Plejádok tanításai

"A tudatos lény szabad lény, kinek joga van szabad döntéseket hozni, és senkinek sincs joga őt ebben korlátozni és uralni... ...Minden természeti létező szent és sérthetetlen, függetlenül attól, hogy egyéni szinten mennyire szolgálja a magasabb ÉN szükségleteit."

2013. március 8., péntek

A Magdolna-mosodák áldozatai


1922-1996 között egyes becslések szerint legalább 10 000, más hivatalos adatok alapján 30 000 nőt és leányt fogtak kényszermunkára embertelen körülmények közepette egyes Írországban működő apácarendek az úgynevezett Magdolna-mosodákban. A közvélemény és a hivatalos szervek már 1993 óta tudnak a tényekről, de kormányzati szinten sokáig nem akartak foglalkozni érdemben az üggyel.

Már sok évvel ezelőtt nagyvilágra került az egyház által működtetett Magdolna-mosodák szennyese, de tapasztalataim szerint sokan még nem hallottak róla Magyarországon.
Az ír miniszterelnök, Enda Kennya, a minap nemzeti szégyenként értékelte, ami a 20. században a katolikus Írországban a Magdolna-mosodákban történt, továbbá az állam és a polgárok nevében bocsánatot kért az ír parlamentben a szörnyű és megalázó esetekért.
A társadalom passzivitása valószínűleg – mint arra a kutatások is rámutattak – a vallási normák szigorú betartására vezethető vissza, ami mutatja, hogy az egyház milyen hallatlanul erős bástyákkal rendelkezett a szigetországban. Az állam pedig asszisztált és hozzájárult ahhoz, hogy a „bűnbe” esett nőket ily módon hurcolják meg.

A Magdolna-mosodák olyan magánkézben lévő vállalkozások voltak, amelyeket az egyház működtetett. Ide elsősorban azok a leányanyák és fiatal nők kerültek, akiknek házasságon kívül született gyermekük. A korabeli katolikus vallás erkölcsi megítélése szerint ugyanis csakis szigorú keretek között volt szabad szexuális együttlétet folytatni a házastárssal. Ha valaki megszegte ezt az erkölcsi direktívát, illetve ha „törvénytelen” gyermeket hozott a világra, annak a legsúlyosabb retorziókra kellett számítania: mind a család, mind a társadalom kiközösítette, kitaszította és megbélyegezte az ilyen nőket. Innen nézve érthető, hogy miért a bibliai Mária Magdolnáról kapták nevüket a mosodák.
Merthogy ezeket a nőket olyan Magdolna-mosodákba küldték, ahol heti hét napban szinte vagy teljesen ingyen dolgoztatták őket. Az egyik forrás szerint négy vallási közösség működtette őket: az Irgalmas Nővérek, a Kegyes Nővérek, a Jó Pásztor Nővérek és a Miasszonyunk Kegyelme Nővérek.

Nem mellesleg ezek a nők nem egyszerűen embertelen körülmények között zajló kényszermunkára lettek fogva, hanem sokszor mentális, pszichikai és fizikai (szexuális) bántalmazásnak voltak kitéve. Voltak nők, akik soha nem jutottak ki e zárdák falai közül, míg a túlélőknek a mai napig gyógyíthatatlan lelki sebeik vannak.
1993-ban tudódott ki, vagy inkább robbant ki a Magdolnás nők ügye, amikor egy dublini egyházi rend eladta egyik ingatlanát egy beruházónak. A helyszínen korábban Magdolna-mosodát működtettek, és az új tulajdonosok 155 nő holttestét találták meg jelöletlen sírokban. A tetemeket exhumálták, s a borzalmas sztorit felkapta a média.

A Magdolna-mosodákkal kapcsolatos botrány következő, nagyobb hulláma 2002-ben érkezett, amikor Peter Mullan filmje, A Magdolna nővérek már felkeltette a nemzetközi orgánumok és fórumok érdeklődést is, így egyre inkább erősödött a nyomás az ír kormányon és természetesen az egyházon is.

A túlélők ügyvédei nem sok sikerrel jártak Írországban. Többek között azért nem értek el érdemi eredményt, mert az ír hatóságok mosták kezeiket. Tudniillik, arra hivatkozott, hogy a Magdolna-mosodák azért esnek kívül a hatáskörükön, mert magánvállalkozások voltak. Később azonban bizonyítékokkal támasztották alá, hogy az ír bíróságok a kisebb bűncselekményekért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt nők egy részét a mosodákba küldték, amelyek ily módon párhuzamos büntetés-végrehajtási intézetként működtek. Szintén dokumentált, hogy az állam szerződéseket kötött az apácákkal a mosodai munkák kapcsán.

A Magdolnások jogi képviselői végül az ENSZ-hez fordultak, hiszen azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy az emberi jogok ilyen mérvű eltiprását és a felelősség elkendőzését meg lehet úszni. Nemzetközi konvenció szól arról, hogy nem lehet, pontosabban tilos kínzásokat végezni. Ne feledjük, a Magdolna-mosodákban évtizedeken keresztül kegyetlenül bántalmaztak és dolgoztattak olyan nőket, akiknek a legnagyobb bűnük az volt, hogy egy vallási dogmának nem feleltek meg, illetve nem tettek eleget. (Felvetődik a kérdés, miszerint egy megerőszakolt nő például hogyan tudott volna megfelelni egy ilyen előírásnak?) Kicsit olyan érzése támadhat az embernek, mintha az inkvizíció kifinomultabb köntösben, de újra megjelent volna a színen.
2001-ben végül elismerte az ír kormány, hogy a Magdolnás nőket bántalmazták a mosodákban. De ez még édes kevés volt a rehabilitálásukhoz. Az ügyvédek azon fáradoztak az elmúlt több mint egy évtizedben, hogy tisztességes kártérítést követeljenek a Magdolnás nőknek.
2013-ban végre elkészült az a jelentés, amely megállapította az állam felelősségét részint a mosodák működtetésében, részint a nők kizsákmányolásában.
Bejelentették, hogy az állam kártérítést fog fizetni a túlélőknek, akik javarésze már túl van a hetvenen. Az ügyvédek fejenként 50 ezer eurót követelnek, valamint további 20 ezer eurót minden mosodában eltöltött évért.


Forrás: Boldog napot, Világ Helyzete

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése