A maja kódok értelmezése

A maja kódok annak nyomán születtek, hogy bizonyos kutatók latba vetve ezoterikus, sámánisztikus, régészeti és asztrológiai tudásukat levontak bizonyos következtetéseket a maja, főként a Palenque-i templomokon talált, részben már megfejtett jelrendszerekből. Ezt ötvözték a bennszülöttek hagyományaival, mitológiájával és hitkultuszával, majd kiegészítették a Plejádok – Fiastyúk – csillagképből származó, spirituális úton kapott információkkal. A maja kódok tulajdonképpen 2012-ről és a világváltásról, valamint az emberiség jövőjéről szólnak.

A maja kódok nem csatolhatók szigorúan egy-egy forráshoz, bár kétségtelenül vannak a témának olyan szakértői, akik egész életüket ezen enigmák megfejtésének szentelték. A jelenségek hátterében nem csupán történelmi folyamatok állnak, hanem energiák is – ezt értsük meg jól. Természetesen a kódok rejtélyek, amelyeket fel kell fedezni és meg is kell fejteni, s egyáltalán nem adják magukat könnyedén. Mindenesetre, a Sors módfelett ebbe az irányba tereli az emberiség kollektív tudatát, hiszen ma már egyre többen ismerik a hihetetlenül precíz és kifinomult maja naptárt, amely egyszersmind hitelesíti, vagy legalábbis azt szeretnék, ha hitelesítené a maja próféciákat. S itt van a bökkenő, tudniillik, hogy hol húzódik a valóság és a képzelet közötti határvonal, értve ezalatt, hogy mi számít ténynek és mi az, amit bele szeretnénk magyarázni az eseményeket.

LÁSSUK A KÓDOKAT!

2012-BEN MÁR KÉSŐ LESZ!

A maja kódok legfontosabb üzenete, hogy 2012-ben képes lesz-e az emberiség egy kollektív tudati kvantumugrásra. Ehhez nem várhatunk 2012-ig, mivel időbe telik, amíg a folyamatban részt vevő képességeink kifejlődnek – állítják a szakértők. De mi az a kvantumugrás? Mitől kollektív? Stimmel-e maja naptár értelmezése?

Állítólag a Földünk 1998-ban ráhangolódott a Tejút, vagyis a saját galaxisunk középpontjára, amely változásokat idézett elő bolygónk fizikai és pszichikai mezőiben. Erről az a véleményem, hogy a Földünk a csillagrendszerünk szerves része. Ez nem csak az anyag síkján, hanem az energiák és a tudatmezők dimenzióiban is így van. Ebből fakadóan folyamatosan hangolt állapotban van. Ahogyan Naprendszerünk kering a galaxisunk középpontja körül, úgy mindig, pontosabban ciklikusan más és más naprendszerekhez és idegen csillagrendszerekhez kerül közelebb. Ezek hatása alá kerülve az evolúciónk újabb és újabb energiákhoz és információkhoz jut. De nem kell mindjárt makrokozmikus léptékben gondolkodnunk, elég pusztán egy üstököst megfigyelnünk ahhoz, hogy ezt a jelenséget megértsük. Amint egy üstökös megközelíti a Földet, máris megváltoznak bolygónk spirituális erőterei. Miután az égi jövevény eltávozott, a rendszer visszaáll a maga egyensúlyi állapotába, de az új energiák, amelyeket az üstökös adott át nekünk, vagy amelyeket megnyitott a Földön, aktiválódásuk után már a planétánk energiarendszerbe kerülnek és változásokat indítanak el benne. Nagyjából ugyanez a folyamat zajlik le, midőn Naprendszerünk űrhajóként rója köreit a galaxisunk középpontja körül, csak itt sokkal nagyobb és változatosabb hatások érnek bennünket.

Késő lesz-e 2012-ben? Tény, hogy nem érünk rá. Ugyanakkor az érési folyamatokat nem lehet és nem volna szabad mesterségesen gyorsítani, mint ahogyan például egy banán esetében etiléngáz által gyorsabb érés produkálható egy raktárban. A hiba ott van, hogy abban a banánban nem lesznek olyan mennyiségben vitaminok, mint a fákon a napfény hatására megérlelt gyümölcsökben. A nem kellően kimunkált, spirituális képességek használhatatlanok és bajt okozhatnak, ha ingatagok az alapok. Tehát nem látom értelmét a siettetésnek. Ellenben, ha valamire már megérett az idő, akkor cselekednünk kell, s ne váljunk halogatóvá, mert azzal a saját fejlődésünk tényleges kerékkötőivé léphetünk elő. Az utolsó pillanatig nem késő megváltoznunk. De nem tudhatjuk, hogy melyik pillanat lesz az utolsó. Szerintem 2013-ra és a továbbiakra is reménykedve kell gondolnunk.

HÚSSZOROS IDŐGYORSULÁS

Az idő- és az evolúciós gyorsulásról egyesek azt hiszi, hogy 2011. október 28-án fog beteljesedni, illetve hogy a kilencedik dimenzió ideje irányítja a galaxisunk evolúcióját.

Erről az a véleményem, hogy a galaxisunk síkján sokkal több mint kilenc dimenzió létezik, de abból csak a három ismert térdimenzió hozza létre az időt. Így voltaképpen téridőről, vagy negyedik dimenzióról beszélhetünk. Az ettől magasabb dimenziókban megszűnik az idő. Mind a maja papok, mind más népek beavatottjai éppen azáltal váltak megvilágosodottá, hogy tudatukkal átlépték a dimenziókat elválasztó határvonalakat, ha úgy tetszik, képesek voltak a rezgéstartományok között „közlekedni”. A kiválasztottak egészen bravúros módon egyre magasabb dimenziókba nyertek betekintést. (Érdemes összevetni János Jelenések könyvének vízióival az iménti megállapítást.)

Tudtommal, a felsőbb világok irányítják az alsóbb világokat. Ami a felsőbb világokban eldől, az az alsóbbakba törvényszerűen levetül, miként a három térdimenziós kezem mozgatása automatikusan maga után vonja az árnyék elmozdulását. Mese nincs, csak a törvény: ahogy fent, úgy lent.

Ami az idő gyorsulását illeti, az életünk ritmusa kétségtelenül felgyorsult, egyre több megélés jut osztályrészül az embereknek. De ez nem feltétlenül korlátozódik a fizikai síkra. Azért éljük meg felpörgetettnek az időt, mert a többi síkon és más, velünk kapcsolatban álló világokban már elindult és zajlik a korszakváltás. Így bizonyos értelemben helyesebb volna nem csupán korszakváltásról, hanem világváltásról beszélnünk. Minél közelebb kerülünk a globális események végső – a nagy változások előtti – terminusához, annál nagyobb nyomás fog nehezedni ránk a láthatatlan, szellemi világokból. Ezt a gyorsuló időspirált sokan sürgetésként, felébredésként, motivációként, avagy félelemként fogják érzékelni a közeljövőben.

AKKOR MOST MI FOG TÖRTÉNNI 2012-BEN?

A maja naptár precizitásához nem fér kétség, különösen azok után nem, hogy csillagászati eseményhez kapcsolható és matematikai alapokon nyugszik. Így mindenki számára visszaellenőrizhető. A 2012-es év jelentőségét sokan abban látják, hogy az isteni terv beteljesül, s egy boldog megvilágosodásnak, valamint az egység elérésének lehetünk majd részesei.

Nos, tudomásom szerint az isteni Terv nem arról szól, hogy 2012-ben vagy 2013-ban elérjük a test-lélek-szellem egységét és kollektív módon megvilágosodunk. Azzal viszont maximálisan egyetértek, hogy minden egyes embernek fel kell ismernie, hogy része a Nagy Egésznek, amit nevezhetünk Istennek vagy teremtésnek. De nem úgy része, ahogyan ma hisszük, vagy amiképpen azt ma sokan beállítják.
A magam részéről a munka eredményében hiszek, akár fizikai, akár lelki, akár szellemi megvalósításról van szó. Ez alapján mindenki a saját tudatosságáért és életéért felelős. Minden ember tehet azért, hogy megváltoztassa az életében a neki nem tetsző dolgokat. Elsősorban önmagát, s azért mindenekelőtt önmagát, mert ehhez megvan a szabad akarata. Mivel sokan másokat és a körülményeiket óhajtják elsősorban megváltoztatni, s teszik ezt önző módon, ezért sajnos ez a faj elkanyarodott attól a víziótól, amit a Sors írói megálmodtak és felkínáltak neki. Ezért dolgozták ki az isteni Tervet. Azonban nem az a cél, hogy erőszakkal vagy kényszer alatt mindent egy csapásra megoldjanak helyettünk a magasabb rendű lények, hanem az, hogy mi önmagunktól ismerjük fel a kínálkozó lehetőségeket és a jóságot. S ha már döntünk és harcolunk, akkor önmagunktól hozzunk döntéseket és tudjuk végre, miért harcolunk. A cél a szebb jövő, mely mindenkinek megadatik.

Ahhoz azonban, hogy ez megvalósulhasson, globálisan is változnunk kell. A nagy változásokhoz pedig egy mindenre kiterjedő, mindent elsöprő motiváció szükségeltetik. A galaktikus és a világfolyamatok előbb-utóbb érzékelhetőek lesznek a bőrünkön is. De ha nem fogjuk tisztán látni a folyamatokat és a célokat, akkor a szebb jövő csak hiú ábránd marad. Ez pedig azt is maga után vonja, hogy az 2012-es esély elúszik, merthogy nem minden jövőkép 100%-os, amit ma az emberiség elképzel.

EGYESÜLNI FOG-E A TUDOMÁNY ÉS A VALLÁS?

Jó úton haladunk a spiritualitás és a tudomány összebékítése tekintetében. A kettő ugyanis egyáltalán nem zárja ki egymást, csak az egyoldalúság hordoz magában mindig beláthatatlan veszélyeket. Ha a túlzott materializmus nyitottsággal és erkölcsiséggel párosul, akkor van esély az áttörésekre. A magam részéről meg vagyok arról győződve, hogy a tudomány jeles képviselőinek jelentős része nem ateista, sőt mi több. Illetőleg abban is hiszek, hogy sokkal több, a spiritualitást igazoló felfedezést tettek már a tudósok, mint amennyit ebből eleddig a nyilvánosság elé tártak.

A legvalószínűbb előttünk álló jövőkép a női minőségek térnyerése és a spiritualitás előtérbe kerülése. Ez az intuíció, az együttérzés, a spirituális képességek használatának mindennapivá válását jelentené. A kérdés csak a hogyanban rejlik. Míg egyes szerzők a tudatosság olyan léptékű változását képzelik el, mint a kvantumugrás – bármit jelentsen is ez, addig a hozzám hasonlók csak keveseket tartanak alkalmasnak a megvilágosodásra. Nem mintha lebecsülnék bárkit is, de más dolog valamiért megküzdeni és más készen kapni. Véleményem szerint, ha az emberiség csak úgy ukmukfukk visszanyerné a látens spirituális képességarzenálját, az katasztrofális következményekkel járna. Gyakorlatilag egy hónap alatt ember nem maradna a Földön. Ha viszont a tudatosság nem csak a szunnyadó képességek birtokba vételét, hanem egy tapasztalati tudásra épülő, tehát átélt, etikus magatartással párosulna a hatalomvágy helyett, akkor valóban elindulhatna egy konstruktív jövőkép, amelyben jól megfér egymás mellett a tudomány és a spiritualitás, vagy akár még integrálódik is a két látásmód.

Boldog napot!

/http://www.boldognapot.hu: Száraz György/