetlen a sport világában.

Nagyon keveset beszélnek erről, pedig jó lenne, ha az élsport világában még ma is helye lenne az ilyen cselekedeteknek...

December 2.–án egy baszk atléta Iván Fernández Anaya egy nemzetközi versenyen vett részt Navarre, Burlada városában. Második volt, lemaradva néhány méterrel Abel Mutai mögött aki bronzérmes volt a Londoni Olimpián a 3000 méteres akadályfutásban. Egy ideje már üldözte a színes bőrű sportembert, de megelőzni nem tudta.

Ahogy a célegyenesbe értek, meglátta a kenyai futót -a verseny egyértelmű győztesét- aki tévedésből megállt 10 méterrel a célvonal előtt, mert azt hitte, hogy áthaladt már felette.

Fernández Anaya gyorsan felzárkózott, de ahelyett hogy kihasználta volna Mutai tévedését és elszáguldva mellette egy valószínűtlen győzelmet arasson, inkább mögötte maradt, és mutogatással elvezette a kenyait a célig és hagyta elsőként átlépni.

Ivan Fernandez Anaya egyébként tehetséges 24 éves baszk futó, aki előtt nagy jövő áll, a verseny után azt nyilatkozta, „Még ha el is mondták volna, hogy ha megnyerem a versenyt akkor helyet kapok a spanyol csapatban az Európai Bajnokságokra, akkor sem cselekedtem volna másként. És azt gondolom, hogy sokkal nagyobb nevet szereztem magamnak azzal, hogy azt tettem amit, mintha megnyertem volna a versenyt. Fontos dolog ez a mai világban, látva azt ahogy a dolgok vannak a körökben, a fociban, az atlétikában, a társadalomban, a politikában, ahol szinte semmi sem számít, az őszinteség egy ilyen példája jól jön.”

Az verseny utáni interjú elején azt mondta: „Sajnálatos, hogy szinte semmit sem mondtak erről a gesztusról. ez szégyen. Véleményem szerint jó lenne a gyerekeknek ezt elmagyarázni, hogy megtanulják, hogy a sport az nem az amit a TV-ben látnak, nem csak agresszív rúgásokból, bekiabálásokból, és az ellenfélnek a középső ujjunk felmutatásából áll...”

„Kiabálni kezdtem neki, hogy még van pár méter. Nem értett. Az edzőm ordított, támadjak, előzzem meg. Használjam ki, hogy ez a fiú már pezsgőt bontott. Hogy tehettem volna?” – írta később a baszk futó a blogjában.

A sportember azt mondja, ezt kellett tennie, mert az egész versenyen a kenyai futó volt jobb. Azóta Baszkföldön - és ugyebár a Facebookon is - a csapból is az ő története folyik, és teljesen kiérdemelten! 


Pozitív Nap/ Sport24 / Facebook

Egy nemzet... Egy ősi nemzet...

Egy ősi nemzet, melynek meghamisították és ellopták történelmét, de írása, tudása, szíve, lelke nem tűnhet el soha !

Elég volt a hazug propagandából ! Tudja meg minden magyar, kik vagyunk és honnan jöttünk!
Minél többen hallják, tudják meg és kutatják az igazságot, annál hamarabb fény derül rá !
Mert az igazságot soha, de soha nem lehet eltaposni, az mindig a felszínre tör!

Mindenkinek személyes felelőssége van abban, hogy engedi tovább terjedni az évtizedek óta szajkózott (nyugati hatalmak által propagált és pénzelt) elméleteket vagy pedig kiállunk nemzetként az ősi szkíta, MAG-népe leszármazottaiként. Mindezt szeretetben és egységben!
Legfontosabb elem az univerzumban a SZER elem, az EGY nekünk mindig kettőt jelent: ezért csak EGYÜTT lehet! Ne feledjétek: A SZER ETET, a GYŰL ÖLET

Több ezer év után is a magyar nemzet egyetlen a Földön, mely az ősi tudást nyelvében hordozza és egyike (ha nem az egyetlen), mely genetikailag is a legősibb civilizációk leszármazottja. (SBG Buddha)

Külön köszönetet érdemel "Csaba vezér" ezért a csodálatosan összeállított és szemléletes videóért!

A leves hazudik - Egy diszkrét világhatalom: az ízipar

Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik


Egy nagyon kedves barátnőm hívta fel a figyelmem erre az igen érdekes és tartalma szempontból tekintve ízletes alkotásra. Tulajdonképpen azt lehetne mondani, hogy ugyanolyan odaadással és szakértelemmel rántja le a leplet a Élelmiszeriparról, mint ahogyan azt pl. a Zeitgeist készítői is teszik a különböző nagyhatalmakkal.
   Nos, ha érdekel, mit eszel, mivel eteted gyermekeidet, mit nevezel még Te is táplálónak a hétköznapokban, csak hogy ne kelljen tudatosan végigondolnod a valóságot... nem fogsz csalódni, ha elolvasod csak az első fejezetet, mindent kristálytisztán a maga izgalmas meztelenségében fogsz látni... mondjuk arra nem adok biztosítékot, hogy megjön az étvágyad! Inkább azt mondanám,
Jó reggelt, ember!!!


   Remélem, minél többen elolvassátok, mindannyiunk érdekében... kérlek, ha van bennetek egy minimális felelősségtudat azon kívül, hogy az olvasottakat sikerült megérteni és megemészteni, akkor kérlek osszátok meg az információt másokkal is!
Köszönöm! Kellemes olvasást! :)
   A teljes mű ITT letölthető, vagy ha keresőbe beírjátok a címet, akkor más lehetőség is van, pl. pdf, doc...! :)



1. Egy diszkrét világhatalom: az ízipar

Egy meglepően szerény konszern New Yorkban. Miért van szüksé­gük a pékeknek titkosszolgálatra? Érzékcsalódás reggeltől estig a müzlitől a spenótig. Minden nap fél kiló lombik ételíz. 

   Egy nagyvállalatot persze nem lehet teljesen elrejteni. De meg lehet próbálni. Például New Yorkban, Manhattan kellős közepén. A Central park környéke éppen ideális e célra: minden feltűnéstől mentes hely, rendkívül élénk napközben és este is. Zenebarátok sietnek a Carnegie Hallba a Japán Fil­ harmonikusok vagy a New York-i homoszexuálisok kórusá­nak hangversenyére. A fiatalok a Hard Rock Kávéházat ve­szik célba, vagy sorba állnak Arnold Schwarzenegger álomgyár-filiáléja, a Planet Hollywood étterem előtt.
   A konszern székhelye kicsit félreesőbb helyen fekszik, lefe­le, a Hudson irányában. Az utca enyhén lejt, egyre kevesebb emberrel találkozni. A házak itt, a kikötő közelében külön­bözőképpen szépek: elegáns apartmanházak mellett lepusztult régi épületek állnak, rozsdás tűzlétrákkal, kitört ablakok­kal, a vörös téglán graffitivel. A kereskedővilág szintén ve­gyes: egy „Ocean Dragon" nevű kínai étterem, egy „Psychic" nevű jövendőmondó. Egy Ford-kereskedés, és mellette a cég főhadiszállása.
   A homlokzat rózsaszín gránitból és sötét, átláthatatlan üvegből készült, kis bejárat a jobb oldalon, mellette három betű, fénylő sárgarézből: IFF. Minden feltűnés nélkül. Sem­mi pompa, nincs tiszteletet parancsoló bejárat, nincs feljáró a limuzinoknak, csak hátul, egy rakodóbeálló a teherautóknak. 521 West 57th Street New York, NY 10019. Az ízeket illetően a legelső cím. Itt komponálják a nagyvilág illatait, itt ter­vezik meg egész bolygónk számára az ízek örömeit, itt döntikel a holnap érzéki illúzióit. Az IFF annyit jelent: International Flavors & Fragrances, a világ legnagyobb illat- és ízelőállító-


Teljesen ugyan nem tud elrejtőzködni, de megpróbálja. Itt nem létezik a nyilvánosság tájékoztatása, sajtóosztály. Az üz­letág találkozóin, a párizsi, a Sáo Pauló-i, szingapúri, tokiói

vásárokon az ízek világpiaci vezetője nem jelenik meg. Még a jól felszerelt levéltárak és nemzetközi adatbankok is csak sze­gényes információkkal tudnak szolgálni: az éves forgalom 1,1 milliárd dollár, a foglalkoztatottak száma körülbelül 4200 fő. Gyáregységek az Egyesült Államokban, számos leányvál­lalat Európában. Ugyanolyan titokzatosak, mint a Hudson mellett fekvő központ: „cégpolitikai okokból" sajnos nem tudnak „üzleti tevékenységükről" „semmilyen részletet kö­zölni" - válaszol a német részleg a kérdésre.
   Különös: ez a konszern befolyásolja milliók ízlését, azt, amit emberek milliói esznek. Uralja a levesporok és dobozos húsok, a tévé előtti rágcsálnivalók és mélyhűtött pizzák ízét. A cég rendkívül kreatív, megállás nélkül talál fel új aromákat és ízélményeket. Vagyis lenne mit megosztania. Ugyanakkor csak az IFF vevői értesülnek minderről, a nyilvánosság nem.
   Illatrészlege például olyan szagokat kínál, amelyek a bol­tokban a vevőket vásárlásra ösztönzik. Az irodákban és a ter­melésben a vállalatok szintén javítani tudják a munkamorált megfelelő illatosítással. A légkondicionálókban használt, tu­datosan nem érzékelhető, enyhén manipulatív adalékokból az IFF kiadványt állított össze, amely a különböző illatoknak a pszichére gyakorolt hatásáról tájékoztat.
   Bosszúság és harag ellen - amely sok cégnél nem ismeret­len - például a citromfű, irigység ellen - amely az irodák tel­jes emeletein képes fékezni a termelékenységet - a rózsaillat csodákra képes. A depresszión és melankólián egy leheletnyi bazsalikom segít, a bánaton majoránna. Bizalmatlanság ellen, amelyben a fogyasztó manapság gyakran szenved, egy kis levendulát kell a boltba fújni, miközben a kamilla - az ismer­tető szerint - hipnotizálóan hat. Az apátiára pedig, amely a fogyasztói lázat és a munkaéhséget egyaránt fékezi, borókát tanácsol az IFF.
   A vállalat azonban a modern táplálkozáshoz is hozzájárul. Az 1991. január 15-i 4.985.261 számú amerikai találmány egy „hústáplálékot" ír le, amely a mikrosütőben kevesebb, mint 600 másodperc alatt megbarnul, és egy speciális aro­mapor hozzáadásától még ízében is hasonlítani fog elnevezé­séhez. Az IFF egy másik találmánya az ízmegváltoztatás intel­ligens módszere: a kemikáliák egy eredeti összeállításának köszönhetően bizonyos élelmiszerekben, szappanokban és
mosószerekben kellemes eperízt, míg a cigarettáknál édes, gyümölcsszerű, ugyanakkor faszerű ízt hoz létre. Végezetül az 1991. január 29-i 4.988.532 számú találmány olyan eljá­rást véd, amely a mesterséges édesítőszerek édes ízét felerő­síti, a kellemetlen mellékízt megszünteti, csakúgy, mint pél­dául a levesporok nemkívánatos keserű mellékízét.
   Ezt mind azonban nem akarja világgá kürtölni a konszern, amely csendesen kísérletezget egy sarokban, szinte mint egy kis hamupipőke ebben a hivalkodó, tévéhirdetésektől és vilá­gító neonreklámoktól hemzsegő világban.
   Ahol az ágazat feje ennyire diszkrét, ott a többi ízgyártó sem törekszik arra, hogy premier plánba kerüljön: a Flachsmann Svájcból, a Tastemaker Nagy-Britanniából, az Aralco Franciaországból, a Dragoco vagy a Haarmann & Reimer Németországból. „Mi rendkívül visszafogott iparág vagyunk"
mondja mosolyogva a Haarmann & Reimer egyik vezetője.
   Az ízgyártók vásárlóikról sem árulnak el szívesen semmit, a termékekről pedig, amelyeknek ízt adnak, még kevésbé: „Hogy hol vagyunk képviselve, arról nem kívánok nyilatkoz­ni" - mondja kissé nyakatekerten a Tastemaker egyik mene­dzsere. Eközben házának ízei meglehetősen elterjedtek: 250
millió dollár forgalmat bonyolítanak le évente.
   Szinte senki sem ismeri őket, termékeiket viszont kora reggeltől késő estig ízlelgetjük. Aki reggelire Nesquiket iszik, az a laboratórium ízeit nyeli, aki jobban kedveli az Amarettót, a Jacobs kávéját, szintén. A Müller cég Tejberizse a kémiku­sok művészetének köszönhetően finom. A Maggi Spárgaleve­st zsemlekockával vagy akár a zacskós Szilvás derelye - mindez aroma. És ugyanígy az Iglo „Grüne Küche" márkájú Ízletes spenótja, sőt még a Bonduelle Zsenge zöldborsója is - a lombi­kok nélkül minden íztelen.
   Aki estefelé szívesen rágcsál valamit, szintén nem tudja az aromákat elkerülni: itt a Chio Chipstől a Paprika, a Gold Fischlitől a Gourmet Crocket- a nap elmúlik, az aroma marad.
   A kitérés alig lehetséges: a Pillsbury cég „Knack & Back" márkájú Eredeti francia croissant-jának tésztájába is belekeveri a gyári ízt; az ínyencek cége „Lacroix" homárlevesét ezzel ja­vítja fel. A Lindt tej csokoládéja, amely a csomagolás szerint úgymond eredeti svájci recept alapján készül, ugyanúgy tar­talmazza a modern ízadalékokat, mint a bajor Andechsben fekvő bio-tejüzem eperjoghurtja.
   A laboraroma a modern élelmiszergyártás legfőbb anyaga. Az ipar termékei a szupermarketekben a titokzatos porocskák és folyadékok nélkül élvezhetetlenek és eladhatatlanok lennének. Az aromákra szükség van ahhoz, hogy az íztelen alapanyagokat ehetővé tegyék, az aromák fontosak az élelmi­szer-technika kellemetlen mellékízeinek eltüntetésénél (vagy ahogy a kémia művészei szakzsargonjukban nevezik: „maszkírozásánál"). Mert a bonyolult ipari előállítás először is adolgok ízét tünteti el: a mezőgazdaság a paradicsomot, bur­gonyát, karfiolt „optimálissá" tette, hogy az ipar igényeinek megfeleljenek, azaz legyenek könnyen ápolhatok, gyorsan nőjenek, sokat teremjenek. Az íz eközben természetesen hát­térbe szorul, az élelmiszeripar - ugyebár - nem enni akarja termékeit, hanem eladni.
   A karfiol, a zeller vagy a csirke ízének utolsó maradványai azután valahol a gépsorok és továbbítószalagok közt vesznek el. Az élelmiszeripar ezeket a termékeket már meglehetősen
ízmentesen kapja, szárított, aprított, előkezelt formában. A homárt porként, a levesbe való tyúkot golyócskák alakjá­ban, amely úgy néz ki, mint a Nescafé. Az alapanyagoknak különleges követelményeknek kell megfelelniük: strapabíró­nak kell lenniük. Állják ki a gépi feldolgozás legkeményebb tortúráját is. És mindenekelőtt legyenek olcsók.
   Mert jó, ízletes alapanyagokra már nincs pénze az élelmi­szeriparnak: ezt a pénzt az élelmiszeripari mérnökök, akik a leveseket és szószokat tervezik, már régen zsebre vágták.
Vagy az ügyvédek, akik az ételek pillanatnyi összetételét le­védtek. A szállítók, akik az alapanyagokat a világ minden ré­széről összehordják. És a reklámügynökségek, melyeknek a
tévében azt az illúziót kell kelteniük, hogy valódi ételről van szó az Ázsiai leves esetében, amelyet egy igazi kínai egy mese­szerűen idillikus konyhában készített el. Vagy a csokoládé­nál, amelyhez a szakállas Senn a képeslap szépségű hegyek között a zsírdús alpesi tejet tölti a tejeskannába. Egy munkás tejporos zsákkal vagy egy büdös halszárító telep a televízió­ban nem tenne ilyen jó benyomást.

Ám van egy kis probléma: ahhoz az illúzióhoz, hogy egy „tyúkhúsleves" nevű termék azt a látszatot keltse, aminek hívják, hihetően kell a zacskóból kiömlenie és aztán úgy is
kell kinéznie, ha leöntik vízzel.
   Ez nem olyan egyszerű. A Knorr Tyúkhúsleves csigatésztával nevű terméke például csak két gramm szárított tyúkot tartal­maz, granulátum formájában. Ez nem több, mint 7 gramm
eredeti tyúknak felel meg („nedves tyúk" elnevezéssel). Ter­mészetesen nincs a világnak olyan szakácsa, aki ebből tyúkízt tudna varázsolni négy tányér leveshez. A Knorr képes erre
egy gramm „aromával": a gyári ízzel. Ez ugyan nem lesz igazi tyúkhúsleves, de „összehasonlítható megoldás", ahogy a Knorr egy vegyésze ezt a folyadékot nevezi. Ára: 1,59 márka, akeiósan 99 pfenning.
   A Maggi is hasonlóképpen csinálja. Az úgynevezett Mar­hahúslevesbe literenként 2,3 gramm marhazsiradék és mini­mum 670 milligramm húskivonat kerül. Ezt a felirat szerint mennyiségileg egyéb anyagok megelőzik: jódozott só. aroma, ízfokozók (nátriumglutamát, E 631, E 627). Tulajdonképpen túlzás a készítményt az elenyésző mennyiségű, milligrammos nagyságrendű húskivonat után elnevezni. Lényegesebb alko­tórészei alapján „jódozott só-aroma-ízfokozó levesnek" kel­lene hívni.
   Ez persze nem hangzik valami csábítóan. A levesevő ezt a terméket valószínűleg be sem akarná kanalazni. Miután azonban az igazság fékezné az étvágyat, a feliraton kell „szé­píteni".
    A leves hazudik. De a pékmester kenyere sem mindig tel­jesen őszinte, a zsemlék sem, sőt a sütemények is svihákok.
   Erről például a svéd Aromatic cég gondoskodik. Leányvállalatai Svájcban, Angliában, Ausztriában, Magyarországon és Hong Kongban találhatók. Olyan pékségekkel áll kapcsolat­ban - szemmel láthatóan sikeresen -, amelyek termékeiket inkább iparilag szeretnék előállítani. A svédek szinte konspi­rativ hallgatással nyerik meg üzletfeleiket, olyan anyagokmmegvételére, amelyek olcsóbbá, ízletesebbé és ezenfelül tar­tósabbá teszik a termékeket: „Mesélje el gyártási menetét, és
mi együtt jobbá tesszük. Senki sem fogja érteni, hogyan csi­nálta. Ez az, amit mi »titkosszolgalatnak« nevezünk." A pé­kek titkosszolgálata tehát konspirativ és professzionális: ha valaki a túróstáskába harap, nem vesz észre semmit.
   Az élelmiszeripar diszkrét segítői olyan területen dolgoz­nak, amely a rejtett bevetést nagyon megkönnyíti, mivel az ízmanipulációk szinte láthatatlanok, érzékszervekkel alig érzé­kelhetők. Az ízváltozásokhoz gyakran elképzelhetetlenül ki­csiny mennyiségek elegendőek. A 2-acetyl-l-pyrolin, amely a kenyérhéj ízéért felel, kilónként már 70 milliomodnyi gramm mennyiségben is elegendő. A menthenthiolból ugyanakkor egy literben már 0,2 milliárdnyi gramm (0,0000000002) ké­pes a friss grapefruitlé ízének benyomását kelteni.
   A Filbertonnak abból az anyagból, amely például a joghur­tot mogyoróízűvé varázsolja, elegendő 5 milligramm 1 millió liter víz ízesítéséhez.
   Mégis megdöbbentő mennyiségek kelnek el ezekből a szu­perhatásos anyagokból: csak Németországban évente 15 000 tonna, amelyből 5100 tonna édes, és 5500 tonna gyümölcs­ ízű. Ez 15 millió tonna élelmiszerhez elegendő. Minden ál­lampolgár - a csecsemőktől az aggastyánokig - naponta 500 gramm iparilag ízesített élelmiszert fogyaszt, az átlagos napi élelmiszer-fogyasztás felét.
   És egyre több lombikból származó aromaétel tölti meg gyomrunkat. Az ízforgalom az 1994. évi 5 milliárd dollárról egyes becslések szerint 2000-re világszerte 12 milliárd dol­lárra növekedik.
   Érdekes, úgy tűnik, hogy az emberiség mind jobban ked­veli a futószalagról származó ételeket. Egyre ritkábban aka­runk mi magunk a tűzhely mögé állni. Miközben még soha nem volt ennyi időnk, mint manapság. Sokan már csak heti 35 órát dolgoznak, vagy - többnyire kényszerből - annyit
sem. A sok szabadidőt mégis számítógépes játékokkal, mozi­val, tévénézéssel vagy focimeccseken töltik. A legfontosab­bat, a túléléshez szükségeset, a naponta elkerülhetetlent, éte­ leik elkészítését mérnökökre, technikusokra és kémikusokra hagyják.

 „A hétköznapi német konyhaművészetben egyre jobban észlelhető a pusztulás" - panaszolja a Süddeutsche Zeitung 1996 nyarán „Egy egész nemzetet fenyeget annak veszélye, hogy az ősidők óta továbbadott tudást elfelejti." A főzőművészet kultúrájának ilyen pesszimista megközelítésére közvé­lemény-kutatások szolgáltak alapul, amelyek szerint a hazai tűzhelyeknél rohamosan csökken a szakértelem; a németek csaknem negyven százaléka - így szólt a sajtóügynökség je­lentése - már alig tud főzni. Egy másik közvélemény-kutatás arra az ijesztő eredményre jutott, hogy a húsz és harminc év közötti német lakosságnak mindössze egynegyede képes egy csokoládépudingot zacskó nélkül is elkészíteni.
   „Az elkövetkező generációban már senki sem lesz, aki bol­dogan emlékezne vissza édesanyja főztjére" - véli az illetékes szaklapban, a Der Feinschnieckerben Németország egyik legis­mertebb szaktekintélye, Wolfram Siebeck. „Az otthoni ízek, a gulyás és a palacsinta nem fognak létezni a holnap világá­ban" - írja.
   Németországban az elfogyasztott élelmiszerek 75 százaléka ipari termelésből származik, az Egyesült Államokban, a mo­dern élet őshazájában 95 százalékuk. Az amerikai középosz­tálybeli háztartások többségében már egyáltalán nem főznek. Az ételek, amelyek a hazai tűzhelyeken készülnek, az Egye­sült Államokban felkerülhetnének a „kihalással fenyegetett fajok listájára" - ujjong a Food Technology című szaklap, az élelmiszer-technikusok központi lapja. A leggyakrabban fo­gyasztott élelmiszer a pizza, amelyet a Food Technology szerint az amerikaiak kétszer olyan gyakran élveznek, mint a szexet.
   Folyton pizza és csak néha szex - ez természetes ízlés dol­ga. Még akkor is, ha az amerikai Pizza Hut hálózat a kedélye­ket lecsillapítandó legújabb kreációját Pamela Anderson té­vésztárról, egy divatos szappanopera-sorozat, a „Baywatch" főszereplőjéről „Pam serpenyős pizzá"-nak nevezte el. A szép Pamela, akit a világ 142 országában csodálnak, az ízlés globalizációjának szimbóluma. Többek között egy dolgot bizo­nyít: a pizza már nem a szalámin múlik, hanem az aurán.
   Így válik el egyéb finomságoknál is egyre jobban az érzéki élmény az eredetétől, nem csak a pizzánál: a világszerte elha­talmasodó eperfagylalt, eperjoghurt, eperdesszert iránti vágy az igazi epren keresztül már rég nem lenne kielégíthető. A világ teljes epertermése az amerikai epertermék-szükséglet 5%-ának fedezésére lenne épphogy csak elég.
   Valódi gyümölcsökből csupán minden huszadik amerikai eperrajongót lehetne kielégíteni. Az olasz eperdesszert barátainak vagy a francia eperkrém tisztelőinek nem maradna semmi. Németországban pedig - állítja a bajor tejnagyüzem, a Müller minőségi ellenőre - szintén „képtelenség lenne" mesterséges aromák nélkül előállítani „az eperjoghurtot".
   Az ilyen virtuális élvezetek rendkívüli sokszínűsége a Föld valamennyi szegletében megtalálható, mivel az aromagyárak világszerte ugyanazokat az ízeket kínálják.
   Az amerikai Bell Flavors & Fragrances Németországban, a szászországi Miltitzben működő leányvállalata például 470461-es rendelési számmal mangóízt kínál, valamint man­darint „gyümölcsszerű" kivitelben (rendelési száma 470277), vagy „kicsit levesesen" (471042). A francia Aralco ízgyárban akár a tej (704029), akár a méz (306080) - virtuálisan folyik.
   A technológiailag jól fejlett illuzionisták nemcsak a zöldsé­gek és gyümölcsök hasonmásait képesek létrehozni, hanem készételekét is: van hamburgeraroma, tésztaaroma, tyúkhús­leves-aroma. A Dragoco például repertoárján tart „húst gombával" (9/692075) és „gulyást" (9/015359).
   Mivel azonban a modern ízlésnek egyre jobban ízlenek az ipari ízek, a laboratóriumok ezt is utánozzák: a Dragoco „konzerv típusú ananászízt" kínál, míg a svájci Emil Flachsmann a cola-aroma mellett „techno-aromát" is, „a divatos energia-italok tipikus ízével". A Bell pedig a „porlasztva szá­
rított marhahús" természetes aromáját ajánlja. Ezenközben a vegyészek a hitelesség megtartására tesznek erőfeszítéseket, és ha a szükség úgy kívánja, a példaképek kevésbé vonzó ol­dalaira is összekevernek valamit. így például a Flachsmann- katalógus egy „kátrány" típusú füstölési aromát is tartalmaz.
   Mi igazi, és mi nem? Az utánzat utánzása nem vezet me­gint valami valódihoz? Milyen különös utakon járnak az ízgyártók, ha a porlasztva szárított marhahús ízét utánozzák? Ki szereti a porlasztva szárított marhahúst annyira, hogy különleges ízét megkívánja?
   Az íz függetlenítette magát a közvetlen érzéki benyomás eredetétől. Korunk élelmiszergyártásában az íz olyan lett, mint az új Mercedes Coupén a kilincs vagy az olasz divatter­vező cipőjén a sarok: divattartozék, amelyet a következő sze­zonban új divattartozékra cserélnek ki. Akárcsak az autó-
modelleknél és öltönyöknél, minden évben új modellhullám gördül elő.
   Európában és Amerikában évente megközelítőleg 10 000 új élelmiszer jelenik meg a piacon, Japánban közel 20 000. Bár a szakma becslése szerint 50%-uk rövid időn belül eltű­nik a polcokról, mivel a vevők szemmel láthatóan valami mást kívánnak. Gigantikus reklámhadjáratokkal kell a fo­gyasztók étvágyát felkelteni. 1996-ban csak Németországban 4,9 milliárd márkát adott ki étel- és italreklámokra a szakma, állítják megfigyelők a hamburgi Nielsen reklámkutató inté­zetnél.
   Ez furcsa iparág, tulajdonképpen a legfontosabb terméke­ket, az élelmiszereket állítja elő. Mindenkinek mindennap ennie kell. Boldog szakma, hiszen termékeit mindennap ma­radéktalanul elfogyasztjuk, és másnap megint újra meg kell, hogy vegyük. Tulajdonképpen nagyon elégedettnek kellene lennie. Egy pólógyártó bizonyosan rendkívül boldog lenne, ha termékei hordás közben hirtelen eltűnnének, vagy egy autógyáros, akinek karosszériáit a föld nyelné el.
   Azonban az ipar, amely tulajdonképpen hasznos terméke­ket állít elő, minden energiáját arra fordítja, hogy eltávolítsa termékeiből a hasznosat, a tápanyagokat. Tengernyi szaba­dalmat nyújtanak be olyan élelmiszerekre, amelyek annyira feleslegesek, hogy a szervezetnek egyáltalán nincs is szüksége rájuk. Imitált élelmiszerek, kalóriaszegények, zsír- és fehérjementesek. „Az imitált élelmiszerek e fajtájának olyan élelmi­szerekből kell állnia, amelyek semmilyen tápértékkel nem
rendelkeznek, kizárólag az evés élvezetét teszik korlátlanul lehetővé" - írja az International Flavors & Fragrances cég egy szabadalmi leírásában (DE 36 38 662). A világ vezető cé­ge természetesen a know-how-t is hozzáadja, a találmányon keresztül a csekély tápértékű „gyümölcs-, zöldség- és fűszerhabételek" előállításához; bizonyos szempontból a levegő is étel. A levegőhöz már csak az illúzió hiányzik. És erről gondos­kodik az íz. Az íz nyújtja azt a segítséget, amelynek révén a vevő a tulajdonképpen haszontalan készítményeket mégis megveszi.
   Az ízek iparosodása az emberiség régi álmát váltotta való­ra, a függetlenedést a természettől. És mindezt kétszeresen. A szintetikus ízek függetlenítik az élelmiszereket a testben természetes funkciójuktól, minden következmény nélkül le­csusszannak, és mégis hátrahagynak egy leheletnyi benyo­mást, az aromát. Ételeink pedig végre függetlenednek a ter­mészetes alapanyagoktól. Az eperjoghurt olyan gyümölcsöt utánoz, amely ott sincs, mégis körülveszi magát valamiféle
fuvallattal, amely a természetben megvolt.
   A fogyasztás ipari forradalmának azonban van egy kis bibi­je: a polgárok nem kérnek belőle. A „kémiafóbia különböző tüneteiben szenvednek" - panaszkodik valamelyik aromagyár menedzsere „Az íz-üzlet jövője" című cikkben a Food Ingre­ dients & Processing International nevű szaklapban.
Az élelmiszer-hatalmasság Knorr (Pfanni, Mondamin, Dextro Imérgen) egyik tanulmánya szerint a fogyasztók 60%-a utasít­ja el a mesterséges aromákat. A cég azonban a tanulmányt inkább lakat alatt tartja, mivel az az élelmiszergyártókra nézve kellemetlen következtetéseket tartalmaz. Amit a fo­gyasztó visszautasít, annak nem kellene mégis piacra kerül­nie. Ha inkább természetes dolgokat szeretnének enni, azt kellene nekik felkínálni.
   Az étel természettől történő emancipálódásának korában azonban a természetes étel az egy dolog. Mert a határ elmo­sódott a laborkészítmények és az erdő-mező virágai között. Kémikusok és biológusok a laboratóriumokban a természe­tet utánozzák, miközben az állatok és növények a szabad ter­mészetben már régóta az ipari hasznosításhoz vannak igazít­va, egyre jobban manipuláltak, egészen a géntechnológiai beavatkozásokig. Az élelmiszeripari nagyhatalom, a Nestlé megbízásából a Nürnbergi Fogyasztásvizsgáló Társaság által készített tanulmány szerint a „mesterséges természetességek" korában élünk, ahol a természet is természetesség „másod­kézből".
   Mivel azonban a vevő konokul ragaszkodik technikaelle­nes étkezési kultúrájához, és mindig a „temészeteset" akarja, az élelmiszergyártók nemzetközi társasága a törvényhozókkal és egyéb grémiumokka együtt egy világszerte érvényes kü­lönleges nyelvezetet fejlesztett ki. Ez kizárólag a feliratokra vonatkozik, amelyek az ipari élelmiszereket ékesítik. A szó­kincs áttekinthető, hogy a fogyasztót nehogy megzavarja az igazság, amelyről nem is akar tudni. A fő összetevő, az aroma
jelentéstani képzésének pedig különös figyelmet szenteltek.
   És így ebben az új titkos nyelvben a legfontosabb szó, amelyet vezető címkeköltők fejlesztettek ki, a „természetes" vagy „natúr", vagy hasonló bizalmat keltő változatok. A ször­nyű „mesterséges" kifejezés mindenképpen kerülendő.
   A törvényhozó szentesítette a titkos jelölést azzal a megkö­téssel, hogy kizárólag azokon a címkéken alkalmazható, amelyek a fogyasztók elé kerülnek. Ha azonban a cégek egy­más közt ízporocskáikkal kereskednek, világosan kell, hogy kifejezzék magukat. Végtére is nekik tudniuk kell, hogy mit kevernek az ételbe.
   Az eljárás következetes: ha már a titkosszolgálat a pékek­nél ül, szakmai megoldási kódra is szükség van, amely a tit­kokat hűen őrzi. És természetesen nem szabad nyilvános­ságra kerülnie. Mert akkor az ellenség megtudna valamit. Az ellenség?
   Mindeddig a vevő volt a király. Egészen biztosan még min­dig az. Ám - ahogy az kiderült -, az ellenséges birodalom­ban.


Forrás: Hans-Ulrich Grimm: A leves hazudik