Azt ma is kevesen tudják, hogy nem elég, ha valamilyen gyógynövényt alkalmazunk, például szemölcs elmulasztására, a kertben található, sárga nedvű Vérehulló fecskefűvel, hanem rendkívül lényeges, hogy szóban is bevigyük az információt. Ezért voltak régen a ráolvasások, vagy mondókák. Ezeket nem fontos ma ismernünk, és szó szerint elmondanunk, az is megfelel, ha saját magunk találunk ki egy ilyen mondókát. Pl. Mire a nap hétszer felkel, csúnya szemölcs rólam tűnj el!
A magyar néptánccal nagyszüleink, dédszüleink el tudták űzni az aratás, hihetetlenül nehéz munkájával járó fáradtságot. Ilyenkor tartották az aratóbálokat, és a hajnaltól napnyugtáig tartó aratás után, egész éjjel mulattak. A népi táncnak, főleg a legényeseknek, szinte minden mozdulata egy-egy zodiákus jegynek felel meg, ezzel hozva harmóniába az energiákat, és a csettintésekkel, tapsolással, a lábak csapkodásával, kurjongatásokkal pedig kitűnően megtisztították a csakráikat, meridiánjaikat, bár valószínűleg, ezeknek nem voltak tudatában, de így óriási energiákat nyertek.
Géczy Gábor arra jött rá, hogy a csakráink mindegyike, szépen sorban behangolható a szolmizációs hangokkal. Ha betegek, vagy csak nagyon fáradtak vagyunk, feküdjünk bele egy kád meleg vízbe úgy, hogy a fejünket is belerakjuk. Öntsünk bele pár csepp, bármilyen illóolajat, és próbáljuk meg megkeresni azt a dó hangot, (énekeljünk) amely a gyökércsakránkra el kezd rezonálni. Ha megtaláltuk, ezt erősen lehet érezni, akkor utána énekeljük végig a ré, mi, fá, szo, lá, ti hangokat is. Ezzel az összes csakránkat képesek vagyunk kitisztítani, harmóniába hozni, és aktiválni. A gyógyulásunk pedig megtörténik. Tulajdonképpen a magyar népdalok hangkészlete, és ezek éneklése is felér egy ilyen csakra harmonizálással.
Lerajzolva a hosszanti tengelyünket (gerincünket), bejelölve rajta a csakrákat, és a hozzá tartozó szolmizációs hangokat, majd ezeket felülről lefelé haladva, és visszafelé olvasva, a következő értelmes mondat áll össze:
ITT ÁLL ŐS FA ÍM ERŐD.
Az Ős fa, a gerincünk, mely alul a gyökér, fenn a korona, melyből úgy kapjuk erőnket, hogy lent a Földbe, fenn az Égbe vagyunk bekötve. Vajon Kodály Zoltán tudta azt, hogy az általa elnevezett hangok ezt a bölcsességet adják ki? Bizonyára fogalma sem volt róla, ezt minden valószínűség szerint, odaátról súgták neki.
(Antropozófia hírlevélből- ezotop.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése