Kötelező lesz a meditáció az iskolában

Már csak a pedagógusokat kell kiképezni arra, milyen is a jó meditáció, aztán indulhat is a kötelező relaxációtanítás a magyar közoktatásban. Kétszáz tanár már tudja a titkot, amellyel mosolygós, kiegyensúlyozott, stresszmentes diákokat képezhetnek az iskolák. 

A Nemzeti Alaptanterv is tartalmazza, hogy ez év szeptemberétől meditációt és relaxációt kell oktatni a diákoknak. Az alsó tagozatosoknak mesés, játékos formában, a felsősöknek már komolyabban, a középiskolában pedig komoly egészségmegőrző foglalkozások keretében fogják megmutatni az erre kiképzett tanárok, hogyan kell ellazulni, és elérni a "testi és lelki egyensúlyt".

Kétszázan már el is végezték az erre szolgáló továbbképzést - mondta a Békés Megyei Hírlapnak nyilatkozó Bagdy Emőke pszichológus. A Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület elnöke, a program kidolgozójaként az elsősöknél napi 10 perc ellazulást lát elégségesnek, a középiskolában már heti fél órát, a testnevelés óra keretein belül.

Nem feltétlenül a keleti tanokra kell gondolni, amikor meditációról van szó - vélte Bagdy Emőke. A különböző lazító technikákról, lelki nyugalmat hozó relaxáció mellett a gyerekeknek meg kell tanulniuk a belső fegyelmet, az önkontrollt, emellett létezik "keresztény meditáció", de minden ezzel foglalkozó tanár tudományos alapokon sajátítja el a szükséges tudást, egy harminc órás képzés keretében.

Forrás: index.hu, kurir.hu

Kazah tudósok szerint földönkívüli kódot tartalmazhat az ember génállománya

Vajon lehetséges, hogy a génjeink egy intelligensen előállított, úgynevezett "gyártói kézjegyet" rejtenek, amelyet évmilliókkal ezelőtt helyeztek el benne valahol, a galaxisunktól távol eső helyen? - teszi fel a kérdést a Discovery.com, amely azt, a kazah tudósok egy csoportja által felvetett és megfogalmazott hipotézist ismertette, miszerint nem a világűrt fülelve, hanem génjeinket fürkészve kellene keresni a földönkívüli élet létezésének bizonyítékát.

Dr. Vlagyimir I. Scserbak, a Kazahsztáni al-Farabi Nemzeti Egyetem matematikusa és Maxim A. Makukov, a Kazahsztáni Asztrofizikai Intézet asztrobiológusa a múlt héten "A földi genetikai kód Hűha-jele" címmel publikálták erről szóló tanulmányukat az Icarus című tudományos folyóiratban.

A címben szereplő 'Hűha-jel' kifejezés a híres 'Wow-Signalra' utal, amelyet 1977-ben fogtak a SETI (A NASA földönkívüli intelligens élet utáni kutatási projektje) tudósai, amelynek forrása és tartalma a mai napig ismeretlen.

A két kazah tudós azonban biztos benne, hogy sokkal több eredménnyel kecsegtetne az emberi genom alapos vizsgálata, ahogy ők nevezik, egy biológiai SETI program felállítása, mint egy kósza rádiójelet véletlenül elcsípve az idegenek nyomára bukkanni. Az ember DNS-ének jellegzetességeit vizsgálva, a csapat úgy véli, nagyon is lehetséges, hogy egy intelligens, beágyazott jel van elrejtve a genetikai állományunkban.

A tanulmány rámutat, a genetikai DNS-t már napjainkban is használják a Földön nem-biológiai információk tárolására. Bár kisebb a kapacitása, de jóval nagyobb a zajmentessége. A kód rugalmasan leképeződik a kódolt és a kódolatlan aminosavak között és ez a flexibilitás teszi lehetővé a kód mesterséges módosítását.

Ha viszont egyszer módosították és újra berögzítették, a kód akár évmilliónyi időtávlatban is változatlan marad. Valójában ez a létező legtartósabb ilyen jellegű ismert konstrukció, ami éppen emiatt kivételesen megbízható tárolási formáját nyújtja mindenféle digitális aláírásnak, ha az megfelel a szükséges biológiai és termodinamikai követelményeknek.

(Forrás: Vladimir I. shCherbak/Maxim A. Makukov/Icarus)

"Azzal együtt, hogy a földi élet állandóan fejlődik, a felvetést, hogy talán szándékos beavatkozás eredménye, nem szabadna kizárni. Egy statisztikailag erős intelligens szerű „jel” kimutatása a genetikai kódunkban, igazolható következménye lehetne egy ilyen forgatókönyvnek"- fogalmaznak a kutatók.

A Discovery.com emlékeztet rá, hogy a kazah tudósok tanulmánya felveti a Pánspermia elméletét, amely szerint az élet magja valahonnan az univerzum egy másik szegletéből terjedhetett szét és érkezhetett el ide a Földre.

Ez kétségtelenül egy meglehetősen új és igen merész megközelítése a galaxis meghódításának - fogalmaz a Discovery.com - ami nem lenne más, mint egy szándékos, szuperlények létrehozására irányuló fajnemesítés. De, ha így is van és valóban létezik ilyenfajta "kéznyoma" az alkotóinknak a genetikai állományunkban, akkor is felmerül a kérdés: az alkotóinkat vajon ki alkotta?

Forrás: discovery.com, ittvannak.hu

Steven Greer filmje, A „Szíriusz”, azt állítja, hogy egy apró, emberszerű „földönkívülit” fog leleplezni

Szerző:Száraz György

Egy megjelenés előtt álló dokumentumfilm azt ígéri, hogy egy feltehetően „idegen” lényt fog bemutatni, amelyre néhány évvel ezelőtt bukkantak a chilei Atacama sivatagban. Amikor azt mondjuk, hogy parányi, akkor arról beszélünk. hogy a földönkívüli a fejétől a talpáig mindössze hat inch, vagyis 15 cm.

Ne hagyd magadat megtéveszteni a teremtmény látszólagos méretét illetően, amely a fenti képen látható, mivel a következő kép a valódi 15 cm-es termetét mutatja.

A Szíriusz című film azt is be fogja mutatni, hogy mennyire könnyen elérhetők az alternatív energiatechnológia azon formái, amelyeket a földönkívüliek a saját világuk és a mi világunk között megtett, kozmikus léptékben szinte áthidalhatatlan távolságokból történő ideutazásuk során felhasználnak.

Ha és amennyiben mindez igaz, és ez egy nagy HA, akkor ez biztosan meg fogja válaszolni azt az ősrégi kérdést, hogy vajon az emberi lények egyedül vannak-e az Univerzumban, vagy sem.

A Szíriusz mögött Steven Greer, egy néhai sürgősségi belgyógyász orvos áll. Olyan szálakat mozgatott meg, amelyek arra késztették az Egyesült Államok kormányát, hogy leleplezze az idegenek létezésére vonatkozó információkat – olyan információkat, amelyekről a hatalom mindig azt állította, hogy nem léteznek.

A Szíriusz animációkat is tartalmaz a DNS szekvenciája alapján „ismeretlenként besorolt”, feltételezhetően emberszerű lényről.

A rendkívül parányi teremtményről oldalnézetből készített röntgenfelvételt is nyilvánosságra hozták, hogy feltárják annak belső szerkezetét.

A film Greer legutóbbi arra tett kísérlete, hogy fényt derítsen a más planétákról származó látogatókról szóló, állítólagos rejtélyekre.

1993-ban Greer azzal a céllal készítette el a Leleplezés Projektet, hogy rávegye a kormányt az állítólagos ufókról és földönkívüliekről, valamint a fejlett energetikai és meghajtó módszerekről szóló információk beismerésére.

„Az embereknek meg kell érteniük, hogy az ufók és a földönkívüli intelligenciák körüli titkolózásnak igazán semmi közük nincs az idegenekhez. Ennek azokhoz az emberekhez és ahhoz a hatalomhoz van köze, amely a nagyvállalatokra és pénzügyi érdekekre támaszkodik, s nem akarja, hogy az igazságot megtudjuk.” – közölte Greer a videó-nyilatkozatában.

A lehetséges földönkívüli-példányra vonatkozó további részleteket akkor hozzák nyilvánosságra, amikor a Szíriusz április 22-i hollywoodi premierje lesz, amelyet egy színházi bemutató és azzal egyidejűleg egy videó követ közkívánatra.

Greer továbbá azt állítja, hogy az elmúlt 100 év során már ismertté vált az a fejlett tudomány és technológia, amelyet az egész világ használhatna.

„Ez igazán a legnagyobb el nem mondott történet” – mondta Greer. „Mihelyt az emberek megértik, hogy a titkos programok kiderítették, miként működnek az ufók, rájönnek, hogy már nincs szükségünk olajra, szénre vagy nukleáris energiára. Ez az az igazság, amely a titkosítást indokolttá tette.”

A kis emberszerű lényről mindenféleképpen ki fog derülni, hogy egy másik bolygóról származik vagy egy korábbi felfedezetlen faj a jó öreg Földről, vagy egy olyan félrevezetés, amelyet eddig nem lepleztek le.



Forrás: huffingtonpost.com, boldognapot.hu

Ki ölte meg az elektromos autót?

Ez volt az egyik leggyorsabb, leghatékonyabb autó, amit valaha is készítettek. Villannyal, elektromossággal működött, nem bocsátott ki szennyező anyagot, és az autóipar élmezőnyébe röpítette az amerikai technológiát. Azok a szerencsés kevesek, akik vezethették, többé nem akartak megválni tőle.

Akkor miért zúzta be a General Motors az EV1 elektromos járműflottáját az arizonai sivatagban?

A Ki ölte meg az elektromos autót? végigköveti a GM EV1 életét és titokzatos halálát, megvizsgálja hogy milyen kulturális és gazdasági hullámokat keltett, és ezek a hullámok hogy verődtek vissza a kormány és a nagy üzleti vállalkozások termeiben.

Forrás: Rejtélyek szigete

Lélegezzünk helyesen! 10 tipp, hogyan csináld.

"A levegő az élet nélkülözhetetlen üzemanyaga. Egészségünk, jó közérzetünk szempontjából meghatározó lehet a napi 20-30 ezer lélegzetvétel helyes technikája.

A szervek vérellátásához, a táplálék energiává alakításához szükségünk van oxigénre, amit belégzés közben veszünk fel a környezetünkből. Kilégzéskor megszabadulunk az égetés során felszabaduló szén-dioxidtól. A nyugodt, mély légzés a szervezet optimális oxigén- és vérellátását biztosítja.
A hétköznapi sürgés-forgásban a lélegzetvétel is kapkodóbb, felszínesebb. Tartós feszültség idején pedig beidegződik a rossz technika. A helytelen, görbe testtartás is az egészséges légzés gátja. A szervezet minderre fáradtsággal, izommerevséggel, gyenge ellenálló képességgel reagál. Helyes légzéssel ezek a tünetek és a stressz is megelőzhető. Hiszen a nyugodt, mély lélegzetvétel eleve oldja a feszültséget.
S hiába gondoljuk azt, hogy születésünk óta tudjuk, hogyan kell lélegezni. Érdemes odafigyelni mindenre, hogy valóban jó technikával vegyünk levegőt percről percre.
A jó technikánál csak néhány apróságra kell ügyelnünk:
1. Mindig fújjuk ki az összes levegőt! A maradék miatt kevesebb oxigénben gazdag levegőt tud felvenni a tüdőnk.
2. Az orrunkon át vegyünk levegőt, mert az orrnyálkahártya hivatott a tisztítására.
3. Mindig üljünk szépen, egyenesen, hogy a levegő szabadon áramolhasson.
4. A tartásunk ennek ellenére se legyen túl merev, kényelmetlen, mert ismét helytelenül vesszük majd a levegőt.
5. A mozdulataink sport közben is legyenek könnyedek, és ez a légzést szintén javítja.
6. Ne terheljük túl a szervezetünket!
7. Figyeljünk a saját ritmusunkra! A ki- és belégzés között mindig tartsunk egy kis szünetet.
8. Izommerevség esetén célzottan vegyük a levegőt: helyezkedjünk el kényelmesen, lélegzetvétel közben koncentráljunk a fájdalmas részekre. Ez ellazítja az izmokat.
9. Időnként nyújtózkodjunk, ásítsunk nagyokat, mert ez szintén lazító hatású.
10. Tudatosan igyekezzünk kerülni a felesleges stresszt."

Energiaváltozásokról...

Energiaváltozásokról....

"Mint sokan meg is bizonyosodhattok róla, az energiahullám ide- oda dobál benneteket. Reméljük azért néha friss levegőhöz is juttok. Úgy gondoljuk, hogy ezek az állandó energiaáramlások megváltoztatnak benneteket. Egy egészen új létszintre emelkedtetek. Ez mindannak a hatása, hogy állandó beáramlás történik a bolygótokra, ezáltal pedig drasztikusan megváltoztok.

Lehet, hogy a fizikai test ugyanolyannak érződik, mégis változások történtek. A dallammal együtt pedig ti is megváltoztok. A kórus melyet együtt alkottok, megváltoztatta a dallamot annyira, hogy az egész Teremtés érzékelheti ezt. Ez pedig mindenkire kihat, így a reakció is megváltozik a finom szinten és a sokkal észrevehetőbb szinten is. Jusson eszetekbe, hogy vannak körülöttetek akik a teljes erejükkel megpróbálják elfojtani ezt a felfedést, így ők is azt fogják érezni, hogy bele kell húzniuk. Innen vannak a meglepő és heves támadások, mellyel találkozhattatok. Ne feledjétek a hangotok és a puszta jelenlétetek jelzi, az egyre erősebb és erősebb fénynek a beérkeztét. Azoknak akik a sötétebbhez szoktak, ez a ragyogó fény szinte szúrni fogja az elméjüket egészen le a magvukig. Ők védekezni fognak, és bárkit megtámadnak aki csak az útjukba kerül.

Időnként így nehéz lesz ebben az új fényben állni. Hisz annyi mindenre fényt derít, nem csak bennetek hanem körülöttetek is, ez pedig fájdalmas lehet. Amit láttok azt nem mindig könnyű megemészteni. Mégis azt mondjuk, hogy pontosan ott vagytok ahol lennetek kell, függetlenül attól mi jelenik meg a saját intim körötökben vagy a társadalmatokban az elkövetkező napokban. Tudjatok róla, hogy minden jól van és minden okkal történik. Ne feledjétek, ez nem az ”ítélet napja”, s nem végítélet, de még végső elszámolás sem. Csupán egy megtisztítás, eltüntetve mindazt ami a fény előtt állna. Így legyetek hát hálásak, bármi is jelenik meg az életetekben ebben a pillanatban. Egyáltalán nem azért jelenik meg, hogy rosszul érezzétek magatokat. Csak azért jelennek meg, hogy megmutassák az utolsó poggyászt amitől meg kell válnotok, mielőtt megtennétek az végső lépéseket előre.

Ez a folyamat (össze)zavaró lehet, amint az egyik pillanat teljes boldogság(üdv) állapotából, a másik pillanat zavaros állapotába kerültök. Lehet hogy úgy érződik, egyet léptek előre és kettőt vissza, de ez nem így van. Függetlenül attól hogy amit tapasztaltok, az akár kellemes vitorlázás vagy épp a lélegzethez sem juttok állapot, de mindenképpen előrelépés.

Pihentessétek a fáradt fejeteket és az összezavarodott testeteket. Tudjatok róla, hogy a leggyorsabb módon, állandóan előrefelé haladtok. Lágyan segítünk az előrejutásban, hogy abba az irányba tekintsetek ami a legjobb lehetőséget adja az előrehaladáshoz. Azt se feledjétek, hogy nem vagytok egyedül ebben, még akkor sem ha teljesen egyedi az ahogy utaztok. Elérhető a segítség ahhoz, hogy beteljesítsétek a dicsőségért történő kalandotokat. A dicsőséget meg fogjátok találni, lényegtelen milyen mélyen is vagytok a régi mocsokban időnként. Nem ragadtok bele többé, és ahogy ráébredtek erre már nem vesztegetitek az időtöket a vele való harcra. A megadás ismét kulcsfontosságú és nem feladást jelent, csupán elfogadást. A folyamat elfogadását úgy ahogy van. Amikor ezt megteszitek, meglátjátok hogy a gyors áramlat továbbvisz a végső pihenőhelyetek felé. Oda ahol végre beléphettek egyszerűen a teljességetekbe, és az aggodalmat pedig a hátatok mögött hagyhatjátok." /Aisha North/

Agymosás avagy mélytudat-szennyezés?

Írta:Balogh Béla

A pszichológusok tisztában vannak vele, hogy a tudatunk megszűri a dolgokat, és bizonyos dolgokat elfogadunk, más dolgokat elutasítunk. Ez természetes. A tudatalattin azonban nincs ilyen szűrő. 

A tudatalatti másként működik. Amit egyszer hall, az egyszerűen lepereg róla. Az olyan dolgokat viszont, amelyeket több százszor hall, egy idő után beépíti,mint „programot".Márpedig mindannyiunknak vannak szülei, nevelői, és gyermekkorunkra visszatekintve biztosan halljuk -belső hallásunkkal -, hogy „már százszor megmondtam", hogy ezt vagy azt csináld, vagy ne csináld. Már százszor - sőt sokkal több, mint százszor - hallottuk, hogy ügyetlenek vagyunk,lusták vagyunk, irigyek vagyunk.


Milliószor hallottuk, hogy kevés a pénz, hogy ezt vagy azt nem engedhetjük meg magunknak. Akaratlanul is belénk ivódott a szüleink,nevelőink által mutatott minta, átvettük gondolkodásmódjukat, gyakran szokásaikat is, és a 16-18 éves kori lázadás után pár évvel vagy évtizeddel döbbenten ismerjük fel, hogy szép reményeink és nagy céljaink helyett szánalmas középszerű életet élünk, és az egész egyáltalán nem hasonlít a boldogsághoz.

Azt mondják, a legtöbb ember 40 éves kora után csendes beletörődésben él. A népi bölcsesség is rögzíti a szülők általi tudatalatti programozás következményeit. „Nézd meg az anyját, vedd el a lányát" tartja a közmondás.Hiába esküszik meg a lány, hogy ő soha nem lesz olyan, mint az anyja, a tudatalatti program, a „már százszor megmondtam" szüretlen parancsa óhatatlanul elvégzi a maga munkáját.

Lássunk egy egyszerű példát. A szülők féltő gondoskodással nevelik gyermeküket. Óvják széltől, víztől, balesettől és betegségtől.És tanítják. Tanítják mindarra, amire őket is megtanítottáka szüleik, mindarra, amit saját tapasztalataikból leszűrtek. A gyermek huncut, szófogadatlan, vagy csak nehezen hajlik az idomításra, ezért a szülő újra és újra elmondja neki a követendő szabályokat. Egy alkalommal a gondos édesanya észreveszi, hogy a gyermek pénzzel játszik, sőt a szájába veszi. Természetes ösztönétől hajtva azonnal rászól:- Pistike, azonnal vedd ki a szádból a pénzt! Piszkos! A pénzt mindenki összefogdossa. Tele van bacilusokkal.Ha már hozzá nyúltál, máris menj kezet mosni!Pistike rémülten vagy értetlenül, de szót fogad. Az anyuka azonban tudja, hogy egy figyelmeztetés nem elég. Sokszor el kell mondani a gyermeknek, amíg valamit jól megjegyez, és szokásává válik. Talán százszor is, vagy még többször.

- Pistike! Már százszor megmondtam, hogy a pénz piszkos! Hát nem érted? Azonnal menj kezet mosni!Pistike nem igazán érti. Hiszen mindenki mindent összefogdos. Mennyivel jobb egy kilincs, vagy egy kapaszkodó a villamoson? Egy valamiben azonban biztosak lehetünk. Ha sokszor hallja - márpedig a szülő igazán kitartó tud lenni a gyermeknevelésben -, Pistike elhiszi. Nem ám csak úgy felületesen, rövid időre, hiszékenységből, hanem jó mélyen, a tudatalatti legmélyebb régióiba bevésve. Ez válik tudatalatti hitévé, és közvetve cselekedeteinek és gondolatainak irányítójává.

Hogy hogyan és mitől? Egyszerűen attól, hogy míg a tudatos elmének van szűrője, mérlegel, elfogad vagy elvet dolgokat, addig a tudatalatti részen ilyen szűrő nincs. A sokszor ismételt, sokszor hallott dolgok mélyen bevésődnek,és „hit"-ként, vagy jelenkori szóhasználattal „program"-ként működnek.

A fent említett program természetesen nem fogja megóvni Pistikét egy életre a bacilusoktól. Egy valamitől azonban biztosan megóvja, és az a pénz. Tudat alatt, ösztönösen, belső „hitéből" fakadóan távol szeretné tartani magát mindattól, ami piszkos, ami fúj, pihá, kakás stb. A nevelés sikere ilyen szempontból bámulatos lesz, és persze egy életre lehangoló. A gyermek felnő, és tudat alatt tudni fogja, hogy a pénz piszkos,és hogy a lehető legjobb, amit tehet, az, ha távol tartja magát tőle. Minden cselekedetének, pénzgyűjtési szándékának,anyagi, gazdasági sikert célzó tevékenységének a hátterében ott van a „program", ami csak egyet tud: úgy kell intézni adolgokat, hogy abból pénz semmiképpen se legyen.

Ha pedig mégis lenne, akkor a lehető leggyorsabban meg kell tőle szabadulni!Ez természetesen csak egy kiragadott példa a kitartó és következetes nevelés hitépítő mechanizmusából, hiszen ugyanígy említhetnénk azokat, akikre gyermekkorukban nagyon sokszor rámondták, hogy ügyetlen, lusta,semmirekellő, kétbalkezes, irigy, kövér, sovány, csúnya, és szinte vég nélkül folytathatnánk. Ezek a tudatalattiba beépülő programok vagy hitrendszerek fogják meghatározni az egyén magáról alkotott véleményét, gondolatait, cselekedeteit.

Jó lenne felmérést készíteni arról, hányan vannak, akik jószándékkal, erejükben és tehetségükben bízva belevágnak valamibe, és reménykedve várják a megfelelő eredményt,csak azért, hogy újra és újra keservesen csalódjanak. A tudatalatti hit hatalmát nem lehet megtörni. Aki elég éber,előbb-utóbb észreveszi, hogy melyik is volt az a „szerencsétlen" mondat, oda nem illő tréfa vagy megjegyzés,amely „véletlenül" csúszott ki a száján, és a dolgokat rossz irányba térítette. A legtöbben azonban sorozatos balsikereik tanulságát levonva tovább rontanak a helyzetükön.Elkönyvelik magukban, hogy ők már csak ilyenek, és mondogatják, mondogatják maguknak és másoknak.Ilyen esetben nem segít a tudatos gondolkodás, mert a tudat alatt futó program mindig „átírja" az eredményt. Az igazi probléma az, hogy ezeknek a programoknak a létéről mit sem tudunk.

Mély, belső hitként működnek, ezért soha,semmilyen körülmények között nem kérdőjelezzük meg bizonyos döntéseinket.Ha az ember valamit nagyon sokszor hall, akkor bizonyos tekintetben „agymosás" történik. Előbb-utóbb elhiszi, és maga is vallja, hogy az a bizonyos dolog úgy is van. Ezt az agymosást végzik rajtunk - nagyon is tudatosan és célzottan -a reklámok. Agymosást? Dehogy.

A mosás célja a tisztítás, a tisztulás. A reklámok azonban a legcsekélyebb mértékben sem segítenek hozzá ahhoz, hogy életünk harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb legyen. Legfőbb céljuk az, hogy fogyasztásra, vásárlásra ösztönözzenek, és benne tartsanak abban a bizonyos „mókuskerékben", amely az újabb javak megszerzését lehetővé teszi. Itt nem agymosásról, hanem a tudatalatti vagy mélytudat állandó szennyezéséről van szó. Ezta mélytudat-szennyezést végzik a félelemkeltő hírek,amelyeket azért sugároznak újra és újra, hogy ne a szeretetre,az egységre és a szépségre gondoljunk, hanem a megosztottságra, a betegségre, a harcra, a terrorizmusra és a halálra. Ez teszi lehetővé a fegyveripar szárnyalását, ez teszi lehetővé a gyógyszeripar részvényeinek értéknövekedését.

Kislányomat, amennyire lehetett, óvtuk a TV-híradóktól.Próbálkozásunk, úgy tűnik, nem volt sikeres, mert hároméves korában, egy alkalommal váratlanul megállt az egyik áruház közepén, és - mintegy magának - ezt mondta:„Milyen rossz is ez a világ. Az emberek ölik egymást."Igyekeztem megmagyarázni neki, hogy ez a Föld pillanatnyilag valóban nem a legjobb világok egyike, de mi azért vagyunk itt, hogy jobbá tegyük. És hogy valóban vannak, akik ölik egymást, de csak a buták, akiknek a szívében nincs szeretet.A gyakran ismételt hírek - és van-e olyan nap, amikor nem esik szó gyilkosságokról, robbantásokról, merényletekről? -beszivárognak az emberek és a gyermekek mélytudatába,lassan viselkedési mintává alakulnak, és azután csak csodálkozunk, amikor azt halljuk, hogy egyik vagy másik diák lelőtte a tanárát és az osztálytársait, vagy azt, hogy egy ötéves gyermek lelőtt egy hároméves kislányt.A tudatalatti ugyanis - mint azt a reklámok esetében is láthatjuk - hozzáférhető. Csupán a „már százszor megmondtam" elvét kell alkalmazni, és az új program beépül.És mennyi fegyvert el lehet adni, ha az emberek lelnek. És milyen könnyű irányítani őket...

Vajon miért vannak mindig nagy sorok a McDonalds előtt,és a mellette lévő Burger King-nek alig van vásárlója?Jobb az étel? Tudjuk, hogy nem. Olcsóbb? Szó sincs róla. Szeretünk sorban állni? Aligha. Beprogramozták a tudatalattinkba a sok reklámmal?IGEN!!!

Ez az egyetlen oka. Semmi más. A gyermek már úgy nő fel, hogy a „Mekibe" akar menni, mert ott játékot is kap. És így van ez nagyon sok más termék esetében is.A program származhat szülőktől, nevelőktől, barátoktól és iskolai tanárainktól. Származhat reklámokból, de származhat a társadalmi rendszer szlogenjeiből is. Ezek talán a legveszélyesebbek, mert kész „értékrendet" szolgálnak fel, és a lehető legnagyobb mértékben akadályozzák a szabad gondolkodást. Ezért is tekintették mindig rendkívül veszélyesnek - és nem csak a kommunizmusban - a szabadgondolkodókat, akiknek sikerült kivonniuk magukat a „pártprogram" vagy az éppen divatos ideológia állandóan ismételt és minden médián keresztül sugárzott programozóereje alól.

Kedves kolléganőm szokta mondogatni, hogy „a hit hallásból van", és ez így igaz. Csakhogy bármi legyen is az,amit nagyon sokszor hallunk, egy idő után hitként épül be, és tudatalatti hitként, az életünk mozgatórugójaként kezd működni. Még pedig teljesen függetlenül attól, hogy az állítás igaz vagy nem, hogy összhangban van-e az univerzális törvényekkel, vagy épp ellenkezőleg.

Kambodzsában a „Vörös Khmerek" annak idején valóságos háborút vívtak az intellektus, a józan gondolkodás ellen, és kivégeztek mindenkit, akinek szemüvege volt, hiszen a szemüvegre nyilván olyan embereknek van szükségük, akik sokat olvasnak, tehát veszélyes gondolataik lehetnek.Hittek benne.Ez is hit.És ez a hit egyáltalán nem volt építő jellegű.Talán ezért is tanította Jézus annak idején (az Akasha krónikából, Levi H. Dowling által lehozott tanítás), hogy:„A megváltás egy három fokból álló létra, ami az ember szívéből az Isten szívébe vezet.

Az első lépcső a hit, és ez az, amiről az ember úgy gondolja, lehet, hogy igaz.A belső bizonyosság a második, és ez az amiről az ember egészen biztosan tudja, hogy igaz.A harmadik a megvalósulás, mikor az ember maga az igazság.A hit elvesztődik a belső bizonyosságban, és a belső bizonyosság elvesztődik a megvalósulásban, és az ember akkor éri el a megváltást, amikor eléri az isteni életet, amikor Isten és Ő egy."


Forrás: Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata

A tudatos teremtés: az emberi szabadság kezdete

Írta: Spirituális UFO-kutató


Egykoron, midőn Buddha elérte egy mély meditációjában a megvilágosodás azon fokát, hogy nem csak azt ismerte fel, hogy minden emberi és isteni lét az összes érzéseivel és gondolataival mulandó, azaz nem valóságos, hanem azt is, hogy maga a multiverzum számtalan világegyetemével és világaival sem valóságos, éppen ezért a Mindenség törvényei is mulandóak, nincsenek benne állandók, csak ideiglenes szabályok, melyek a még ki nem teljesedett végtelen számú tudat számára bizonyos ideig segítséget jelentenek.

Ám a Teremtés nem valóságos voltának mély átélése nem azt jelentette sem Buddha, sem a későbbi megvilágosodottak számára, hogy most aztán azonnal ki is léphetnek abból a ( legtöbbször primitív ) valóság-illúzióból, amelyben jelenleg a szerepüket játsszák, hanem éppen ellenkezőleg : mivel már megértették minden erő és érték abszolút viszonylagosságát, de egyúttal azt is, hogy mindennek isteni szükségszerűsége és célja van is ( mely persze formál-logikai szinten ellentmondásnak tűnik, jóllehet a Teremtésben mindenütt jelenlévő dualitás jelenik meg itt is ), természetes módon továbbjátszották, sőt, most már sokkal hatékonyabban azt a szerepet, amit az Isteni Elme Egyetemes Terve rájuk osztott!

Másrészt az ilyen megvilágosodott lények azért is hagyják, hogy a sors látszólag beteljesedjen rajtuk, mivel ők már egy magasabb dualitásban élnek : az örök Egység és az örök változás dualitásában. Az Egységben élés pedig felismerteti velük, hogy az emberi lét több, mint maga a Teremtés - mivel ellenkező esetben a megvilágosult tudat sohasem tudna a változás teréből kiemelkedni és a Mindenséget objektíven vizsgálni , - azaz legbenső lényege szerint EGY azzal a teremtő princípiummal, amely túl van a téren és az időn.

A határ pedig, amely a mulandó és múlhatatlan lét között fekszik : maga a formához kötött elme. Persze nem az az elme, amelyet manapság a földi ember szokásos agyi észtevékenységgel azonosít, hanem az a létszint, amely a mentális világegyetemek konkrét-gondolati fényvilágai és absztrakt-gondolati fényvilágok meg az azon túli nirvánikus Mindenség között fennáll.

Ez a nirvánikus világ a Lélek eredeti birodalma, éppen ezért az ember eredeti otthona is, jóllehet a Lélek maga sem a Mindenség elsődleges princípiuma, hanem a mögötte álló Szellem az, Amely nemcsak minden formán, de minden fényerőtéren, rezgésen és más legelemibb megnyilvánuláson is túl van.

Éppen ezért a Szellem a Lelken kívül mást nem is teremt - mely „teremtés” azonban a mi fogalmaink szerint még mindig az abszolút semmit jelenti! Minden más erő, rezgés és későbbi forma-megnyilvánulás a Lélekhez, a Világlélekhez köthető, Amely megteremti a halhatatlan Univerzális Elmét, az Elsődleges Teremtőt, Aki megteremti a halhatatlan tökéletes Isteni Terv mentális multiverzumát.

És ez a Terv az elvont-gondolati világok szintjén tökéletesen teljesül is  ( ilyen szinten lehetetlen is, hogy ne teljesüljön tökéletesen, mivel itt még mozgás, változás sincs ), mely eszmei, szakrális geometriai gondolatok aztán a konkrét gondolatok fénymindenségeiben dinamizálódnak : megjelenik tehát a változás és az átalakulás, de halál még ekkor sem létezik.

A konkrét-gondolati fényvilágok mind Isten Kertjének, a tökéletes paradicsomi lét élő megnyilvánulásai, melyekből a mentális univerzumban megszámlálhatatlan van. Közönséges idő itt sem létezik csak harmonikus átalakulások végtelen ritmusa, melyet az ilyen szinten élő  lény Egység-élményként él át.

Az Egység-élmény teljes átéléséhez azonban még létre kellett hívni a tiszta, ősanyagi-ősanyai asztrális univerzumot ( a Mária-Mátrixot ) is, mely a tiszta érzelem alapszubsztanciája.

A Lélek számára - Aki maga a tökéletes gondolat is - ez az asztrális fényszubsztancia azért fontos, mert Ő a teremtményeihez mindig a tiszta érzelem nyelvén keresztül beszél, épp azért, hogy egy gondolat teljes, élő és tiszta legyen. És ameddig a lények az elméjükkel a lélek nyelvére, a tiszta érzelmekre figyelnek, addig az asztrális univerzumban is minden tökéletes, kiegyensúlyozott és harmonikus - egészen addig, amíg valaki valahol szükségszerűen meg nem jelenteti azt az igényét, hogy a Teremtés egészét ne a lelkével, hanem pusztán az elméjével értse meg!

Ám amikor az elme ( valójában az isteni elmét birtokló lények igen kis százaléka ) elkezdett függetlenedni a Lélektől, megteremtett teljesen új világegyetemeket is, ahol már a gondolatkép-alkotások függetlenedtek a tiszta érzelmektől, ezért ezek a mentális képek már bizonyos fokig torzak voltak és eleve kiegyensúlyozatlanságot hordoztak magukban, melyek végül láncreakciószerű változásokat okoztak azokban a másodlagos univerzumokban, melyeket a lázadó elme-központú lények bizonyos csoportja hívott életre.

A másodlagos univerzumok közül egyesek fel is robbantak, létre hozva a harmadlagos univerzumokat, így a mi világegyetemünket is.

Itt láthatjuk tehát a fejünk fölött azt az „objektív univerzumot”, melyre mint „egyetlen isteni teremtésre” hivatkozott évszázadokon át mind a teológia, mind pedig a modern materialista tudomány, csak éppen az utóbbi az „isteni teremtést” személytelen ( és természetesen „örök” ) természeti törvényekre és azok üres matematikai formalizmusára cserélte fel.

Ráadásul ehhez jön még az a probléma is, hogy a mai ember ezt a harmadlagos világegyetemet sem az eredeti állapotában észleli, hanem annak is csak a durvaanyagi vetületét. Az okok, világegyetemünk luciferi eszmeiségének alapvető asztrális okai (  melyet az okkultizmus részletez ) alapvetően el vannak zárva előtte - kivéve, ha részletesen megismerkedik pl. az asztrológia tudományával, amely miatt az ilyen ember bizonyosan sokkal többet tudhat meg világunk asztrális börtönrácsairól és annak működéséről, mint a tömeg, amely csak az érzékeli, amit neki a durvaanyagi szintre elébe teremtenek!

Kik is? Természetesen az asztrális hatalmasságok, az arkhónok, és azok földi csatlósai, akik valójában csak egyetlen tudományt űznek mester fokon : a fent említett asztrológiát, az emberiség tökéletes fogságban tartásának tudományát!

És az olyan ember, aki tudatilag már ébredezik, az előbb-utóbb fel fogja fedezni az elmúlt évszázadok történelmi eseményeiben is az asztrológiai módon kiszámolt, megtervezett és végrehajtott tudatosságot!

Ám ezért van az is, hogy pusztán anyagi eszközökkel itt a gonoszt nem lehet legyőzni, mivel - ahogy erre már a korábbi cikkünkben is utaltunk - ez a „nagy truman-show rendező” nem a fizikai síkon tartózkodik, hanem az asztrálisban, ahol minden fizikai eseményt nemhogy azonnal érzékel, de már jóval előbb érzékeli, mint amik a fizikai szinten megnyilvánulnak! Ezért érezhette sokszor a lélek-ember az utóbbi évszázadokban, hogy a gonosz mindig egy kicsit lépéselőnyben van itt a Földön a Jóval szemben!

A materialista természet- és társadalomtudomány pedig egy ilyen arkhóni rendezőnek olyan, mint az éltető oxigén - bár természetesen nem azért, mintha ő ezt a tudományt egy pillanatig is komolyan venné ( egy asztrális lény csak rossz viccnek veheti ), hanem azért, mert tökéletesen eltereli az emberek figyelmét a világunkat ténylegesen irányító erőkről!

Mert először is a materialista tudomány az utóbbi évszázadokban számtalan álproblémát termelt ki önmagából, amely az emberiséget még jobban megosztotta, másrészt az emberek egzisztenciálisan kényszerítve vannak arra, hogy ezen rögeszmék elsajátításáról papír is szerezzenek, és ha nem akarnak teljesen nyomorban élni, akkor esetleg még évtizedeken át ezen papírokat kell hajhászniuk.

Az akadémiák modern ortodox papsága pedig tulajdonképpen nem csinál mást ( ha most  eltekintünk attól az eltekinthetetlen ténytől, hogy az adófizető rabszolgáktól elvont milliárdokat nem valós kutatásra, hanem saját maguk luxus-jólétére fordítják ), mint néhány természettudományos dogma mögé bújva csípőből tüzelnek mindenre és mindenkire, ami/aki megkérdőjelezi ( természeti jelenség, alternatív kutatás és kísérlet, személyes tapasztalat, sőt tömeges tapasztalat ) azokat a rögeszméket, melyeknek mindenáron való fenntartásán áll vagy bukik az ő személyes egzisztenciájuk.

Vizsgáljuk meg ezért közelebbről néhány természettudományos dogmát, melyek mai napig a földi ember tudati bebörtönzöttségének ideológiai alapjai.

Először is itt van Newton három törvénye, melyekhez később még egyet csatoltak. Nos, ezek a törvények vegytisztán kifejezik azt az ember alatti tudatállapotot, amely egy olyan lény sajátja, aki csak egy halott mindenséget lát maga körül, és ezért minden életjelenséget a nyers kő, a szó szerinti durva anyag tompaságának és tehetetlenségének a szintjére süllyeszt le.

Így Newton személyében előttünk áll egy olyan lény, aki lelki értelemben teljesen halottnak mondható, mivel másképpen nem érzékelné a halált maga körül egyetemes törvénynek!

Mert csak a halott anyag teljesen tehetetlen , amely már semmi belső energiával sem rendelkezik, így 100%-ban a külső erők játékszerévé válik! ( Newton első törvénye. )

Ha azonban ebben a kozmikus temetői csendben és mozdulatlanságban ( vagy a látszólagos egyenes vonalú egyenletes mozgásban ) mégis megjelenik valahol abszolút kivételként a változás, akkor bizony valami erőhatásról is kell beszélnünk. De ezt az erőhatást természetesen megint valamilyen halott tömeg generálná, amely dinamikájával ( impulzusával, gyorsulásával ) magát az erőhatást biztosítja. ( Newton második törvénye. )

Érdekes, hogy Newton mennyire erőlködik azon, hogy az F erőhatást mindenáron valami tömeghez kapcsolja, holott ő maga is tudta, hogy az „erő” valójában nem anyagi fogalom!

A hatás-ellenhatás „törvénye” pedig (  Newton harmadik törvénye ) az emberi tudat legprimitívebb dualitásban tartásának a céljából született : ’Meg se próbáld a 3D-s durvaanyagi világod börtönfalait lerombolni, mivel a „börtönőrök” azonnal ugyanilyen, de veled ellentétes erővel fogják megakadályozni azt!’

Persze ehhez mind a hivatalos tudomány képviselői ( valójában hivatásos dezinformátorai ), mind pl. a tudományos és egyéb fórumok kommentelő tipikus, tudomány-hívő műszaki értelmiségiek milliói rögtön kapásból hozzátehetnék, hogy itt a harmadik törvénynél csak anyagi tárgyakra vonatkozó egyszerű dinamikai törvényről van szó, amelyet a hétköznapi tapasztalat is megerősít - ez látszatra így is van, azonban azt elfelejtik még elmondani, hogy minden úgynevezett természettudományos törvény a teljesség igényével lép fel, vagyis olyan módon, hogy metafizikailag azonnal ki is terjeszti a törvény hatályosságát az általa ismert világmindenségre!

És mivel ezen törvény abszolút lett, magára az emberre, az emberi pszichére is azonnal visszahat, hiszen ő is fizikai testben van, így ő rá is vonatkoznak ezek a szabályok, nem csak az anyagi környezetére!

- Érthető most már, hogy minden „természeti törvény” mögött valójában milyen szándék húzódik, milyen mögöttes gondolatot akarnak immár évszázadok óta a sötét erők az emberi tudatban elültetni?

Vagy Önökkel még sohasem fordult elő, hogy amikor pl. vizsgára készültek, vagyis valami irtóztató anyagot kellett bemagolniuk, akkor egy bizonyos pillanatban úgy kezdték látni a világot körülöttük, ahogy azt a megtanulandó anyag „szellemisége” elvárta?

Fogalmazzuk át ezért a newtoni törvényeket a valódi mögöttes szándékuk szerint :


1. Ember, te nem rendelkezel semmilyen belső spirituális erővel, csak a külső erők, az anyagi világegyetem, a sors és a társadalom játékszere vagy, ezért nyugodj bele a rabszolgaságba és ne is álmodozz a szabadságról.

2. Minden változás a tőled független külső hatalom kezében van, ezért nem tehetsz mást, mint szolgai módon elfogadod azokat a változásokat, melyeket a külső erők rád kényszerítenek.

3. Ha mégis szabadulni próbálnál, akkor azonnal lecsapunk rád, mégpedig olyan erővel, amely rögtön visszahelyez a börtönfalaid mögé.


A newtoni mechanikus világ pedig a 19. század közepéig látszólag jól működött, mivel a természettudósok addig nem nagyon foglalkoztak más természeti jelenséggel, mint amit a newtoni, makroszkopikus, durvaanyagi világkép számukra meghatározott. Ráadásul a társadalmi változások is hűen követték a newtoni törvények mögöttes gondolatát: a rendi társadalmak felbomlását, a földtől való megfosztást, az egyoldalú iparosítást, a nincstelen tömegek városokba áramlását, vagyis a teljes modern rabszolgaság kialakulását.

Ám Faraday kísérletei és főleg Maxwell elméletileg megjósolt éterhullámai után, melyet a skót tudós az elektromosság és a mágnesesség közvetítő közegének nevezett meg, Newton halott, merev, durvaanyagi fizikai világa már önmagában tarthatatlanná vált, különösen azért, mert az elektromosság és a mágnesesség hatásait nyilvánvalóan nem lehet pusztán anyagi ( durvaanyagi ) okokra visszavezetni, de épp úgy a gravitációt sem - ahogy ezt már akkor is sok tudós felismerte, vagyis Newtonnak az a rögeszméje sem igaz, hogy a gravitációs erő a tehetetlen tömegek kölcsönhatásától függne!

Itt azonban álljunk meg egy kicsit.

Most olyan ponthoz érkeztünk, amely felhívja a figyelmünket arra az első nagy tudománytörténeti vízválasztóra, amely a modern fizikai kutatásban a 19. század végén következett be.

Maxwell után ugyanis Hertz kísérletileg kimutatta a nem-anyagi elektromágneses hullámokat, mely gyakorlatilag a fényt jelentette annak kiterjedt spektrumában. Az elektromágneses hullámok közvetítő közege pedig magától értetődően az éter volt, ahogy ezt akkor minden normális fizikus természetesnek vette, így Hertz is, különösen akkor, mikor kimutatta, hogy az elektromágneses hullám légüres térben is terjed.

De az éter nem csak az akkori természettudósoknak volt kézenfekvő fogalom, hanem ez már az ókor óta szinte hétköznapi megnevezése volt annak a szubtanciának, mely kitölti a csillagok és bolygók közötti teret. A 19. századra pedig ( a mindent elárasztó materializmussal szemben ) a feltámadó spiritiszta majd ezoterikus mozgalmak ezt a mindenütt jelenlévő finomanyagot újra éternek kezdték nevezni, melyet mind a materializációs kísérleteiknél, mind az elméleti okkult vagy teozófus írásaikban természetes magasabb rezgésű anyagnak tekintettek. Tehát ne feledjük, hogy már a 19. század hetvenes-nyolcvanas években a művelt nyugati polgárnak az „éter” jól ismert fogalom volt, és természetesnek vették, hogy a koruk természettudománya is így nevezi azt a közvetítő közeget, amely a fényimpulzust koncentrikusan továbbviszi.

Azonban Keely majd Tesla kísérletei, gyakorlati eredményei, de elméleti munkái is már többek voltak ártatlan kísérletezgetésnél és filozófiai spekulálásnál, mivel olyan kézzel fogható találmányokat tettek le az asztalra, melyeknek a társadalmi hasznosítása alapjaiban rendítette volna meg a modern adósrabszolgaság mesterségesen energiaínséges társadalmát! Ezért a pénzügyi hatalom azonnal beavatkozott, és Keelyt, Teslát, minden találmányukkal és követőjükkel együtt parkoló pályára tették.

A veszélyes személyek és találmányok eltüntetésén kívüli a pénzügyi diktatúra az elméleti fronton is ellentámadásba lendült : először az éter-elmélet megcáfolásával próbálkozott ( Michelson - Morley kísérlet ), majd keresett egy olyan fiktív fizikai állandót ( fénysebesség-határ ), amelynek segítségével egyrészt az energianyerés eleve korlátozva van, ráadásul a tömeghez van kötve ( mint Newtonnál ), másrészt a durvaanyagi rezgésszint felsőhatáránál húzza meg azt a limitet, melyet a pénzügyi hatalom prostituálja, a hivatalos természettudomány egyetlen valós és tudományos módon vizsgálható területként dekralálhat.

És ezek után bizonyára érthető, hogy miért Albert Einstein lett a 20. század egyik legkétesebb alakja.

Mert Einsteinnel kezdődött el igazán a hivatalos fizikának ( és ezzel együtt az egész természettudománynak ) az a mélyrepülése, sőt, az agyrémszerű elméletek futószalagon gyártása ( speciális és általános relativitáselmélet, kvantumfizika, részecskefizika, asztrofizika, kvarkfizika, húrelmélet stb. ), amelyek látszat-absztrakt mellébeszélései csak az avatatlanok számára tűnnek valami roppant komoly tudományos megközelítésnek, pedig valójában csak egyetlen elv, egyetlen lényeges tényező elkendőzéséről van szó : a fizikainál magasabb rezgésű egyetemes éter-szubsztancia letagadásáról!

De azért azt nem árt tudni, hogy a 19. század végére minden természettudós számára egyértelmű volt, hogy a fizika fejlődése az éter-fizika irányába fog továbbhaladni!

Hogy mégsem így történt, az nem az ő hibájuk volt, hanem azok a felelőssége, akik egy tál lencséért ( pénz, karrier, hírnév ) eladták önmaguk és az emberiség első szülötti jogát : a korlátlan energianyerés szabadságát!

Einsteintől Heisenbergen át egészen Hawkingig tart azon számos elméleti fizikusok sora, akik még most is „isten szavaként” intézik a szózatukat a tekintély-bálványozó értelmiséghez a nemzetközi médián keresztül - most már tudjuk, hogy miért : a hivatásos elméleti fizikusok sohasem az emberiség érdekét képviselik.

Mert bizony nem véletlen, hogy az új fizika ( és ezáltal az új, embert szolgáló természettudomány ) kulcsa mindig is olyan elfogulatlan kísérleti fizikusok és feltalálók kezében volt, akik a 20. századra már teljes belső társadalmi száműzetésben kellett dolgozniuk, minden pénz és támogatás nélkül. És legtöbbször annak is örülniük kellett, ha egyáltalán békén hagyták őket, és nem zaklatták állandóan, nem tették ki a személyüket a médián keresztül állandó támadásnak, de rosszabb esetben a rágalmazás és az üldöztetés is az osztályrészükül jutott.

Így az éter-szubsztancia elismerése/ el nem ismerése már legalább 120 éve stratégiai kérdéssé vált, mind a tudomány világában, mind az emberiség Föld bolygón való túlélése szempontjából.

És ehhez jön még az is, hogy a mindenütt jelenlévő finomanyagi éter elismerésével nem csak a materialista természettudomány egész 300 éves gondolati rögeszme-építménye kerülne örökre a történelem süllyesztőjébe, minden elméleti fizikus, agyonsztárolt papjával együtt, hanem a maga a vallás is!

Mivel ha elismernék az étert, akkor ezáltal a többi dominó is sorra dőlni kezdene : el kellene fogadniuk azt az elemi tényt, hogy maga a világegyetem is egy rezgési síkok szerint felépített struktúra, amely végtelen számú denzitások, ( sűrűségi szintek ) és dimenziók egymásra rétegződő, egymáson áthatoló szintjeiből áll.

Ekkor viszont rögtön azt is el kellene ismerniük, hogy az emberi társadalom, de épp így maga a fizikai Föld is ebben a hierarchikus építményben bizony nagyon alacsony szinten van, amely nem csak puszta lefolyócsatornája a magasabb síkoknak, hanem jóval korlátozottabb, jóval kisebb szabadságfokú szint, mint az éteri, asztrális és magasabb területek.

Ezzel aztán az „egyetlen valóság” és „egyetlen teremtett világ” geocentrikus és antropocenrikus rögeszméje is azonnal kártyavárként dőlne össze, és így - mint az UFO-jelenlét felfedése esetén - a tömeg rögtön nem félne annyira a vezetőitől sem, hiszen a földi világ puszta léte relativizálódott!

A régi fizikától tehát, amely az emberiség fejlődésének egyik legnagyobb akadályozó tényezője, most már nyugodtan búcsút vehetünk ( a minden újat boszorkányként üldöző akadémikus főpapságával együtt ), és vizsgáljuk meg inkább az új, vízöntő-kori fizika  nézőpontjából azokat a rezgési síkokat, amelyek mind az emberi létezésben, mind a környező kozmoszunkban alapvető szerepet játszanak.

A következő rajz bemutatja azokat a valóság-szinteket vagy rezgési területeket, amelyek teljesen áthatják a fizikai világunkat :

A függőleges tengely mentén egyre magasabb rezgési szintek vannak ábrázolva.

Legalul a mi fizikai világunknak három érzékelhető halmazállapota, sűrűségi szintje vagy denzitása látható, amely végül átmegy négy éter-halmazállapotba vagy négy éter-denzitásba. A három fizikai halmazállapot és a magasabb éter-halmazállapotok határát nevezi a tudomány ( tudatlanul ) vákuumnak.

( Valójában már a legalacsonyabb éter-halmazállapotnak, a kémiai éternek a része a legmagasabb fizikai halmazállapot, a légnemű. )

Majd a legmagasabb éter-halmazállapot, a visszatükröző éter, átmegy asztrális anyagba, amely még szubtilisabb, mint az éter. Ezt a határfelületet ( éter és asztrális közötti határt ) viszont a sok földönkívüli civilizáció használja fel kozmikus közlekedésre ugyanazt az egyszerű elvet használva, mint ahogy a gyerekek szoktak kacsázni lapos kővel egy tó felszínén, vagyis a folyékony és a légnemű denzitás határán. A „kacsázás” pedig akkor a legeredményesebb, ha a megfelelő szöget és kezdősebességet eltalálva maximálisan ki lehet használni a határfelületek rugalmasságát. A finomanyagi határfelületeknél ez a rugalmasság tökéletes, energiaveszteség nélkül történik, ezért egy kozmikus közlekedési eszköz ezt kihasználva pillanatok alatt át tud ugrani a téridő egyik helyéről a másikra.

Az asztrális világ eredetileg olyan finomanyagi fényszubtanciából állt, amely szinte azonnali tökéletes megjelenítője, Mátrixa ( Mater, Mária, Mare - ősanyagi tengere ) volt az eredeti Gondolatnak, a Logosznak, ám a luciferi lázadás után az asztrális mindenség - és különösen az - kaotikussá vált, megteremtve különböző entitások által a saját elképzelésük szerinti poklokat és mennyországokat.

Az asztrális anyag ezen gyors-reagáló képessége ( kb. egy nanoszekundum ) , mely a gondolatot megjeleníti, okozza azt, hogy a tudatos lények mindig önmaguk teremtik meg a saját valóságukat, amely igazság ezen a szinten már nem egy New Age-es szlogen, hanem az öntudatra ébredt emberi lét első alapvető felismerése! Ettől kezdve vállalhat ugyanis egy entitás teljes felelősséget a tetteiért!

Ám ha egy lény ezt a felelősséget nem vállalja, miközben tovább gyártja a negatív gondolatokat, akkor kötelezően egy sűrűbb anyagi világba kell leszállnia, és az annak a szintnek megfelelő sűrűbb testet kell felvennie, hogy ezt a lényt, amely mindig egyetemes teremtő képességgel van ellátva, megvédjék önmagától! ( Ezért van az, hogy gyakorlatilag egy olyan rendkívül sűrű és épp ezért igen lassú, nehézkes, tehetetlennek látszó világban, mint a fizikai, sokszor csak rendkívül nagy fájdalmak és emberi tragédiákon keresztül tud megnyilvánulni az Isteni Szeretet, mivel itt a tettekért, azaz gondolatokért való felelősség szintje majdhogynem nulla! )

Van azonban egy jó hírünk : 2012. december 21-én a Föld belépett a 4. dimenzióba - még akkor is, ha a tömeg meg annak vezetői és tekintélyei ebből látszatra semmit sem érzékelnek, és kollektíven még mindig a régi, hazug, korrupt, adósrabszolgaság-világot jelenítik meg gondolatilag az életösztön-félelmeik miatt.  Ám a fénymunkások/ csillagmagok milliói pontosan érzékelik a változást, és most is állandóan lesik a híreket, hogy az áttörés végre látható formában is megjelenjék! Pedig jó lenne, ha fénymunkások most már nem a régi 3D-s mintáktól várnák, hogy megjelenítse azt, amit eleve nem tud megjeleníteni : a 4. dimenziós Új Társadalom alapvető szabadságát!

Mert az Új Társadalmat, kedves Fénymunkás, Neked kell megjelenítened - senki másnak, azért inkarnáltál ide! Ez a 4. dimenziós társadalom pedig még mindig csak eszköz lesz arra, hogy néhány száz év alatt az egész emberiség megérjen az 5. dimenzióba való felemelkedésre . Teremtő koncepciója - Fénylények kérésére - ugyanis alapvetően megváltozott : a részleges felemelkedés helyett a teljes felemelkedés mellett döntött!

Így ezt nekünk is el kell fogadnunk, jócskán módosítva az eddigi évtizedes várakozásainkat! Mégis a legnagyobb szeretetet, örömöt, bőséget meg minden más pozitív értéket itt és most ugyanúgy megtapasztalhatunk, mintha már felemelkedtünk volna az 5. dimenzióba, mivel a 4. dimenzióban a gondolatok sokkal gyorsabban valósulnak meg, mint a fizikaiban.

Bár ez a képesség a tömegnél még veszéllyel jár, mivel ők még nem tudnak teljes felelősséget vállalni, ezért kezdetben, kb. 20-25 évig még csak a fénymunkásoknak lesz meg a lehetőségük arra, hogy gondolatilag tudatosan teremtsenek. Ez azt jelenti, hogy a 2013-tól megnyilvánuló 4. dimenziós Új Társadalom egész alapjait a fénymunkások ( természetesen földönkívüli és angyali segítséggel ) fogják lerakni, és ők fogják irányítani egy kormányzó Világ Tanácson vagy Bölcsek Tanácsán keresztül az egész emberiséget, amely már nem lesz megosztva mesterségesen, hanem az alapvető szabadságjogok gyakorlati bevezetésével, hangsúly azonnal az Egységen lesz és nem az elkülönültségen, pusztán már az által is, hogy mindenki minden alapvető létszükségleti cikkhez alanyi jogon hozzájuthat!

De ugyanez vonatkozik a kulturális javak és a galaktikus információk szabad hozzáférésének elemi jogaira is!

Ezáltal tehát nemcsak a szegénység és ínség szűnik meg azonnal, hanem pl. a természet- és társadalomtudományban, de épp úgy az alternatív tudományos elméletekben is meglévő számtalan spekuláció és féligazság egy pillanat alatt semmivé foszlik, mivel egy gombnyomással a galaktikus információhálózathoz csatlakozva ( az internet tehát megmarad, csak megtisztul és kibővül ) mindenki panorámaképszerűen élőben nézheti meg  pl. egy történelmi eseményt, vagy kommunikálhat bármelyik pozitív galaktikus lénnyel, vagy felhárulhatnak előtte a kozmosz eddig láthatatlan világai és tudományos összefüggései stb.

És ha ezeket most már mind tudjuk és elfogadjuk, akkor egy csepp szomorúságnak sem kell lennie a lelkünkben a látszólag elmaradt részleges felemelkedés miatt!

Mert a fénymunkások ideje valójában most jött el! Mi már nem a híd vagyunk, hanem a másik part!


A „hidat” eddig olyan tanítók képviselték, akiknek legalább az egyik lábuk mindig a régi fizikai világban volt ( ennek számtalan kompromisszum volt az ára, pl. a szabadkőműves hátszélük ), ezért évtizedeken át mást nem is tudtak adni, mint olyan gyógyírt, amelynek segítségével a szellemi keresők a mindennapok lehangoló kilátástalanságát jobban el tudták viselni. Ezért ezek a tanítók, éppen átmeneti állapotuk miatt, a spirituális lét és a primitív fizikai valóság közötti ordító ellentmondást nem tudták megszüntetni, és mást mai napig sem tudnak nyújtani, mint hogy nézzük a Youtube-os videóikat, járjunk az előadásaikra és vegyük a könyveiket - olyan világban, ahol a legtöbb keresőnek már kenyérre is alig van pénze.

Na, ennek van már vége! Elég a kábulatból!


Forrás: spiritufo.ditro.hu

Túlélte az agyhalált, találkozott Istennel

Magyar nyelven is megjelent dr. Eben Alexander könyve, A mennyország létezik. Az idegsebészként dolgozó szerző ebben nem kevesebbet állít, mint hogy találkozott Istennel, miközben hét napig feküdt kómában bakteriális agyhártyagyulladással.

Az orvos szerint a túlvilágon tapasztalt élmények leírhatatlanok, ő azonban mégis megkísérelte – az angol nyelvű kiadás azonnal a bestsellerlisták élére került.
Halálközeli élményt, azaz HKE-t már sokan átéltek, és néhányan hasonló tapasztalatokról számoltak be, mint Alexander. A mennyország létezik azért figyelemreméltó írás, mert a szerzője idegsebész, az agyműködés szakértője; a tudomány embere, aki nem talált tudományos magyarázatot arra, ami vele történt. Alexander a Duke Egyetem orvosi karán szerzett diplomát 1980-ban, és tizenöt évig dolgozott a Harvard orvosi karán, illetve a Brigham & Women's kórházban, így a saját betegsége tudományos hátterét is elemezhette.


Olyan betegség, ami nem is lehet

Alexander betegségének nem volt előzménye. Az egyik pillanatról a másikra lett rosszul, kezdetben hát- és fejfájásra, valamint influenzaszerű tünetekre panaszkodott. Amikor az állapota válságosra fordult, a felesége mentőt hívott hozzá, és vitette be a kórházba. A mentő megérkezéséig Alexander átesett egy teljes grand mal rohamon – ez az agykéreg egészét érintő roham, amit egy akkor még ismeretlen sokkhatás váltott ki.

Alexander szinte semmire nem emlékszik a történtekből, csak annyit tud az esetről, amennyit utólag elmeséltek neki. Nem volt öntudatánál, összefüggéstelenül kiáltozott, a teste megfeszült és hevesen rángatózott. Hasonló tüneteket okozhat a természetellenesen alacsony nátriumszint (hyponatrémia), az intraparenchymális (belső) agyvérzés, a metasztatikus agytumor, az agytályog, illetve az agyvelőgyulladás.

A rutineljárás ilyenkor a lumbálpunkció, vagyis az agy-gerincvelői folyadék megcsapolása: ha ebben a legkisebb zavar is van, feltételezhető, hogy az agyat súlyos betegség támadta meg. Alexander agy-gerincvelői folyadéka gennyben úszott, így egyértelművé vált, hogy az agyát súlyos károsodás érhette.
A komputertomográfiás vizsgálat kimutatta, hogy Alexandernek agyhártyagyulladása volt. Ez bakteriális vagy vírusos eredetű lehet, és az esetek nyolcvan százalékában az utóbbiról van szó – nem így Alexander esetében. A betegen elvégezték a Gram-tesztet, azt a sejtfestési eljárás, amit a baktériumok csoportosítására használnak. Az orvosok megállapították, hogy Alexander agykérgét a a kólibaktérium (Escherichia coli, röviden E. coli baktérium) támadta meg. Az agy-gerincvelői folyadék glükózszintje kritikus szintre, deciliterenként 1 milligrammra csökkent; ez normális esetben 80 milligramm, és csak súlyos esetekben csökkenhet 20 milligramm alá.

Az orvos úgy fogalmaz, hogy olyan betegségben szenvedett, amilyen gyakorlatilag nem lehetett. Az agy-gerincvelői folyadékba csak fizikai sérülés esetén juthatnak be az E. coli baktériumok, illetve olyan pácienseket érinthet, akik immunhiányos betegségtől, például a HIV-től vagy AIDS-től szenvednek.


Három bugyor

Alexander röviddel a kórházba szállítása után kómába esett, és hét napig nem tért magához. Ezalatt egy csodás világot látott, amely három részből állt: az egyik egy sötét hely volt, ahol csak alig kivehető, gyökerekre vagy az anyaméhben látható vérerekre emlékeztető tárgyakat látott. Alexander ezt a helyet a Földigiliszta-nézőpont birodalmaként emlegeti a könyvben. Nem tudta, hová került, de nem is érdekelte: érzelemmentesen és tárgyilagosan, az én-tudat hiányától átitatva nyugtázta, hogy mi veszi körül. Idővel arcokat kezdett látni, tompa üvöltéseket hallott, és a biológiai halál szagát érezte. Az itteni létezését kezdte egyre kényelmetlenebbnek érezni. Alexander nem tudja, hogy ezalatt mennyi idő telhetett el, mert az időérzéke teljesen megszűnt, és a korábbi emlékei eltűntek. Úgy érezte magát, mintha jóindulatú amnéziája lett volna.

A második helyszín, amit Alexander megismert, és Átjáró néven említ a könyvében, elmondása szerint gyönyörű hely. Gyönyörű, burjánzó vidék, mezők, patakok és vízesések fölött repült, és eközben énekelő, boldog, körtáncot járó embereket látott. Alexander szerint az, amit látott, a legkevésbé sem volt álomszerű – épp ellenkezőleg, élete legvalóságosabb élményének tűnt. Az orvos beszámolt róla, hogy repülés közben vele tartott egy „gyönyörű lány széles arccsontokkal és mélykék szemekkel”, aki szavak nélkül beszélt vele: azt közölte vele, hogy szeretik, nagyra becsülik, nincs mitől félnie, és semmilyen hibát nem tud elkövetni.

Alexander ezután a felhők fölé repült, és egy olyan világba került, ahol mindent elárasztott a boldogság, és választ kapott minden kérdésére. Mint írja, ezek szilárd, azonnali gondolatok voltak, nem olyanok, amilyeneket mi ismerünk, és a felfogásuk egyáltalán nem esett nehezére, holott olyan összetettek voltak, hogy az értelmezéséhez a földi életben évekre lett volna szüksége. Az orvos ezen a helyen találkozott Istennel, akit a korai jegyzeteiben Om néven emlegetett.
„Az Om volt az a hang, amelyre emlékeztem azzal a mindentudó, mindenható és feltétel nélkül szerető Istennel kapcsolatban, de semmilyen őt leíró szó nem lenne elég kifejező” – írja Alexander. Beszámolója szerint a Magban – a helyen, ahol találkozott Istennel – a Teremtőtől megtudta, hogy nem egy univerzum van, hanem sok, és mindegyiket áthatja a tömény szeretet; a gonoszság csak szórványosan van jelen. „A gonoszságra azért van szükség, mert nélküle nem valósulhat meg a szabad akarat, szabad akarat nélkül pedig nincs fejlődés – nincs előrehaladás, nincs esélyünk arra, hogy azzá váljunk, amivé Isten vágyik tenni minket.”


Tudomány és spiritualitás

Alexander kizártnak tartja, hogy vízió lett volna, amit látott. Miután átnézte az orvosi jelentéseket, megállapította, hogy az agykérge működése leállt, márpedig az felel az emlékezésért és a gondolkodásért is. A központi idegrendszerre ható neurotranszmitterek, például a szerotonin megnövekedett szintje magyarázatot adhatna a látomásokra, de a szerotonin-termeléshez működő agykéregre van szükség. Az orvos ezért elvetette azt is, hogy a gyógyszerek mellékhatásai, REM-kitörés vagy DMT-kibocsátás okozta volna a látomásokat. Mint írja, az agya nem működött, mégis ekkor tapasztalta meg élete legvalóságosabb élményét.
Dr. Alexander a betegsége előtt világi orvos volt, aki mindent gyakorlatiasan szemlélt. Tagja volt az episzkopális egyháznak, de magát K&H vallásosnak nevezte, vagyis olyan embernek, aki többnyire csak karácsonykor és húsvétkor jár templomba. Egész életében a tudományban bízott, és hiába látott ismeretlen vagy érthetetlen dolgokat, nem foglalkozott azzal, hogy megpróbálja megérteni őket. Szeretett közel kerülni a dolgokhoz, hogy megismerhesse őket, de úgy vélte, van, amire a tudomány nem tud magyarázatot adni, és ezekkel nem törődött.
A történtekre mégis lehet tudományos magyarázat. Dr. Dóczi Tamás idegsebész, aki személyesen is ismeri dr. Alexandert, elmondta, hogy az E. coli baktérium külső hatás, például baleset nélkül is bejuthat az agy-gerincvelői folyadékba. Ez fel nem ismert, de akár felismert idiopathiás liquorrhoea nasalis esetén is előfordulhat – ez az agy-gerincvelő folyadék rendellenessége, de meglehetősen ritka, csupán az agyhártyagyulladások 3-4 százalékának kialakulásáért felel. Dr. Dóczi szerint barbituráttal előidézett mesterséges kómával az agykéreg működése kvázi nullára is lefojtható, de az agykéreg ilyenkor is életben marad, pedig halottnak tűnik. Ezt a kezelési módot alkalmazzák azoknál, akik súlyos koponyasérülés miatt szenvedtek el agysérülést.

Megkérdeztük, hogy funkciónáló agykéreg nélkül előfordulhat-e valakivel, hogy kómában fekve is éles, tiszta hallucinációi támadnak. Alexander esetében az agyi aktivitás mérésére elektroenkefalográfiát, vagyis EEG-t használtak. Dóczi Werner Heisenbergre, a kvantummechanika atyjára hivatkozott, akit Alexander is megemlít a könyvében. Heisenberg megfigyelte, hogy ha mérünk valamit, a mért objektum vagy jelenség már nem az, amit szerettünk volna megmérni, mert maga a mérés is behatással van rá és megváltoztatja, tehát nem zárható ki, hogy a pszichofiziológiai mérés fals eredményt adott.


Alexander számításba vette, hogy az érzelmi értelmezésért felelős limbikus rendszerből származó eltorzított emlékek okozhatták a látomásokat, de ezt a lehetőséget is elvetette, mert ehhez is működő agykéregre van szükség. Dr. Dóczi szerint az is előfordulhat, hogy az agykéreg izolált károsodása esetén a limbikus rendszer sértetlen marad. Ez gyakran megfigyelhető például anoxiás agykárosodás, vagyis az agyi oxigénellátás hiányából fakadó károsodás esetén. Azt nemrég fedezték föl, hogy az agy arra is képes, hogy a hamartin nevű fehérje termelésével megvédje az agysejteket az oxigénhiányos állapotban fellépő pusztulástól. Nem zárható ki, hogy Alexander látomásaiért a működő limbikus rendszer lehet a felelős.
A tyúk és a tojás„Nagy fantáziával rendelkezett az a néhány páciens, akiknek szerencsés gyógyulása hasonló élményt adott” – mondta dr. Dóczi, amikor arról kérdeztük, kezelt-e már olyan betegeket, akiknek az Alexanderéhez hasonló élménye volt. Hasonló beszámolókat ugyanis másoktól is lehetett hallani, akiknek HKE-je volt. A témával foglalkozó leghíresebb könyvet Raymond Moody írta 1975-ben. Alexander könyvéről pozitívan nyilatkozott: szerinte az orvos által átélt élmények egyértelműen bizonyítják, hogy van élet a halál után.

 

A beszámolók hasonlóságát az magyarázhatja, hogy vagy mindegyikük igaz volt, vagy az, hogy a túlvilági élmény a korábbi emlékekből, esetleg mások beszámolóiból építkezik. Maga Alexander is említ a könyvében valami hasonlót, amikor arról mesél, hogy milyen érzés volt, amikor a betegsége után először ment templomba. „A zsoltár lüktető dallama visszhangzott a Földigiliszta Nézőpontjának Birodalmának durva nyomorúságában. A felhőket és angyalokat ábrázoló színes ablaküvegek az Átjáró mennyei szépségét idézték. A festmény, amelyen Jézus megszegi a kenyeret a tanítványaival, a Mag egyesülésére emlékeztetett.”

Az is figyelemre méltó, hogy Istenre Om néven hivatkozik a könyvben: a hindu eredetű szanszkrit szót több ábécében is jelölik, és a hinduk is az Omról meditálnak, ha közelebb akarnak kerülni az istenhez. Egyes keleti meditációs technikáknak az ego elveszítése a célja; az ezt gyakorlók úgy vélik, ez az út vezet a világ helyes megismeréséhez. A meditáció közben a tudatállapot megváltozik, és az ego elveszítésével az én-tudat egy része megszűnik – hasonlóan ahhoz, ahogy Alexander is beszámolt az átélt öntudatlanságáról. Nyomokban hasonló hatást válthat ki az LSD is, ami a meditációhoz hasonlóan befolyásolja a szerotonintermelést. Az LSD-fogyasztók egy része szintén arról számolt be, hogy miközben használták a szert, egyfajta objektív tárgyilagosság, racionális boldogság lett úrrá rajtuk.


A tudománynak nincs válasza

Sokan próbálják a tudományos eredményeket a vallás állításainak alátámasztására használni. A Vatikánnak is vannak tudósai, akik világi tudományokkal foglalkoznak. Alexander esete ennek a fordítottja: ő mindig és mindenre tudományos bizonyítékot keresett, de a betegsége után úgy látja, hogy az ő esetére nem adható tudományos magyarázat. Az, hogy a történteket valóságként fogadja el, érthető. Carl Sagan, aki a modern tudomány egyik legszuggesztívebb képviselője volt, azt írta a Korok és démonokban, hogy azért választotta a tudományt, mert minden másnál meggyőzőbb, reprodukálható eredményei vannak, de ha valami alkalmasabb lenne a világ megismerésére, mint a tudomány, habozás nélkül azt választaná.
Alexandert meglepte, hogy a halálközeli élmények szakirodalma, a jelenséggel foglalkozó tudományos magyarázatok mennyire megalapozatlanok. Azon nem csodálkozik, hogy sokan nem hisznek neki. „Szomorúan kellett tudomásul vennem hogy a régi énem pontosan ezeket hozta volna fel, ha valaki arra kér, hogy magyarázzam el, mi is igazából a halálközeli élmény.”

Forrás: Index

A pápa biztonságban lesz és mentességet élvez, amennyiben a Vatikánban marad

Reuters – Benedek pápa abbéli döntése, hogy lemondását követően a Vatikánban marad, szavatolja a biztonságát és magánéletét. Ez egyben törvényes védelmet biztosít bármilyen kísérlettel szemben, amely vádat emelne ellene a világszerte tapasztalható szexuális visszaélések miatt – mondták az egyházi források és jogtudósok.


„A folyamatos vatikáni jelenléte szükségszerű, máskülönben védtelen marad. Ha bárhol máshol telepedne le, nem lenne sem mentessége, sem előjogai, sem biztonsága.” – mondta egy anonimitását megőrizni kívánó vatikáni tisztviselő.

„Okvetlenül szükséges”, hogy a Vatikánban maradjon – mondotta a forrás – hozzátéve, hogy Benedeknek „kitüntetett bánásmód” járna a hátralévő éveire.

A vatikáni forrás azt mondta, hogy a tisztviselőknek három fő érvük van, amely amellett szól, hogy Benedeknek egy vatikáni zárdában kellene élnie a február 28-i lemondását követően.

A vatikáni rendőrség már ismeri a pápát és a szokásait, s képes lesz szavatolni a magánéletét és a biztonságát, így nem kellene azt külföldi rendőrségre bízni, ami pedig elkerülhetetlen lenne, ha egy másik országba költözne.

„Nagy problémát látok abban, hogyha bárhová is el kéne mennie. Itt a személyes biztonságára és sértetlenségére gondolok. Nekünk nincs titkosszolgálatunk, ami nagy erőforrásokat tudna szentelni (mint ahogy meg is teszik) egy volt elnöknek.” – mondta a tisztségviselő.

A másik érv az, hogy ha a pápa tartósan egy másik országba költözne, és például elvonultságban élne szülőhazája egyik kolostorában, akkor az a helyszín akár még egy zarándokhellyé is válhatna.


Lehetséges veszélynek kitéve



Ez bonyodalmakat okozna az egyház számára, különösen egy olyan valószínűtlen helyzetben, amelyben a következő pápa magára haragíthatja a konzervatívokat, akik aztán felkereshetnék Benedek rezidenciáját és ott neki rónák le a tiszteletüket.

„Ez roppant problematikus volna” – mondta egy másik vatikáni tisztviselő.

Az utolsó fő érv az, hogy a pápa ki lenne téve annak, hogy esetleg bírósági eljárást indítsanak ellene a Katolikus Egyház tagjai által elkövetett szexuális bűncselekmények miatt.

2010-ben például alperesként (vádlottként) szerepelt egy perben, amely során azt állították, hogy 1995-ben bíborosként elmulasztott intézkedni, amikor állítólag egy olyan papról szerzett tudomást, aki egy amerikai halláskárosultaknak épült iskolában fiúkat becstelenített meg évtizedekkel korábban. Az ügyvédek tavaly visszavonták a keresetet, mire a Vatikán közölte, hogy ez egy nagy győzelem volt, amely bizonyítja, hogy a pápa nem volt felelősségre vonható a nemi erőszakot elkövető papok cselekedeteiért.

Benedek jelenleg nincs kimondottan nevesítve semmilyen más bűnüggyel kapcsolatban. A Vatikán egyáltalán nem számít erre, de nem is zárja ki a lehetőségét.

 „(Ha máshol élne,) akkor talán meglennének azok az őrültek, akik pert akasztanának a nyakába, vagy néhány bíró talán még le is tartóztatná, mint azokat a (korábbi) államfőket, akik hivatali idejük alatt követtek el állítólagos dolgokat.” – mondta a forrás.

Egy másik tisztviselő azt mondta, hogy „bár nem ez a fő érv, bizonyára ez is egy következmény, egy várható fejlemény.”

Lemondása után Benedek többé már nem a Róma által övezett Vatikánváros szuverén uralkodója, de megőrzi vatikáni állampolgárságát és lakóhelyét.


A Lateráni Szerződés


A Lateráni Szerződés rendelkezései értelmében továbbra is biztosított a mentessége, amíg a Vatikánban marad, még akkor is, ha vatikáni polgárként egy kis kiruccanást tesz Olaszországban.

Az 1929-ben Olaszország és a Szentszék között köttetett Lateráni Szerződés volt az, amely megalapította Vatikánváros szuverén államát. Az említett Vatikánváros „változatlanul és minden esetre semleges és sérthetetlen terület” maradna.

Még mindig vannak Benedek letartóztatására vonatkozó felhívások a Katolikus Egyházon belül elkövetett szexuális bűncselekmények miatt.


Amikor Benedek Nagy-Britanniába ment 2010-ben, Richard Dawkins, egy brit szerző és ateista kampányoló, azt kérte a hatóságoktól, hogy tartoztassák le a pápát és szembesítsék az egyház gyermekek ellen elkövetett zaklatási botrányához kapcsolódó kérdésekkel.

Dawkins és Christopher Hitchens, a néhai brit-amerikai újságíró, ügyvédeket bízott meg azzal, hogy kiderítsék, milyen úton-módon lehetne jogi lépéseket tenni a pápa ellen. Erőfeszítéseik dugába dőltek, mivel a pápa államfő volt, aki ily módon diplomáciai mentességet élvezett.

2011-ben a papok által okozott szexuális visszaélések áldozatai felkérték a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy indítson nyomozást a pápa és három vatikáni tisztségviselő ellen szexuális visszaélések miatt.

A New York-i alapítású „Központ az alkotmányos jogokért” nevű jogi csoport és egy másik tömörülés, a „Papok által elkövetett visszaélések túlélőinek hálózata”, panaszt emelt a Nemzetközi Büntetőbíróságon azt állítván, hogy a Vatikán hivatalnokai bűncselekményt követtek el az emberiség ellen, mert eltűrték és engedték a szexuális bűncselekmények elkövetését.

A Nemzetközi Büntetőbíróság nem foglakozott az üggyel, és soha nem árulta el, hogy miért nem. Általában nem szokta kommentálni, hogy miért nem tűz napirendre egy ügyet.


Nem olyan, mint egy vezérigazgató


A Vatikán változatlanul azt hajtogatja, hogy a pápa nem vonható felelősségre mások által elkövetett visszaélések ügyében, mivel a papok világszerte az egyéni egyházmegyék alkalmazottjai és nem közvetlenül a Vatikán dolgozói. Ez azt jelenti, hogy az egyházfő nem hasonlítható össze egy vállalati vezérigazgatóval.

Az áldozatok csoportjai azt mondták, hogy Benedek, különösen az előző posztján, amikor a Vatikáni hittételek tagozatán dolgozott, úgy tett, mintha nem venné észre a helyi egyházak általános politikáját, mely szerint plébániáról plébániára helyezték át a visszaélőket ahelyett, hogy kizárták volna őket a papi rendből és átadták volna a hatóságoknak.

A Vatikán ezt tagadja. A pápa bocsánatot kért az Egyházban történt visszaélésekért, és számos útja során találkozott is az áldozatokkal, és komoly nyomozást rendelt el az írországi visszaélések kinyomozására.

/

Azonban azok a csoportok, amelyek az áldozatok egy részét képviselik, azt mondják, hogy a pápa folttal a becsületén fog majd lemondani, mivel több mint három évtizeden át a Vatikánban kulcspozíciókat töltött be, előbb bíborosként, utóbb pápaként, így többet kellett volna tennie.

Bár a botrányok évekkel azelőtt kezdődtek, hogy az akkori bíborost, Joseph Ratzingert, 2005-ben pápává választották volna, a probléma a kezdetektől beárnyékolta a pápaságát, mivel egyre több ügy került napvilágra az egyházmegyékben világszerte.

Szinte még egy hónapja sincs, hogy a korábbi Los Angeles-i érsek, Roger Mahony bíborost utódja minden hivatali és közfeladatától megfosztotta, miután több ezer oldalas fájlokat hoztak nyilvánosságra, amelyek a 80-as években elkövetett visszaéléseket részletezik.

Mahony, aki 1985-tól 2011-ig volt Los Angeles érseke, elnézést kért a hibákért, amelyeket érsekként követett el. Azt mondta, hogy nem volt meg a megfelelő eszköze, amely révén foglalkozni tudott volna a gyerekeket érintő szexuális visszaélésekkel. A pápát nem említették ebben az ügyben.

2007-ben a 4 millió hívővel rendelkező Los Angeles-i érsekség egy 660 millió dolláros civil megállapodást – az USA-ban a maga nemében a legnagyobb egyezséget – kötött több mint 500 gyermekmolesztálásban érintett áldozattal.

Federico Lombardi, vatikáni szóvivő, elmondta, hogy a pápa „új lendülettel veszi fel a harcot a szexuális visszaélésekkel szemben, így biztosítva, hogy a bevezetett új szabályok megakadályozzák a jövőbeli visszaéléseket és figyeljenek az áldozatokra”. Ez egy nagy gesztus volt a pápa részéről, amiért hálásak lehetünk.


Forrás: Boldog napot, www.reuters.com

Kötelező tudás! A magyarság küldetése és történelmünk elhallgatott részei

Elképesztő, mennyire érvényes, miről ez a réges-régi csángó népdal szól! Annak idején egyértelmű volt, ki az ellenség, ahogy jött ránk karddal-vassal s a rabság is igencsak feltűnt…
De gondolkozzunk: ma, milyen nehéz is megkülönböztetni a szabadságot a rabságtól! 
Hogy is mondta Orwell? "Ha látni akarja a jövőt, akkor képzeljen el egy csizmát, amint az ember arcát tiporja - örökké."

Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára, 

Tekints az ingadozó reménység polcára, 
S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.

Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajult testvéridtől csinált ál-utakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.

Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!

(Az Erdélyben fennmaradt dallam Pálóczi Horváth Ádám "Ötödfélszáz énekek" című 1813-ból származó gyűjteményének első darabja. Itt Pálóczi - ma is aktuális - szövegével halljuk.) 

MEGNEVEZHETETLENSÉG

"A dolgok kimondhatatlansága elkerülhetetlenül vezet az egész közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez." (Bibó István)

Az elmúlt évtized forrongása a magyar szó körül, akarva akaratlanul mindenkihez eljutott. Mára jórészt kialakultak a vélemények, az emberek értékrendjében elfoglalta a helyét a nemzeti hovatartozás fontossága illetve lényegtelensége.
A megnevezhetetlenek nemzetek ellen évszázadok óta tartó háborúja úgy tűnik, épp korunkban akar döntő csapást mérni – azonban a népek önvédelme is működésbe lépett. Magyarországon nagyon látványos ez a harc, itt az a kérdés, hogy ki lesz a magyar? Azok, kiknek „csak térkép e táj”, vagy azok, akiknek fontos a magyar lelkiség, kultúra mindennapos megélése.

Örüljünk, de a háborúnak messze nincs vége, az ellenség erős. De ki is az az ellenség? Ez a legfontosabb és a legizgalmasabb kérdés, aminek megválaszolásához ajánlom Bogár László Háború című nagyszerű írását és az alábbi Szaniszló Ferenc Bogár Lászlóval készült 3 részből álló beszélgetését. Íme néhány részlet az írásból és nézzétek meg feltétlenül a videókat hozzá:

Szaniszló Ferenc - Világ-panoráma Vendég: Bogár László közgazdász

„Magyarország háborúban áll, tudtuk meg a miniszterelnöktől. Az ellenfél az államadósság és a munkanélküliség, illetve az alacsony foglalkoztatás. Hogy háború van, azt régen sejtjük, ám ha egy emberi közösség háborúban áll, akkor két "előzetes létműveletet" mindenképpen végre kell hajtani ahhoz, hogy legyen esélye az életben maradásra.
* Az egyik, hogy beazonosítsa az ellene felhasznált fegyvereket, mert neki is olyan eszközöket kell a saját maga védelmére felhasználnia, amilyeneket vele szembe alkalmaznak.
* A másik, hogy - bármilyen kínos is, de - fel kell tennie a kérdést: ki az, aki ezt a háborút vívja ellene? Az ellenfél és a fegyver összekeverése veszélyes félreértések forrásává válhat.
Éppen ezért a helyzetünk pontos megértése érdekében először azt kell rögzíteni, hogy az államadósság és a munkanélküliség csupán a fegyvereket testesíti meg. (…)
Azt is látnunk kell, hogy az államadósság és a munkanélküliség közös gyökere a hiány, a deficit. A tünetegyüttest tehát úgy kellene újrafogalmaznunk, hogy kiderüljön belőle, a magyarságot ma általános "lét-deficit" jellemzi. Az anyagi hiányaink, vagyis a keresetekben, a munkalehetőségekben meglévő hiány kapcsolódik össze az államháztartás hiányával, és valójában a családi háztartások fokozódó hiányaival. És miközben egyre szűkösebben, egyre nagyobb hiányoktól sújtottan élünk, tehát "alulfogyasztunk", a minket terhelő adósság folyamatosan nő, azt a látszatot keltve, hogy éppen a folyamatos "túlfogyasztás" a bajaink fő oka.

Ám mindez valójában csak a dráma legjelentéktelenebb része, az anyagi viszonyaink világát sújtó hiányok együttese. Mert ennél is sokkal súlyosabb hiányok növekednek vészjóslón például a népesedés terén is. Nemcsak egymillió többletmunkahely kellene, hanem legalább egymillióval több gyermek is. Arról meg aztán már beszélni sem lehet, hogy a népesedésünk mennyiségi deficitjénél is súlyosabb a minőségi leromlás. És azért nem szabad erről szólnunk, mert egy magát "politikailag korrekt" beszédnek nevező véleményhatalmi diktatúra betiltotta ezt a diskurzus-teret, rasszizmusnak bélyegezve azt.

Hasonlóan gigantikus deficit alakult ki az elmúlt 40 év során az egészség-vagyonunkban is, és most mégis sokan úgy vélik, hogy megengedhetetlenül sokat költünk az egészségünkre. És végül, de egyáltalán nem utolsósorban a legsúlyosabb, javarészt "láthatatlan" deficitek a lelki, erkölcsi, szellemi talapzatunkban jöttek létre. Az önáltató hazugságaink mindent megfojtó hálójába gabalyodva egyre mélyebb erkölcsi deficitben vergődünk. Látható tehát, hogy a nemzet ellen folytatott háborúban deficit-fegyverek egész sorát fordítják ellenünk, ám a döntő kérdés mégis csak az marad, hogy ki? Kinek a kezében vált/válhatott fegyverré az anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi deficiteknek az az egyre végzetesebb rendszere, amelyek közül a miniszterelnök csak néhányat, és ráadásul mint ellenfelet nevezett meg. De mint láttuk, ezek csupán fegyverek, noha nem tagadom a veszélyességüket. Nekünk azonban nem a fegyverek ellen kellene hadakoznunk, hanem az e fegyverek segítségével életünkre törő erőket kellene előbb néven nevezni, aztán pedig legyőzni. Már feltéve, hogy élve akarunk kikerülni e küzdelemből.

Ezt a harcot (amely akár a "végső" is lehet) egyelőre szinte teljesen kilátástalanná teszi, hogy a magyarság elveszítette azokat a létfontosságú képességeit, készségeit, tudásait, amelyek lehetővé tennék számára, hogy néven nevezze a dolgokat. Ehhez ugyanis, ahogyan a felvilágosodás kulcsfogalmai szóltak, "észre és erényre" volna szükség. Ám a legsúlyosabb deficit éppen e létfontosságú "javak" újratermelési folyamataiban alakult ki.

A magyarságnak és az őt képviselő elitcsoportoknak ma sem érvényes tudása ("ész"), sem becsületes, bátor elszántsága ("erény") nincs ahhoz, hogy tudásából adódó feladatait teljesítse. Nyilván azért, mert - ahogy azt Bibó István írta - a dolgok kimondhatatlansága elkerülhetetlenül vezet az egész közösség általános értelmi és erkölcsi lezülléséhez.
A cserbenhagyott, félrevezetett, kifosztott nép egyre rosszabb döntéseket hoz, és így egyre silányabb eliteknek teszi lehetővé az ország irányítását. Ezek aztán nem szolgálják a szakrális felelősségükre bízott népet, hanem kiszolgáltatják azt. Az így kifosztott nép aztán még rosszabb döntéseket hoz, és így még silányabb elitek jönnek... És hogy kinek szolgáltatja ki népét az egyre züllöttebb gátlástalan, cinikus elit? Hát annak a mindenkori "birodalomnak", amely ezt a háborút vívja ellenünk.

Hiába teszünk tehát bármilyen jó szándékú kísérletet a fegyverek elleni harcra, ha a fegyvereket ellenünk fordító "kéz" továbbra is megnevezhetetlen. Mi több, továbbra is jótevőnk,
szövetségesünk, barátunk, felemelkedésünk legfőbb letéteményese.
Csak olyan emberi közösségnek van ugyanis esélye egy ilyen háborúban a megmaradásra, amely képes értelmi és erkölcsi lejtőjén megállni és visszafordulni. Ehhez kellene most erőt gyűjtenünk e háborúban.”


Forrás: Világ helyzete

A Magdolna-mosodák áldozatai

1922-1996 között egyes becslések szerint legalább 10 000, más hivatalos adatok alapján 30 000 nőt és leányt fogtak kényszermunkára embertelen körülmények közepette egyes Írországban működő apácarendek az úgynevezett Magdolna-mosodákban. A közvélemény és a hivatalos szervek már 1993 óta tudnak a tényekről, de kormányzati szinten sokáig nem akartak foglalkozni érdemben az üggyel.

Már sok évvel ezelőtt nagyvilágra került az egyház által működtetett Magdolna-mosodák szennyese, de tapasztalataim szerint sokan még nem hallottak róla Magyarországon.
Az ír miniszterelnök, Enda Kennya, a minap nemzeti szégyenként értékelte, ami a 20. században a katolikus Írországban a Magdolna-mosodákban történt, továbbá az állam és a polgárok nevében bocsánatot kért az ír parlamentben a szörnyű és megalázó esetekért.
A társadalom passzivitása valószínűleg – mint arra a kutatások is rámutattak – a vallási normák szigorú betartására vezethető vissza, ami mutatja, hogy az egyház milyen hallatlanul erős bástyákkal rendelkezett a szigetországban. Az állam pedig asszisztált és hozzájárult ahhoz, hogy a „bűnbe” esett nőket ily módon hurcolják meg.

A Magdolna-mosodák olyan magánkézben lévő vállalkozások voltak, amelyeket az egyház működtetett. Ide elsősorban azok a leányanyák és fiatal nők kerültek, akiknek házasságon kívül született gyermekük. A korabeli katolikus vallás erkölcsi megítélése szerint ugyanis csakis szigorú keretek között volt szabad szexuális együttlétet folytatni a házastárssal. Ha valaki megszegte ezt az erkölcsi direktívát, illetve ha „törvénytelen” gyermeket hozott a világra, annak a legsúlyosabb retorziókra kellett számítania: mind a család, mind a társadalom kiközösítette, kitaszította és megbélyegezte az ilyen nőket. Innen nézve érthető, hogy miért a bibliai Mária Magdolnáról kapták nevüket a mosodák.
Merthogy ezeket a nőket olyan Magdolna-mosodákba küldték, ahol heti hét napban szinte vagy teljesen ingyen dolgoztatták őket. Az egyik forrás szerint négy vallási közösség működtette őket: az Irgalmas Nővérek, a Kegyes Nővérek, a Jó Pásztor Nővérek és a Miasszonyunk Kegyelme Nővérek.

Nem mellesleg ezek a nők nem egyszerűen embertelen körülmények között zajló kényszermunkára lettek fogva, hanem sokszor mentális, pszichikai és fizikai (szexuális) bántalmazásnak voltak kitéve. Voltak nők, akik soha nem jutottak ki e zárdák falai közül, míg a túlélőknek a mai napig gyógyíthatatlan lelki sebeik vannak.
1993-ban tudódott ki, vagy inkább robbant ki a Magdolnás nők ügye, amikor egy dublini egyházi rend eladta egyik ingatlanát egy beruházónak. A helyszínen korábban Magdolna-mosodát működtettek, és az új tulajdonosok 155 nő holttestét találták meg jelöletlen sírokban. A tetemeket exhumálták, s a borzalmas sztorit felkapta a média.

A Magdolna-mosodákkal kapcsolatos botrány következő, nagyobb hulláma 2002-ben érkezett, amikor Peter Mullan filmje, A Magdolna nővérek már felkeltette a nemzetközi orgánumok és fórumok érdeklődést is, így egyre inkább erősödött a nyomás az ír kormányon és természetesen az egyházon is.

A túlélők ügyvédei nem sok sikerrel jártak Írországban. Többek között azért nem értek el érdemi eredményt, mert az ír hatóságok mosták kezeiket. Tudniillik, arra hivatkozott, hogy a Magdolna-mosodák azért esnek kívül a hatáskörükön, mert magánvállalkozások voltak. Később azonban bizonyítékokkal támasztották alá, hogy az ír bíróságok a kisebb bűncselekményekért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt nők egy részét a mosodákba küldték, amelyek ily módon párhuzamos büntetés-végrehajtási intézetként működtek. Szintén dokumentált, hogy az állam szerződéseket kötött az apácákkal a mosodai munkák kapcsán.

A Magdolnások jogi képviselői végül az ENSZ-hez fordultak, hiszen azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy az emberi jogok ilyen mérvű eltiprását és a felelősség elkendőzését meg lehet úszni. Nemzetközi konvenció szól arról, hogy nem lehet, pontosabban tilos kínzásokat végezni. Ne feledjük, a Magdolna-mosodákban évtizedeken keresztül kegyetlenül bántalmaztak és dolgoztattak olyan nőket, akiknek a legnagyobb bűnük az volt, hogy egy vallási dogmának nem feleltek meg, illetve nem tettek eleget. (Felvetődik a kérdés, miszerint egy megerőszakolt nő például hogyan tudott volna megfelelni egy ilyen előírásnak?) Kicsit olyan érzése támadhat az embernek, mintha az inkvizíció kifinomultabb köntösben, de újra megjelent volna a színen.
2001-ben végül elismerte az ír kormány, hogy a Magdolnás nőket bántalmazták a mosodákban. De ez még édes kevés volt a rehabilitálásukhoz. Az ügyvédek azon fáradoztak az elmúlt több mint egy évtizedben, hogy tisztességes kártérítést követeljenek a Magdolnás nőknek.
2013-ban végre elkészült az a jelentés, amely megállapította az állam felelősségét részint a mosodák működtetésében, részint a nők kizsákmányolásában.
Bejelentették, hogy az állam kártérítést fog fizetni a túlélőknek, akik javarésze már túl van a hetvenen. Az ügyvédek fejenként 50 ezer eurót követelnek, valamint további 20 ezer eurót minden mosodában eltöltött évért.


Forrás: Boldog napot, Világ Helyzete

Megkezdődött a Vatikán összeomlása?

Magdolna-mosodák, pedofília, gyermekeket megerőszakoló papok, Vatileaks-botrány, és most a brüsszeli Állami és Egyházi Bűnügyeket Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ITCCS) az emberiség ellen elkövetett bűncselekményekben és bűnügyi összeesküvésekben való részvétel ügyei rázzák meg a katolikus egyházat. Vajon mindez minek a kezdete?

Josepf Ratzingert 1981-ben II. János Pál pápa kinevezte az egyházi tanítóhivatal, a Hittani Kongregáció prefektusának, ami lényegében az inkvizíció intézményének az utóda volt. Értsd jól: ez az intézmény 1542-től a Sacra Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis, azaz „a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja” néven, később, 1908-tól 1965-ig a Sacra Congregatio Sancti Officii, vagyis a „Szent Hivatal Kongregációja” névre átkeresztelve működött. Ezután kapta a Hittani Szent Kongregáció (Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei) nevet.

1542. július 21-én alapította III. Pál pápa a Licet ab initio konstitúció kihirdetésével abból a célból, hogy megvédje az egyházat az eretnekségekkel szemben. Ennek oka abban jelölhető meg, hogy a helyi inkvizíciós bíróságok már nem tudták betölteni a nekik szánt szerepet, gyakorlatilag hatástalanná váltak, így szükség volt egy keményebb, központosított és szélesebb jogkörökkel felruházott szervezetre. Ez lett a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja.

A középkori inkvizíció módszereit ugyan 2003-ban elítélte Ratzinger bíboros, de a pápa elismerte, hogy az inkvizíció a Gestapo, a KGB és a Stasi előfutára volt.

A pápa „náci” múltja már a megválasztásakor sokak szemében visszásnak tűnt, de ezt még sikerült valahogy kimagyarázni. Íme: Josepf Ratzinger 1941-ben belépett a Hitlerjugendbe, mivel a tagság minden 14 éven felüli német fiúnak kötelező volt 1939 decembere után. Igaz, elmondása szerint a gyűléseken való részvételeket megtagadta. 1943-ban besorozták katonának, majd Magyarországra küldték, ahol tankcsapdákat kellett felállítania. Később dezertált. 1945-ben az ellenség fogságába esett. Kiszabadulását követően bátyjával együtt belépett a katolikus szemináriumba, mígnem a jó sorsa egészen a pápai trónszékig vezette.

Az egyház sötét oldalának leleplezésében a Magdolna-mosodák csak a kezdetet jelentették, s 60 évig szinte senki sem hallott róluk, aki ne érdeklődött kifejezetten az ilyen irányú információk iránt.

Azután sorra kipattantak a pedofília-botrányok, amelyek csorbáját azóta sem tudták kiköszörülni.

A főügyész, Robert W. Oliver atya, a papok kiskorúakon elkövetett szexuális visszaéléseit vizsgálva, kijelentette, hogy XVI. Benedek és a Hittani Kongregáció szigorral lép fel a pedofília ellen. „Az egyháznak mély önismeretre van szüksége, hogy képes legyen a bűnt felismerni és kiirtani” –hangoztatta, hozzátéve, hogy a pedofíliabotrány okozta „válsághoz a papjelöltek nem megfelelő kiválasztása és a szemináriumok elégtelen felkészítése vezetett”.

Ehhez képest a kánonjogban járatos vatikáni főügyész elmondása szerint 2010 óta évi 600 pedofil esetről szereznek tudomást, előtte pedig volt már évi 800 is ez a szám. De a lavina még csak ekkortájt kezdődött. (A be nem jelentett eseteket a hivatalosan bejelentettek tízszeresére becsülik.)

A Vatileaks-botrány Paolo Gabriele, a pápa komornyikja és bizalmasa, valamint Claudio Sciarpelletti informatikus nevéhez fűződik, mivel bizalmas dokumentumokat szivárogtattak ki az olasz sajtónak. A dokumentumok számos vatikáni korrupciót és üzelmet fednek fel. A Vatikáni Bíróság elítélte a tetteseket, de végül a pápa kegyelemben részesítette őket.

 A szóban forgó dokumentáció arról tanúskodnak, hogy Szentszék berkein belül a legfelsőbb egyházi körökben komoly korrupciós problémák vannak, s lerántja a leplet a vatikáni gazdasági visszaélések soráról.

Az egyik nyilvánosságra hozott levélből például kiderül, hogy Carlo Maria Vigano érsek, a Vatikáni Kormányzóság egykori főtitkára, személyesen írt levelet a pápának, amelyben az általa tapasztalt hivatalai korrupciót méltatta és kifejezte abbéli félelmét, hogy egyes körök el akarják őt távolítani a pozíciójából, ami egyébiránt nem sokkal később meg is történt.

De úgy látszik, hogy a Vatikán polipjának a csápjai nem érnek el mindenhova, mivel a legmodernebb biztonsági rendszerek dacára a dokumentumokat kézben, illetve egy nyakba akasztható kis adathordozón (pendrive-on) vitték ki a Vatikán kapuján.

Ezután jelent meg Gianluigi Nuzzi Őszentsége: XVI. Benedek titkos dokumentumai című könyve 2012 májusában, amelyben egy sor „bizonyítékot” tár fel a szerző. Ezek újabb részletekkel: megvesztegetésekkel és kenőpénzekkel megspékelt történetekkel bővítik a vatikáni korrupciós botrányokat. Még a pápáról is leszedik a keresztvizet, amikor bemutatják, hogy Őszentsége nem is egyszer komoly összegeket fogadott el pápai audienciáért.

A pápa után a legrangosabbnak számító Tarcisio Bertone bíborost nevezik meg a visszásságok és a viszályok egyik fő gócpontjaként.

A vatikáni bennfentesek a következőket állították: „bíborosok, monsignorék, kishalak, egyháziak és laikusok. A szentszéki államtitkárság tudja, de nem ismerheti el, ehelyett a komornyikot tartóztatta le”.

“Többen vagyunk és a pápa érdekében cselekszünk, hogy felszínre kerüljön az utóbbi évek szennyese”

“…közöttük vannak olyanok, akik a túl nagy hatalmú Tarcisio Bertone, szentszéki államtitkár ellenzői, olyanok, akik XVI. Benedeket túl gyengének tartják, olyanok, akik elérkezettnek látják az időt az előrelépésre. Ez mindenki háborúja mindenki ellen, de már senki sem tudja, ki ki ellen harcol….”.

Ezt követően a Vatikán pénzügyeivel az olasz jegybanknak is meggyűlt a baja. 2013 januárjában blokkolták az elektronikus tranzakciókat a Vatikán egész területén, mivel a pápai állam nem tett teljesen eleget az Európai Unió pénzmosás elleni irányelveinek.

 2013. február 1-én elkészült a brüsszeli Állami és Egyházi Bűnügyeket Vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ITCCS) hivatalos diplomáciai jegyzéke, amely arról szólt, hogy elfogatóparancsot foganatosítsanak Joseph Ratzinger, más néven XVI. Benedek pápával szemben, az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények és bűnügyi összeesküvésekben való részvétele miatt.

Ez az „elfogatóparancs” már 2013. február 4-én hétfőn kézbesítve lett Rómába Tarcisio Bertone bíboros részére. Február 10-én pedig „váratlanul” XVI. Benedek leköszönt, mondván, a péteri szolgálat olyan fizikai és szellemi erőfeszítéseket igényel tőle nap mint nap, amihez neki már nincs elég ereje. Beindultak a találgatások és újabb szakaszába lépett az egyház válsága.

 Az iménti jegyzék egy olyan rendelkezést is tartalmazott, amely kereskedelmi zálogjog bejegyzését irányozza elő a nemzetek bíróságai által a Római Katolikus Egyház ingatlanjaira és vagyonára. Ez a zálogjog csatolva lett a közös és globális  „Húsvéti helyreállítási kampányhoz”, amely a „Katolikus egyház tulajdonait a polgárok részére lefoglalja mint közvagyont a nemzetközi jog és a Nemzetközi Büntetőbíróság Római alapokmánya alapján”.

Mennyire kell ezt komolyan venni? Nos, az biztos, hogy XVI. Benedek pápa 2013. február 23-án találkozott az olasz köztársasági elnökkel, Giorgio Napolitanoval. Egyes olasz médiaforrások szerint azért, hogy az olasz kormány biztosítsa őt a védelméről és a vizsgálattól való mentességéről. A Vatikán magától értetődően ezt nem erősítette meg, sőt kifejezetten megsértődött a sajtóban keringő szóbeszédek, tévhitek és rágalmak miatt.

Időközben arról is értesülhettünk, hogy „Kanadában a Római Katolikus Egyház és a vatikáni ügynökségek bűnösnek találtattak 50 000 bennszülött gyermek ellen elkövetett népirtás és gyilkosság vádjában a Jezsuiták által létrehozott indián bentlakásos iskolai rendszerben, amely 1996-ig működött.”

Nyilván később erre is reagálni fog a Vatikán és a közvélemény.

Most nagyjából ott tartunk, hogy pillanatokon belül formálisan is lemond XVI. Benedek pápa, aki mintha siettetni akarná az új pápa beiktatását, az utolsó pillanatában módosította a több mint 700 éves pápaválasztói hagyományt, miszerint a tervezettnél – március 15-nél – hamarabb is megválaszthatják az utódját.

Mire fel ez a nagy kapkodás? Sötét felhők gyülekeznek a törpeállam fölött? Megkezdődött volna a Vatikán összeomlása? Vagy ez csak a hattyú halála? Netán egy titkos hatalomváltás van folyamatban a kulisszák mögött?



Forrás: Boldog napot, Világ Helyzete