Teremtsétek meg a tökéletes valóságotokat!

Ronna Herman: Mihály arkangyal: A Fény szárnyain - 17. fejezet

Szeretet Gyermekei a Fénynek! Én, Mihály arkangyal azért jöttem el hozzátok most, hogy egy kihívást kínáljak fel számotokra. Felhívlak benneteket arra, hogy vessetek minket, az Ég Minden Seregeit és a lelki birodalmakat próbatétel alá. Arra is felhívlak benneteket, hogy teszteljétek le saját hatalmatokat. Olvastok róla, hallgatjátok, próbáljátok magatokba szívni, próbáltok mindazok szerint élni, amik számtalan és különféle forrásoktól felétek áramlanak. Mondtuk nektek, de még nem ismertétek fel, hogy ez valójában a gyors változások idõszaka: veszélyes, megrá zó, megdöbbentõ. Az idõ és az események próbára teszik a hiteteket, a kitartásotokat és az igazi lelketeket. Újra és újra elmondtuk

nektek azt, hogy nem kell egyedül, segítség nélkül megtapasztalnotok az átalakulást és az átmenetet; be kell, hogy következzen a látszólagos sötétség és a konfliktusok forgószele, hogy utat csináljanak az új tudatosság világosabb, magasabb frekvenciáinak felszínre jövetelének. Ez hát a kihívásom számotokra:
Felhívlak titeket arra, hogy vessetek minket próba alá: azért, hogy elfogadjátok azt a lehetetlen állítást, miszerint a Földön megvalósuló új Mennyország társ-teremtõi vagytok; igen, Mesterek vagytok, minden látható tökéletlenségetekkel együtt, de mindazonáltal az Isteni Elme minden kreatív erõinek hatalmas Mesterei. Arra kérlek titeket, hogy kezdjétek el most megteremteni az új, tökéletes ötödik dimenzióbeli valóságotokat. Hogy hogyan csináljátok ezt? (Vagy tudatában vagytok annak a ténynek, hogy minden egyes pillanattal már a saját valóságotokat teremtitek meg?) Elsõként kezdjétek magatokkal. Egy héten keresztül, csupán egy rövidke héten keresztül teljes egészében csak magatokra koncentráljatok. Ez most furcsán, önzõen vagy önérdekûen hangzik? Kedveseim, hogy tudnátok felépíteni magatoknak és a körülöttetek élõknek egy tökéletes világot, míg nincs egy tökéletes énetek, aki megtapasztalja azt a mennyei helyet? Képzeljétek el a legnagyobb részletességgel azt, hogy pontosan hogy szeretnétek kinézni, érezni, mozogni és gondolkodni. Tegyétek ezt olyan valóságossá, amilyenné csak tudjátok. Éljétek át minden érzéketekkel ezt a látomást. Érezzétek az örömöt, az izgatottságot. Jelenjen meg lelki szemeitek elõtt a tökéletes énetek, halljátok belsõ hallásotokkal, hogyan fogtok megszólalni. Minden alkalommal, mikor elmétek eltévelyeg valahová máshová vagy kétségek közé kerül, egy ilyen vagy hasonló állítással óvatosan hozzátok vissza: „Most megjelenítem a tökéletes Isteni Lényegemet” vagy „Én vagyok a Hatalmas, Tökéletes Jelenvaló Lényem  – ÉN VAGYOK Isten egy Krisztusa.” Minden valótokkal éljetek és lélegezzetek együtt ezzel a tökéletes lénnyel, akivé váltok. Ébredjetek fel magatok elõtt ezzel a képpel, töltsétek a nap minden egyes szabad percét azzal, hogy összpontosítva koncentráltok a testetekben, elmétekben és Lelketekben lévõ tökéletes lényre (elmétek haszontalan elmerengései helyett).

Mielõtt elalszotok, kérjétek meg a tökéletes éteri képmásotokat, hogy e tökéletesség megvalósításában csatlakozzon fizikai, értelmi és érzelmi magjaitokhoz azért, hogy a munka még akkor is folytatódhasson, amikor alszotok (még nagyobb erõkkel és hatékonysággal, mivel kétkedõ tudatos agyatok akkor pihenni fog). Az elsõ hét végén erõsítsétek meg tökéletességetek, aztán engedjétek meg neki, hogy lepihenjen belül. Engedjétek meg neki, hogy felépüljön az éterek erejében, hogy csatlakozzon a hasonló rezgésekhez azért,

hogy elkezdjen megjelenni a fizikai síkon. Akkor majd belekezdtek a területetek tökéletesítésének következõ idõszakába és következésképpen a Mennyország társ-teremtésébe a Földön. Összpontosítsatok jólétetekre, kapcsolataitokra vagy
kreativitásotokra, vagy akármelyik területre, ami valóságotokban leginkább nincs egyensúlyban. Kezdjétek el felépíteni a Paradicsomot, amiben élni szeretnétek. Képzeljétek el minden szépségével, nyugalmával és tökéletességével együtt. Építsétek fel darabról darabra, tégláról téglára vagy kõrõl kõre. Magasan van egy hegy tetején? Egy békés, nyugodt tó partján áll vagy a mindig változó hatalmas óceánra néz? Egy élettel teli közösségben vagytok, megvilágosodott spirituális fivéreitekkel és nõvéreitekkel, kölcsönösen egymásra hatva, energiákat cserélve, szeretetben és inspirációban, együtt növekedtek és teremtetek; vagy békés, nyugodt elszigeteltségben vagytok, együtt az állat és a szellem világokkal? Építsétek fel ezt a világot, ezt a Paradicsomot minden tökéletes ségével együtt. Helyezzétek el benne azokat, vagy csináljatok helyet
benne azok számára, akikkel szeretnétek megosztani a világotokat, akikkel szeretnétek együtt érezni, érzékelni annak illatait, a hangjait és a valóságát, míg olyan valóságossá nem válik (vagy még valóságosabbá) mint az a valóság, amiben most léteztek. Újra elmondjuk, hogy amikor elmétek elkalandozik, akkor óvatosan hozzátok vissza ebbe az új világba, amit ti teremtettetek. Amikor úgy érzitek, hogy feszültek vagytok, akkor vonuljatok vissza Édenkertetek egy csendes helyére és érezzétek a változást – semmilyen stressz vagy negativitás
nem megengedett ott. (Ez a Paradicsom, emlékeztek?)
Teremtsétek meg odalent mindezt a legvégsõ részleteiben és nézzétek, ahogy tökéletes lényetek ebben a földi Mennyországban sétál, lakik, szeret és létezik. Mintha tökéletesedõ önmagatokkal együtt minden egyes szabad percetekben a teremtésetekre koncentrálnátok: akkor, amikor felébredtek, az egész nap folyamán, olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehetséges, fõleg mielõtt álomba merültök. Még egyszer elmondjuk, hogy egy hét után erõsítsétek meg alkotásotokat, és adjátok át a Magasabb Lényeteknek. Koncentráljatok továbbra is a tökéletesedõ világotok következõ legfontosabb tételére. Amennyiben ez a kapcsolatokat érinti, akkor sorakoztassatok fel minden egyes személyt fontosság szerint a tudatotokban, képzeljétek el velük a tökéletes interakciót. Hogyan cselekednétek, vagy milyen interakcióban lennétek ezzel a személlyel, és hogyan válaszolna az a személy? Lássátok tökéletes harmóniában magatokat a körülöttetek lévõkkel: szabadságot adva, elfogadva az egyediségüket, kiegészítve a képességeiket és erejüket a sajátotokkal, ahelyett, hogy versengetek és küzdötök a felsõbbrendûségért és a fõhatalomért. Érezzétek a harmonikus szeretetet és a kreatív lelket, ami egyik emberrõl a másik emberre áramlik, meg erõsödve, növekedve, addig, míg nem váltok mindannyian a szeretet egyesült spirituális erejévé, míg meg nem teremtitek a kiegyensúlyozott és békés együttélést. Helyezzétek spirituális családotokat az általatok teremtett Paradicsomba, és lássátok, ahogy kitágul, növekszik és körbeveszi a Földet, mígnem minden tökéletessé válik. Tökéletes világotokat nem tudjátok felépíteni az univerzum rendelkezésetekre álló jóléte nélkül, így követelnetek kell azt az igazságot, mely szerint jogosultak vagytok az Isteni Értelem által teremtett minden ajándékra és gazdagságra, és tudjátok azt, hogy mindez korlátok nélkül rendelkezésetekre áll és kérésetekre megadatik. Meg kell teremtenetek önmagatokban azt a biztos és abszolút tudást, mely szerint örökségetek és Isten-adta jogotok, hogy megtapasztalhassatok minden tökéletességet és jólétet. Éppen ezért a következõ héten idõvel, meg kell teremtenetek, jóvá kell hagynotok és meg kell erõsítenetek a lényeteket azzal kapcsolatban, hogy ez így is van. Hogyan éreznétek ezt? Mitek lenne? Ne csak a szükségeiteket gondoljátok át, hanem a vágyaitokat is. Teremtsétek meg magatoknak és mindenkinek körülöttetek. Emlékezzetek arra, hogy mindenki számára jut elég. Játszadozzatok el vele, keressétek meg igazából magatokban, derítsétek ki, mi az, ami igazán fontos nektek. Talán meg lesztek lepõdve, hogy megtaláljátok a világotokban azt, amit igazán szeretnétek. Talán nincs szükségetek a manapság a státusz és a hatalom jeleiként számon tartott mindenféle készülékre, az affektálásokra és a hozzátok nem illõ szerepekre. Meglehet, hogy egyszer csak úgy találjátok, hogy szeretnétek leegyszerûsíteni az életeteket, hogy csak a sima, egyszerû kényelemre van szükségetek, mindazon tulajdonok nélkül, melyek úgy tûnnek, hogy sokkal inkább uralnak titeket és az idõtöket, mint a többi más dolgok. Talán úgy találjátok: a tulajdonaitok, a dolgok fontossága az életetekben megváltozik, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a természet szépsége, a tavak, a folyók és a levegõ tisztasága, a világotok csodáival eltöltött idõ élvezete, és hogy fontosabb is legyen kapcsolatba lépnetek azokkal a szeretõ lényekkel, akiket ti vittetek oda. Talán úgy találjátok, hogy mindaz, amit akartok, az egyszerû,
tápláló, egészséges, kielégítõ ételek, fény-ételek, amik megteremtik és fenntartják a harmóniát és egyensúlyt az új, tökéletesedõ lényetekben. A jólétrõl alkotott egész elképzelésetek megváltozhat, mikor már nem kell tovább felhalmoznotok, takarékoskodnotok és gyûjtögetnetek, mikor már nem kell többé körülvennetek magatokat mindenféle korlátokkal, hogy távol tartsátok a betolakodókat, akik megpróbálják megszerezni jóléteteket. Amikor megdöbbenve felismeritek, hogy mindenki számára elég jut, akkor majd megnyugodtok. A felismerésnek belülrõl kell jönnie és veletek kell kezdõdnie azért, hogy a tökéletes világotokat építve kiáradhasson a külvilágba. Most már értitek? Emlékezzetek, hogy ugyanúgy, mint ahogy a megnyilatkozás más látomásaival is tettétek, töltsetek el egy hetet azzal, hogy felépítitek ezt a valóságot: elemezzétek ki, hatoljatok le a mélyébe, szabaduljatok meg a régi, elavult fogalmaktól, féligazságoktól, más emberek gondolataitól és kifogásaitól, melyeket sajátotokként fogadtatok el. Építgessétek a tökéletes jóléteteket egy héten át, bizonygassátok nappalokon s éjszakákon keresztül, addig míg szilárdan, mélyen belétek nem ássa magát ez a gondolat. Más szavakkal kifejezve: bizonygassátok jóléteteket egészen addig, míg el nem fogadjátok abszolút igazságként.

Most képzeljétek el azt, hogy mit tennétek akkor, ha bármit megtehetnétek, vagy mik lennétek akkor, ha bármivé lehetnétek a világon? Hogyan töltenétek napjaitokat? Mit alkotnátok? Mivel fejeznétek ki a világotokban azt, ami a tökéletes példája lenne annak, akik vagytok, és annak, amiért küzdötök? Talán nem lennétek képesek arra, hogy mint hivatalnokok otthagyjátok holnap a munkahelyeteket, és orvos vagy tanár váljon belõletek, de képesek lehettek arra, hogy a változás kreatív erejeként kezdjetek önmagatokra tekinteni: például az általatok megélt új igazság tanáraként; a körülöttetek lévõk léleknevelõjeként és gyógyítójaként, felhasználva mindazokat az ajándékokat, amiket ebben az idõben felkínáltak számotokra. Engedjétek meg képzeleteteknek, hogy a magasba szárnyaljon. Szabadítsátok fel elméteket, érezzétek a jövõ látomását. Lényetek legeslegmélyén mik szeretnétek lenni? Hol van a helyetek a Holnap Új Korában, ami már csaknem itt van? A fogalmak és a személyazonosságok változni fognak. A szerepek nem lesznek annyira pontosan meghatározva. Ebben az eljövendõ idõben senki nem lesz majd lejjebb és senki nem lesz majd feljebb; mindenki egyformán fontos lesz, szent és megszentelt. Lehettek szolgálók és nevelõk, mégis úgy tekintetek magatokra, mint akik annyira fontosak, mint egy filozófus, orvos vagy tudós. Szóval, így már szeretnétek író, mûvész, gyógyító, feltaláló vagy felfedezõ lenni? Mit tennétek, ha ezek közül bármelyikek lehetnétek, vagy ha képesek lennétek valóra váltani legmerészebb álmaitokat?

Mit írnátok? Mit festenétek le? Hogyan gyógyítanátok? Mi az elképzelésetek? Még ha furcsán is hangzik és teljesen különbözik is attól, amit ma elfogadhatónak tartotok, építsétek fel ezt az álmotokat, tegyétek olyan valóságossá és részletessé, amilyenné csak leheséges. Hogyan akarjátok eltölteni ezen életetek hátralevõ részét; és a következõt, és a következõt? Ez legmélyebb lelketek vágya kellene, hogy legyen, mivel ez az, amit kapni fogtok.
Emlékezzetek, hogy az Isteni Értelem meghosszabbításaként tanuljátok a társ-teremtést; következésképpen szeretnénk titeket figyelmeztetni: miközben felépítitek és megteremtitek az új valóságotokat, mindig, mindig bizonyosodjatok meg afelõl, hogy vágyatok a legnagyobb bölcsességhez tartozik, hogy mindenki számára a legmagasabb és legeslegjobb, majd egészítsétek ki állításotokat
ezzel: „Legyen meg a te akaratod.” Amennyiben a vágyaitok harmóniában vannak az ÉN VAGYOK Jelenlétetek vágyaival, akkor minden rendben van. Hogyha nincsenek harmóniában, akkor Isten vágyát a sajátjaitok elébe kell helyeznetek, mivel Isten látomása tökéletes. Emlékezzetek a mondásra: „Légy óvatos, hogy mit kérsz; lehet, hogy megkapod.”

Még egyszer elmondjuk: töltsetek el egy teljes hetet gondolkodással, koncentrálással, ássatok le mélyen magatokba, építgessétek valóságotoknak ezt a részét addig, míg kétséget kizáróan biztosan nem tudjátok, hogy mi az, amivel kreatív energiátokat és az idõtöket szeretnétek eltölteni. Mirõl szeretnétek biztos tudást szerezni? Milyen képességeket szeretnétek sajátotokként követelni? Éljetek, lélegezzetek és álmodjatok minden percben, míg nem érzitek úgy

magatokban, hogy fel lettetek hatalmazva ezzel a kreatív energiával és erõvel. Egy hét elteltével erõsítsetek meg mint kétségkívüli igazságot és fordítsátok vissza a Magasabb Lényetekbe. Miután végére értetek ennek a folyamatnak és szilárdan a tudatotokba helyeztetek mindent, amit szeretnétek a világotokba hozni, álljatok meg és készítsetek leltárt mindarról, ami történt, ami megváltozott. Némiképp másként néz ki a világotok? Eltereltétek a figyelmeteket mindenrõl, ami rossz a világban, és a rengeteg, csodálatos elérhetõ lehetõség felé fordítottátok? Megváltozott a hozzáállásotok az emberekkel és a tulajdonnal szemben? Egy kicsit jobban szeretitek önmagatokat? Úgy érzitek, hogy sokkal több mindenre vagytok felhatalmazva, és kicsit több irányításotok van a sorsotok felett? Kellene éreznetek. Amikor ti arra koncentráltok, hogy Istennel együttmûködve társ-teremtõkké váljatok a jó érdekében, akkor tulajdonképpen arra összpontosítotok, hogy mi a helyes és elérhetõ az univerzumban, és hogy mit lehet megvalósítani, ahelyett, hogy (látszólag) a körülmények reménytelen, hasztalan áldozatává válnátok. Ezek a csodák nem történnek meg egyik napról a másikra, de meg fognak történni, fõleg, ha közületek elegen kezdik elfogadni a meghatalmazásukat, ha elegen kezdenek hinni abban, hogy az életük során képesek felépíteni és megvalósítani ezt a Mennyországot a Földön.
Miután befejeztétek ezt a folyamatot, arra kérlek titeket, hogy kezdjétek el újra. Hogyan változik az elsõhöz képest? Mit tennétek hozzá vagy mit vennétek el belõle? Sokkal kifinomultabb és pontosabb lesz, mivel már sokkal jobban rá vagytok hangolódva a Szellemre és sokkal biztosabbak vagytok magatokban. Ez is ugyanúgy biztos, hogy fejlõdni és változni fog, mint ahogy ti magatok is. Játszadozzatok a folyamattal, élvezzétek azt. Érezzétek a megvalósulás vibrálását. Tudjátok, hogy ti is képesek vagytok világokat teremteni világokon belül.
Amint elfogadjátok a Mesteri rangotokat és meghatalmazásotokat, képesek leszünk arra, hogy nagyobb mennyiségû életerõt áramoltassunk át a mennyei birodalmakból, képesek leszünk arra, hogy rendelkezésetekre bocsátva utánatok küldjük a megvalósulás kozmikus energiáját. Nem látjátok, hogy ez mindaddig lehetetlen, amíg nem tudjuk: ezt az energiát mindenki javára fogjátok használni, nem pedig korlátolt, önzõ célokra?

Szóval arra kérlek titeket, arra hívlak fel titeket, hogy kezdjetek bele – csatlakozzatok hozzám és a Fény Seregeihez abban, hogy szeretett Földetek megmutatkozzon és átalakuljon azzá az üstökössé, amivé válni szeretne: egy szikrázó, tiszta, vibráló entitássá, aki készen áll arra, hogy csatlakozzon a galaxishoz és az Univerzumhoz, aminek szerves részét képezi a tökéletes egység és szeretet hatalmas Központi Napjába visszafelé vezetõ utazása során. Ragyogó csillagok vagytok, univerzumok az Univerzumban, tökéletességek vagytok. Csak annyit kell tennetek, hogy kinyúltok és követelitek az örökségeteket. Már mondtuk nektek, hogy ez az év és ennek az évtizednek hátralevõ évei a nagyszabású és felfordulással járó változás évei lesznek, hogy a régi utak összeomlanak, a Fény és a sötétség erõi pedig megküzdenek a felsõbbségért. Bevalljuk, hogy ezek a jóslatok igazak, viszont elmondanánk nektek ezt is: a sötét erõk közé fokozatosan beáramlik a Fény, és tesznek nektek egy szívességet azáltal, hogy megmutatják: mi történik akkor, amikor a korlátozást választjátok.

A réginek utat kell engednie az új számára, és annak ellenére, hogy pusztulásnak és káosznak tûnik az egész, a hamvakból felemelkedik a fõnixmadár, és minden újjá fog születni. Hagyjátok, hogy a nem felvilágosodott emberek a saját akaratuk szerint folytassák. A kellõ idõben rájuk kerül majd a sor. Áldjátok meg õket, szeressétek õket, és tudjátok, hogy a bennük lévõ Isteni Erõ Szikrája nem engedi, hogy elbukjanak. Csak még nem készültek fel az ébredésre. Még nem jött el az õ idejük. Tudjátok azt, hogy ti, csakúgy mint az Útmutatók és a Csillagmagok beragyogjátok számukra a követendõ utat, és teljes egészében elfogadjátok Mesteri rangotok palástját.
Messzirõl jöttetek, sok mindent megtapasztaltatok az igazságosság nevében. Most eljött annak az ideje, hogy elfogadjátok azt, akik igazából vagytok, akik mindig is voltatok: Isten egy Krisztusa. Én, Mihály arkangyal és az Ég Minden Seregei csatlakozunk hozzátok, támogatunk és védelmezünk titeket, amint elfogadjátok azt a kihívást, hogy az új Föld társ-teremtõi legyetek.

(A teljes könyv megtekinthető ITT)