Könnyen lehet, hogy megvan a részecskefizika Szent Grálja, a Higgs-bozon. A CERN hatalmas részecskegyorsítója, az LHC főként azért épült, hogy a részecske kutatása a korábbiaknál nagyobb energiaszinteken is lehetővé váljon. Az ígéretes eredményeket szerdán jelentette be a CERN, de a felfedezést még meg kell erősíteni.
De mi az a bozon, és ki az a Higgs?
A standard modell fontosságáról, a szubatomi részecskék típusairól és viselkedésükről már többször írtunk, azonban akkor még csak keresték a Higgs-bozont, illetve csak azt találták meg, hogy hol, mármint milyen energiatartományon kellene keresni azt. Most, hogy végre a tudósok szerint is megvan az először isteni, majd az elhúzódó keresés miatt egyre inkább istenverte részecskének is becézett bozon(...)
Miller magyarázata szerint képzeljünk egy termet, tele nagyjából arányosan eloszló, egymással beszélgető konzervatív politikusokkal. Az eredeti példában most az jönne, hogy képzeljük el, mi történik, mikor Margaret Thatcher belép a terembe, de fordítsuk le ezt az egészet magyarra, és képzeljük el, hogy Orbán Viktor belép egy Fidesz-KDNP-s politikusokkal teli terembe azzal a céllal, hogy elérje a túloldalon lévő ajtót. Ahogy elhalad az emberek mellett, arra ösztönzi a közelében állókat, hogy köré gyűljenek. Aki mellett elmegy, az a miniszterelnök felé fordul, akit otthagyott, az visszatér az eredeti tevékenységéhez. A köré gyűlő csoport miatt Orbán a szokásosnál nagyobb tömeget képvisel. A példában szereplő politikusok a Higgs-mező szerepét töltötték be, vagyis egy olyan térét, ami meghatározza a benne haladó részecskék tömegét, és ami átmenetileg eltorzul a benne haladó részecske környékén. Ez a torzulás (vagyis a felgyűlő politikusok) adja meg a részecske tömegét. Ez a mező mindenhol ott van, és szükség is van rá, különben nincs semmi, ami egyben tartaná az univerzum anyagát. Kell azonban valami, ami közvetíti ezt a teret.
Ez a valami lesz a Higgs-bozon. Vegyünk most egy teremnyi átlagos politikust, és azt a helyzetet, amikor a terem egyik feléből terjedni kezd egy szaftos pletyka. Akik a kiindulási pont mellett állnak, megfordulnak, és továbbadják az információkat a közelükben állóknak, így kialakul egy emberekből álló hullám, ami aztán számtalan módon bejárhatja a szobát, elérheti a sarkokat, esetleg egy csoportba tömörülve, vonalban viheti végig az információt, a lényeg, hogy ez az összetartó erő is tömeget képvisel, és ezt az összetartó, közvetítő erőt nevezzük Higgs-bozonnak.
A mechanizmust elméletét több csoport is kidolgozta az 1960-as évek közepén, gyakorlatilag egyidejűleg, a Higgs-bozon viszont általános vélekedés szerint joggal viseli Peter Higgs fizikus nevét (óriási taps fogadta, amikor a szerdai bejelentés előtt megjelent a teremben). Érdekesség, hogy az Isten- vagy isteni részecske elnevezés nem Higgstől származik, olyannyira nem, hogy a tudós nincs oda az ötletért, hogy így nevezzék a bozont. A becenév leginkább Leon Lederman amerikai részecskefizikushoz köthető, aki eredetileg istenverte részecskének akarta nevezni egy tudományos munkájában, azonban a kiadó ehhez nem járult hozzá(...)
A cikk teljes egésuében ITT található meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése