Plejádok tanításai

"A tudatos lény szabad lény, kinek joga van szabad döntéseket hozni, és senkinek sincs joga őt ebben korlátozni és uralni... ...Minden természeti létező szent és sérthetetlen, függetlenül attól, hogy egyéni szinten mennyire szolgálja a magasabb ÉN szükségleteit."

2013. január 3., csütörtök

Az ember eredetének bizonyítékai Zecharia Sitchintől

   Zecharia Sitchin egy sok kultúrát ismerő, megértő tudós, aki életét arra tette fel, hogy megfejtse az ember eredetét.
   Amiről a legismertebb az, az emberiség eredetének kutatása. Kitűnően érti a régi nyelveket, az Ószövetséget eredeti héber nyelven olvassa, éppúgy a Teremtés Könyvét, a sumer ékírást tanulmányozza a világ összes múzeumában; ő ennek a specialistája a világon, és mindezt úgy teszi, hogy mai fejjel gondolkodik.
   A régi eposzokat, legendákat és a Bibliát párhuzamosan olvassa, és kiderül, hogy mind ugyanarról szól, ezért fontos az eredeti írás, mert az eredeti alkotások még nincsenek elmisztifikálva, mint egy többször átfordított.
   Sitchin végigvezeti az olvasót a sumeroktól a keresztény világig, miközben csillagászati és nyelvészeti bizonyítékokkal szolgál az ember eredetéről.
   A sumer volt az első emberi civilizáció a földön, a mai civilizációt el is érte fejlettségben, sőt helyenként meghaladta. Az ember azóta felejtett, majd az utolsó időszakban újra fejlődésnek indult.
   Bizonyítékai annyira egyértelműek, hiszen csak elolvassa azt, amit leírtak a sumerok, akkádok, babiloniak. Könyveivel nem a szenzációt keresi, még a Vatikánban is rendszeresen fogadják és nagyon sok dologban egyet is értenek.
 
  A Föld Krónikája című könyvsorozata az életműve, mely teljes egészében elmeséli a régi időket.
   Nemrég mikor felfedezték a Plútón túli bolygót, mely lenne a tizedik, első nap hivatalosan kérték Sitchin véleményét, hogy valójában ez az általa említett tizenkettedik bolygó vagy sem?
 
Szerencsére több könyve le lett fordítva magyarra és mivel nem egy könnyű olvasmány, ezért külön szerencse, hogy igen jól sikerült fordítások.
   Sitchin több évtizedes munkája során nagyon sok addig már létező tudományos munkára támaszkodott, hiszen például a Gizai piramisok rejtélyét már az 1800-as évek végén megfejtették.
   Sok megélhetési tudóssal ellentétben a világot egységes egészként kezeli. 
   A következő két könyv (ami egy, csak két kötetes), amit ajánlok a 12. Bolygó és az Istenek városai.  Az ember eredete, fejlődése a fő témája, a szent iratokra, a szerző által lefordított sumer agyagtáblákra stb hivatkozva. Érdekes, néhol megrendítő és hátborzongató és végeredményben egy információkban gazdag, hiteles és felettébb érdekes olvasmány. Kellemes olvasást kívánok hozzá! :)


Tartalom

A szerző jegyzete

Előszó: Genezis

ELSŐ FEJEZET
A végtelen kezdet

MÁSODIK FEJEZET
A hirtelen civilizáció

HARMADIK FEJEZET
Az ég s a föld istenei

NEGYEDIK FEJEZET
Sumer: az istenek földje

ÖTÖDIK FEJEZET
A nefilimek: a tüzes rakéták népe
 

HATODIK FEJEZET
A tizenkettedik bolygó

HETEDIK FEJEZET
A Teremtés-eposz
 

NYOLCADIK FEJEZET
Az égi királyság
 

KILENCEDIK FEJEZET 
Leszállás a Földre
 

TIZEDIK FEJEZET
Az istenek városai
 

TIZENEGYEDIK FEJEZET
Az anunnakik lázadása
 

TIZENKETTEDIK FEJEZET
Az ember teremtése
 

TIZENHARMADIK FEJEZET
"Minden testnek vége"
 

TIZENNEGYEDIK FEJEZET
Amikor az istenek elmenekültek a Földről
 

TIZENÖTÖDIK FEJEZET
  Királyság a Földön


ELŐSZÓ: GENEZIS
A Teremtés Könyve


Az Ószövetség gyermekkorom óta betöltötte életemet. Csaknem ötven évvel ezelőtt, amikor ennek a könyvnek a gondolata megfogant, sejtelmem sem volt az akkor dúló, fejlődéselmélet kontra Biblia vitákról. De kisiskolásként, a bibliai Teremtés Könyve eredeti héber szövegének tanulmányozása közben magam is konfliktusba keveredtem a szöveget illetően. Egy nap, a hatodik fejezetben azt olvastuk, hogy akkor, amikor az Örökkévaló úgy döntött, vízözönnel pusztítja el az emberiséget, a földön éltek az „istenek fiai is", akik az "emberek lányai közül vettek feleséget". A héber eredeti e lényeket nefilimeknek nevezte. Tanárunk szerint e szó óriásokat jelölt, én azonban vitába szálltam vele. Hiszen szó szerint azt jelenti, hogy „azok, akiket levetettek", akik leszálltak a Földre. A tanár megfeddett. Fogadjam csak el a hagyományos értelmezést!
A következő években, miközben elsajátítottam a különböző ókori keleti birodalmak nyelveit és komolyabban elmélyedtem e hatalmas területek történelmének és régészetének tanulmányozásában, egyre inkább foglalkoztatott a nefilimek rejtélye. A régészeti leletek és az ősi sumer, babilóni, asszír, hettita, kánaánita s egyéb szövegek, eposzok, elbeszélések sorra igazolták a különféle királyságokat, városokat, uralkodókat, templomokat, kereskedelmi utakat, tárgyakat és szokásokat leíró bibliai szöveghelyeket. Épp ideje tehát, hogy elgondolkozzunk azon: talán a nefilimekről, az égből a Földre látogató idegenekről szóló elbeszéléseknek is hitelt adhatunk.
Az Ószövetség szerint „Jahve trónusa az égben van", illetve „az Örökkévaló az égből pillantotta meg a Földet". Az Újszövetségben olvasható ima kezdő szavai: „Miatyánk, ki vagy a mennyekben"; ám a Biblia hitelét erősen megtépázta a darwini fejlődéselmélet általános elfogadása és térhódítása. Ha az ember is az evolúciós folyamat során jelent meg, nyilvánvaló, hogy nem teremthette egyik pillanatról a másikra egy istenség, [9] aki műve megalkotása előtt így töpreng: „Teremtem az Ádámot az én képemre és hasonlatosságomra." Valamennyi ókori nép hitt istenekben, akik az égből szálltak le a Földre és mennydörgések közepette vissza is tudtak repülni az égbe. De ezeket a történeteket az ókor- és vallástörténészek kezdettől fogva a mítoszok, a legendák körébe utalták.
Az ókori keleti szövegek, amelyek között számtalan csillagászati szöveg található, megemlítik azt a bolygót, amelyről ezek az űrhajósok vagy „istenek" érkeztek. Ám ötven vagy száz évvel ezelőtt, amikor megfejtették és lefordították az égitesteket felsoroló ókori listákat, a csillagászok még nem tudtak a Plutóról, hiszen csupán 1930-ban fedezték fel. Hogyan is lehetett volna elvárni tőlük, hogy elfogadják azt az állítást, miszerint naprendszerünknek még egy tagja van. De most, amikor az ókori népekhez hasonlóan mi is tudunk a Szaturnusz után következő bolygókról, miért is ne fogadhatnánk el a tizenkettedik bolygó létezését alátámasztó ókori bizonyítékokat? Most, amikor mi magunk is kimerészkedünk a világűrbe, talán nem árt elfogulatlan pillantást vetni az ókorból ránk maradt, írásba foglalt művekre. Mióta űrhajósok szálltak le a Holdra, és robotszondák derítik fel naprendszerünk bolygóit, cseppet sem valószínűtlen az a feltételezés, hogy egy idegen bolygó fejlettebb civilizációja valamikor a múltban űrhajósokat küldött a Földre.
Többször felvetették már, hogy a piramisokat, a hatalmas kőszobrokat és az ezekhez hasonló emlékeket esetleg más bolygóról érkezett látogatók készítették. Hiszen az őskori, ókori népek nem rendelkeztek az ehhez szükséges technológiával. Egy másik  példával élve, miként lehetséges az, hogy hatezer évvel ezelőtt a sumer civilizáció szinte a semmiből jelent meg. Ám mivel általában megválaszolatlan marad, hogy ezek az ókori űrhajósok mikor, hogyan és honnan jöttek, a feltett izgalmas kérdések is válasz nélkül maradnak.
Harminc éven át kutattam ezeket a kérdéseket. Újra és újra visszanyúltam az ókori forrásokhoz és mivel minden szavukal elhittem, szó szerint vettem őket, gondolatban újra írtam a történelem előtti események folyamatos és valószínű forgatókönyvét.
Könyvem megkísérel választ adni a „mikor?", a „hogyan?" és a „honnan" fontos
kérdéseire. Ennek során elsősorban az ókori szövegek és ábrázolások tanúságára támaszkodom.
Könyvemben igyekeztem megfejteni azt a bonyolult kozmogóniát, [10] amely talán ugyanolyan elfogadható magyarázatot nyújt a naprendszer keletkezesére, mint napjaink modern tudományos elméletei: nézetem szerint egy idegen bolygó Nap körüli pályára kényszerült, és így jött létre a Föld és a naprendszer többi tagja.
Az általam felsorolt bizonyítékok között szerepel egy égitesteket ábrázoló ókori
térkép is, amely ama bizonyos tizenkettedik bolygóról kiinduló, a Földre való űrutazást ábrázolja. Ezt követik a nefilimek földi megtelepedésének drámai eseményei: a szövegek megemlítik vezetőik nevét, s részletesen foglalkoznak szerelmi kapcsolataikkal, sikereikkel és küzdelmeikkel, s egyúttal magyarázatot adnak „halhatatlanságukra".
Ám könyvem legfőbb célja, hogy vázoljam az ember megteremtését előidéző
sorsfordító eseményeket, illetve ismertessem a „teremtés" során használt fejlett
módszereket.
Könyvem új megvilágításba helyezi az ember és az „istenek" közötti bonyolult
viszonyt, s ez új szempontokat vet fel az Édenkert, a Bábel tornya és a Vízözön
jelentőségét illetően. A történet vége pedig nem más, mint hogy az ember, aki mindent a teremtőinek köszönhet, végül elűzi isteneit a Földről.
Ez a könyv azt állítja, hogy nem vagyunk egyedül a naprendszerben. Mégis, inkább erősíti, mintsem gyengíti az Örökkévalóba vetett hitünket. Mert ha a nefilimek teremtették is az embert a Földön, lehet, hogy mindössze egy náluknál is nagyobb hatalom tervét valósították meg.

Z. Sitchin
New York, 1977 februárjában


A két köny olvasható és letölthető ITT és ITT

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése